Hold On [S.M.]

Part twelve

Öt nappal később:

- Tudod az elmúlt napokban sokszor az idegeimre mentél. - mondta Shawn a telefonját igazgatva, hogy ne csak a homlokát lássam.

- Tehát azt mondod nekem, hogy ezeket a FaceTime hívásokat csak kényszerből csinálod órákon keresztül? - tartottam vissza nevetésemet, a fiú reakciójára várva.

- Nem erről szó sincs, egyszerűen inkább szívesebben látnálak inkább élőben mint ezen a szaron keresztül, ami a szentséges életbe se akar megállni. - szórakozott tovább, amin halkan kuncogtam.

- Már csak másfél hét. Türelem, rózsát terem. És ebben az esetben én vagyok a rózsa. - jelentettem ki büszkén, mire felvonta a szemöldökét.

- Próbálj meg kevésbé egoista lenni, még a végén minden önbizalmam elvesztem melletted. - forgatta meg szemét. - Egyébként nem szeretnél velem PUBG-izni? Egyedül unalmas.

- Isten ments, hogy annyi tárhelyet pazaroljak rád. Helyette szerintem keresek valami én kicsi pónim mesét, mert kezdek megijedni annyira erősen próbálod beállítani azt a szerencsétlen telefont.

- Hát hallod mindjárt beszarok, mindig elcsúszik. Ezt nem hiszem el. Mi lenne ha kikapcsolnám a kamerát? - hozta fel.

- NE! - kiabáltam. - Illetve.. kapcsold, legkevésbé sem érdekel. - tűrtem hátra egy tincset.

- Sky Harold zavarbajött, ismétlem Sky Harold zavarbajött! Milyen érzéssel tölt el? Történt már veled korábban hasonló? - kezdett el nevetni.

Összehúzott szemöldökkel bámultam a képernyőmet, hátha rájön, hogy nagyon haragszom rá, viszont arra nem számítottam, hogy csak még jobban kinevet. Telefonommal a kezemben elindultam a konyhába, mire egy "most hová mész?" kérdést kaptam, de nem feleltem. A konyhapultra elhelyezve a mobilom, kezdtem el bemutatni a muffin hozzávalóit, először a liszttel, aztán a tojással, a tejjel, egészen addig, míg le nem esett neki, hogy mit művelek.

- Na nem. Most tényleg muffint csinálsz a szemem láttára? Nem lehetsz ilyen szívtelen. - háborodott fel.

- De igen, megérdemled a beszólásod miatt. - jelentettem ki határozottan, majd a távirányítót megragadva bekapcsoltam a tévét. Kerestem egy zenecsatornát, azt követően felhangosítottam maxra és énekelve kezdtem neki a hozzávalók összekeverésének. Néha-néha Shawn is csatlakozott, dúdolt és énekelt a hívásban, közben tekintetét le sem véve a kamera előtt elhelyezkedő tálról. Az alapanyagokból előállított masszát átöntöttem a muffinformákba és húsz percre beraktam a sütőbe. Várakozás közben azt hallgattam, ahogy Shawn nyavajog, hogy ő is annyira megkóstolná, és elege van, hogy nem találkozhatunk.

Körülbelül egy órával később még mindig a nappaliban ücsörögve néztem a tévét, azonban már anyáék társaságában. Kicsit meguntam a folyamatos egyedüllétet, ők pedig pont hazaértek. Elkezdtünk nézni együtt egy új netflixes sorozatot, ami egészen jól összehozott minket, együtt nevettünk és mérgelődtünk a részeken. Időközben készítettünk magunknak popkornt, és teleraktuk az asztalt mindenféle nasival, innivalóval, azok társaságában töltöttük el a délutánt. Estefele elköszöntem tőlük és felmentem letusolni, hogy azzal már ne kelljen később bajlódnom. Visszatérve a fürdőből elpakoltam az újonnan elkezdett könyvemet az ágyról, majd puha takaróm alá bebújva kezdtem el telefonozni. Vártam, hogy Shawn keressen, minden este szokott írni, viszont most valamiért elmaradt. Nem szentelve neki nagyobb figyelmet, tovább neteztem, mígnem hangos dörömbölést hallottam az ablakom alatt. Óvatosan kinyitottam, és félve pillantottam körbe a tetőn, hátha meglátok egy mókust, vagy valami madarat, ami kiadhatta a hangot.

- Sky ha most innen leesek, az a te hibád lesz. - hallottam meg az ismerős hangot, majd megláttam a hozzá köthető alakot is, felmászni a garázs oldalán. Egy kis szenvedés után felküzdötte magát, és a kamerát ügyesen kikerülve mászott be az ablakomon.

