Hold On [S.M.]

Part fifteen

- Szerinted melyik a jobb, ha valaki azt mondja neked, hogy szeret, vagy azt ha bízik benned? Melyik tetszene jobban? - kérdezte teljes testtel felém fordulva.

- Ha valaki azt mondja nekem, hogy szeret, akkor lényegében azt is, hogy bízik bennem, mert szeretet bizalom nélkül nincs. - dobtam hátra hajam. - Azért ilyen okosságot régen hallottál.

- Esküszöm egy kicsit meg is lepődtem. - nevetett fel hirtelen, aminek hatására göndör fürtjei szemébe hullottak.

- Most én következem. Mit tennél ha rajtakapnád a barátnőd, hogy megcsal? Belépsz egy szobába és ő ott fekszik az ágyban egy másik fiúval. - vonogattam szemöldököm.

- Nem hiszem, hogy elkezdenék kiabálni, de kiakadnék és valószínűleg hülyeségeket kezdenék beszélni, amit később megbánnék. Nem vagyok verekedős, de ha éppen olyan passzban vagyok, lehet felpofoznám egy párszor a srácot. Aztán miután elég bűntudatot keltettem a lányban szakítok vele és elmegyek. Ha persze lesz mindehhez bátorságom. - vonta meg vállát. - Te mit tennél?

- Tegyük fel, hogy te vagy a barátom. Feküdj le. - mondtam, mire a fiú meglepődve dőlt le a fűre, én pedig két kezét ütögetve kezdtem el ordibálni, miközben ő nyavalygott, hogy hagyjam békén. - Valószínűleg ezt csinálnám.

- Ezt el is mondhattad volna, mert azon kívül, hogy feltettük, hogy a barátod vagyok, más nem tetszett. - igazította meg haját.

Emlékeztem vissza a beszélgetésünkre Shawnnal a tisztáson. Az éjszaka folyamán minden eddig történt dolgon, az összes emlékemen átrágtam magam ami vele kapcsolatos, és nem véletlen, többször el is sírtam magam amint a gondolatmenetem elvezetett a vitánkhoz. Teljesen tehetetlennek éreztem magam, fel akartam hívni, de tudtam, hogy nem venné fel. Meg akartam neki magyarázni, de mégis miért hinne nekem? Szörnyű embernek éreztem magam, pedig semmit nem tettem ellene, egyszerűen rosszkor volt rossz helyen és félreértette a szituációt.

Telefonomat elővéve beléptem a galériába és rögtön elém tárult rengeteg kép, amit FaceTime közben készítettem, vagy ő küldött magáról, hogy "ne felejtsem el az arcát".

Ha egy héttel ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy az akaratom nélkül összefogom törni egy olyan fiú szívét, akit öt napja ha ismerek, az arcába röhögtem volna, na és most? Ez megtörtént. És mit csináljak? Mégis mit kéne kezdenem magammal? Hogyan tudnám helyrehozni? gondoltam. Idegesen feltéptem íróasztalom fiókját és kivettem belőle a naplómat, majd egy tollad a kezembe fogva kezdtem el írni. Leírtam, hogy mekkora barom vagyok, hogy nem szóltam Shawnnak, hogy kint vagyok és találkozhatunk, elvégre Zack nem tudott volna megállítani, kétszer alacsonyabb mint a fiú, akit valószínűleg soha nem fogok tudni kiengesztelni, és soha többet nem leszek olyan boldog mint vele az elmúlt napokban.

Gondolatmenetemből telefonom rezgése rántott vissza, a nővérem hívott és mondta, hogy lassan jön haza, és örülne ha kimennék elé a buszmegállóba. Beszéltem anyukámmal, aki a lelkemre kötötte, hogy ha másfele merek menni, soha többet nem mehetek ki a házból, viszont azt nem tudta, hogy már nem is tudnék kihez menni. Komótosan lesétáltam a pár saroknyira lévő megállóhoz, ahol nővérem, Mia épp leszállt a buszról, én pedig mosolyogva öleltem meg.

- Szia, mi újság? - kérdeztem amikor elváltunk.

- Nagyon fáradt vagyo.. Hát veled meg mi történt? Sírtál? Minden rendben? kérdezősködött, mikor jobban szemügyre vette arcomat.

- Persze minden szuper.. - vontam meg vállam hanyagul.

- Sky, a nővéred vagyok, jogomban áll tudni mi történik veled, ha már két hétig híred se hallom.

- Oké, de csak mert mással úgyse tudom megosztani. Mit tennél ha egy fiúnak véletlen összetörnéd a szívét, ezért ő minden bizalmát elveszítené feléd, neked pedig ő volt az egyetlen ember az életedben, akivel rohadt jól érezted magad minden pillanatban, aki megértette és próbált enyhíteni a fájdalmadon és a szar napjaidon, aki lényegében pár nap alatt a legfontosabb lett neked, te pedig elrontottad az egészet, mint ahogyan mindig mindent? Hogy kezelnéd ezt a helyzetet, amikor nem hagyhatod el a házat? Mit tennél, ha el szeretnéd neki magyarázni, hogy mi történt valójában, de nem tudod, mert ő még csak látni sem akar, és végezetül mit tennél, ha rájönnél, hogy kilenc nap alatt szerelmes lettél valakibe, és valószínűleg ő is viszonozza az érzéseid? Legalábbis viszonozta.

- Na ez egy érdekes történet. Figyelj, a fiúk igazán bonyolult lények, viszont az biztos, hogy ha valakit igazán szeretnek, azért feladnák akár az életüket is. Ez a bizonyos srác akiről te beszéltél végig fogja gondolni a dolgokat, jelenleg is ezen agyal, és amint rájön, hogy ő viselkedett hülyén és gondolta túl a dolgokat, valamilyen módon jelezni fog neked és ki fogtok békülni. Látom a szemeidben, hogy sokat jelent neked ez a fiú, pedig te nem adod magad könnyen hugi, különleges egy jószág lehet. - mosolygott. - Bízz bennem, minden meg fog oldódni, csak egy kevés időre van szükségetek, elvégre még nem ismeritek egymást annyira igaz? Még hátra van az a rész, hogy mind a ketten rájöjjetek, hogy milyen baromságokon vesztek össze, ezért vagyok annyira egymáshoz valók. - ölelte át vállam. Nem gondoltam volna, hogy a szavai tényleg segíteni fognak, de így lett. Megnyugtatott, hogy meg fog oldódni. Meg kell oldódnia.