Hold On [S.M.]

Part thirteen

A történteket felidézve, még mindig mosolyogva feküdtem be az ágyamba, a takarómat a nyakamig felhúzva, megigazítva a párnámat kényelembe helyeztem magam, amikor egy oda nem illő papírfecnire lettem figyelmes. Akkor jutott eszembe amit Shawn mondott, csak akkor nyissam ki, ha ő már elment. Kíváncsian bontogattam a hajtásokat, majd egy kevés gondolkodás után hangos nevetésben törtem ki, ugyanis a cetlin a "Rád ;)" szó állt.

☁︎︎

Reggel a szokásostól eltérően anyukám ébresztett azzal az okkal, hogy nem árt ha egy kicsit kimozdulok, áthívta a szomszéd fiút és megígértette vele, hogy nem enged a magas, göndör fiú közelébe. Körülbelül öt percem volt az elkészülésre, Zack-el a szomszéddal a ház előtt volt találkozóm, és a szüleim engedélyével elmehettünk sétálni.

- Szóval most lényegében felszabadítottalak a szobafogságodból? - kérdezte összezavarodva.

- Aha, lényegében felszabadítottál. - ismételtem amit mondott, miközben a már ismerős fagyizó előtti parkban sétáltunk. Nem beszéltünk ennél sokkal többet, semmi közös témát nem találtunk, egészen addig, amíg egy padon ülő lány kezében meg nem láttuk mind a kettőnk kedvenc könyvét.

- Ne már, te tényleg bírod azt a rohadékot? - kérdeztem nevetve. - Ha választanom kéne közte és Chloe között, akkor is Chloe lenne, pedig ő köztudottan a legrosszabb szereplő, mármint a többség szerint.

- És a tizedik fejezetben amikor Lorent megölték akkor te is utánanéztél annak a dalnak amit a temetésén játszottak, vagy csak én vagyok ilyen morbid? - csapta homlokon magát kuncogva.

- Menj már, ez durva. Amint hazaértem megnézem.. - forgattam meg szemem, mire mind a ketten hangosan felnevettünk.

- Sky? - hallottam meg magam mögül a hangot.

- Shawn! Szia. - szaladtam felé, de ellökött magától. - Öhm..

- Ez most mi? Úgy tudtam nem jöhetsz ki a házból. Ki ez a srác? - nézett át vállamon.

- Azt hiszem félreérted. - szólt közbe Zack.

- Kuss. Sky nagyon remélem, hogy nem nézel ennyire hülyének.. Mi a baj? Valamit elcsesztem? Miért nem szóltál nekem, hogy már kijöhetsz? - kezdett komolyan összezavarodni.

- Azért mert nem jöhetek. Csak.. - kezdtem, mire félbeszakított.

- Csak? Most ez komoly? Minden nap felhívtalak annak ellenére, hogy a barátaim invitáltak magukkal többször is, mindig nemet mondtam, hogy veled beszélhessek. Tegnap megkockáztattam konkrétan az életemet, felmásztam hozzád, a szüleid őrült viselkedése ellenére, Sky kibaszottul csókolóztunk. Ez az egész neked ennyit ért? Várjunk, meg tud nevettetni, és a tapasztalataim szerint bejönnek a vicces fiúk, igaz? Feleslegesen fáradoztam minden szarral veled kapcsolatosan? Vagy.. Túl gyorsan haladtam és ez a fiú megadná neked azt az ütemet ami neked megfelelő? Tudod, tegnap este mondhattál volna nemet is, ennek ellenére mégis megtörtént, te pedig.. ilyen hamar túl vagy rajta és már egy másik fiúval randizol. Persze. Magamon is meglepődök, hogy mégis mit vártam. Baszki. Nincs is semmi szobafogság, ugye? Csak le akartál rázni, azt vártad, hogy mikor kopok végre le, én meg a kis szerencsétlen rohanok utánad és várom, hogy mikor találkozhatok veled. Miért kérdezted meg, hogy maradok-e, ha nem is akartad? Még rá is akarsz szedni, hogy te is azt akarod amit én? Ennyire át lennék cseszve? De figyelj már, ha visszagondolunk, minden ott kezdődött, hogy az elől a dög elöl menekültünk, tudod mit? Már ott megtetszettél, ezért mentem utánad a tisztásra amikor megláttalak. Többen is szoktak odajárni, és nyilván nem mindenkihez rohanok ki, hogy megismerjem. Érdekeltél érted? Meg akartalak ismerni és most rohadtul úgy tűnik, hogy minden hiába. Miért nem küldtél el és mondtad, hogy eleged van belőlem? - kérdezte már kissé könnyes szemmel. - Még mielőtt bármelyik kérdésemre is válaszolnál, nem kell. Mindet költőinek szántam. Azt hittem elég jól megismertelek és hogy az igazi éned mutatod nekem, mert valami miatt megbízunk egymásban az első pillanattól fogva, de ez a mondás se hazudott. A bizalmat nehéz felépíteni, de lerombolni piszok egyszerű. Hát ezt most sajnos saját tapasztalatból kellett megtudnom. Sky remélem megtudod érteni és hogy nem töröm össze a szíved, már ha van.. nem foglak többet felhívni, bújjatok csak össze esténként, ahelyett, hogy a hülyeségeimmel bombáználak. Sok boldogságot és szerencsét a továbbiakban, bár nem titkolom, örültem volna ha ezt nekünk mondják egyszer. Szia. - majd elsétált.

Abban a pillanatban tört bennem össze a világ. Utána szerettem volna kiabálni, hogy mindent félreért, de a sírástól egy hang se jött ki a számon, térdre esve néztem, ahogyan egy pillanatra se néz vissza, többé már nem érdekli, hogy mi van velem.