- Mondták már, hogy nem vagy normális? - kérdeztem erősen ügyelve, hogy ne nevessek fel hangosan.

- Ez az, én is annyira örülök, hogy látlak! - kezdett vészesen közeledni, majd ölelésre nyitotta karját, amit mosolyogva viszonoztam is. - Élőben sokkal jobban néz ki a szobád. - mondta miután elváltunk. - Gondoltad volna, hogy idejövök?

- Várj éppen azon gondolkozom, hogy most mitől pöröghettél fel. Mitől is? - néztem rá kérdőn.

- Most ez komoly? Épp az előbb történt meg életünk első igazi testi kontaktusa és még képes vagy ezt megkérdezni? - tárta szét karját, mire úgy tettem mintha tényleg elgondolkodtam volna mondatán.

- Most, hogy így mondod, még nem beszéltünk arról, hogy téged mi indít be, de soha nem találtam volna ki, hogy egy ölelés lesz az. - ráztam fejem értetlenül, minek következtében Shawn egy perverz vigyorra húzta ajkát.

- Ilyen hamar eljutottunk arra a szintre, hogy már az érdekel, hogy mire izgulok fel? Hát ezt nem gondoltam volna. - emelte fel mutatóujját, továbbra is huncutul mosolyogva.

- Nem. Nem. Nem. Azt hiszem félrevezetően mondtam, hidd el egy cseppet sem érdekel. Beszélhetnénk esetleg más témáról?? - ültem kicsit messzebb tőle.

Minden előzmény nélkül felkelt az ágyról és az íróasztalom körül kezdett kutakodni, majd amikor megtalálta amit keresett, (toll és papír) leírt valamit, majd a fecnit többszörösen összehajtva a kezembe adta.

- Ezt az után olvasd el, miután én elmentem, de addig meg ne lássam, hogy kinyitod. Most pedig mit szólnál, ha társasoznánk, van társasod? Kártya? Bármi olyan amivel el lehetne ütni az időt? - vetette fel egymás után az ötleteit.

- Hány évesnek nézel? Nincsenek játékaim. - forgattam meg szemem, majd felálltam és a szekrényem alsó fiókjából elővettem három féle társast és egy doboznyi kártyát. Shawn meglepetten nézett egy pillanatig, aztán helyetfoglalva mellettem a földön válogatni kezdett. Végül az Activity mellett döntöttünk, ami nem a legjobb választás volt, ugyanis nehéz volt visszatartani a nevetést, főleg amikor a csimpánz, a kalóz, vagy a démonűző elmutogatására került sor. Két menetből az egyiket megnyertem, a másikat sajnos nem, de a lényeg az volt, hogy mind a kettő közben nagyon jól szórakoztunk.

- Sky, szerintem lassan megyek. - mondta, miután végignéztük a második You are / not the father részt is. - Nagyon örülök, hogy találkoztunk, majd lehet máskor is beugrok. - mosolygott.

- Biztos nem maradsz még egy kicsit? - vetettem be az általában hatásos bociszemeim.

- Mondanám, hogy de, csakhogy reggel be kell mennem az egyetemre megírni egy vizsgát, ami alvás nélkül nem fog menni és egy óra múlt. - mutatta telefonja képernyőjét. Miután felálltam a földől, szoros ölelésbe vontam, mert tudtam, hogy egy ideig csak interneten keresztül fogunk tudni beszélni, ami őszintén elszomorított. Egy kicsit eltávolodott tőlem, majd felváltva a szemembe és a számra nézett, észrevétlenül közelebb hajolva. - Megengeded, hogy megcsókoljalak? -kérdezte remegő hangon, mire aprót bólintottam. Egyik kezét derekamról az arcomra helyezte, másikkal kisöpört egy hajtincset a szememből majd nyakamnál fogva kezdett maga felé húzni. Lehunyt szemmel vártam, hogy megtörténjen az, amire titkon mind a ketten napok óta vágytunk. Egymás karjaiban, hevesen dobogó szívvel, pár centiméterre egymástól, a tiltott találkozás végén, amikor már éreztem forró leheletét, pillanatokkal később puha ajkai megérintették az enyémet. Ujjaim mellkasáról nyakába, onnan pedig göndör fürjeibe vezettem, ő a hátamon végigvezetve kezét, derekamnál megállt és ha még lehetett, az addiginál is közelebb húzott magához. Egy pillanatra elváltunk levegőhiányban és egymás szemébe néztünk, akkor elfogott egy még soha nem tapasztalt érzés, az egész testemet elöntötte a melegség, türelmetlenül húztam vissza újabb és újabb csókokra.