Hold On [S.M.]

Part seven

Halkan nyitottam ki a bejárati ajtót, és azonnal levettem a cipőmet, ami kis zajt okozott, de senki sem jött ellenőrizni. A szüleim szobájából a tévé egyenletes zúgása és az értelmetlen műsor hangja szűrődött ki. Úgy döntöttem, mivel egész nap nem beszéltünk, legalább most bemegyek és köszönök nekik.

- Sziasztok, mi újság? - kérdeztem kedvesen, mire mindketten mosolyogva felém fordultak.

- Minden rendben, jól érezted magad a barátoddal? - érdeklődött anyám, mire meglepetten néztem rá.

- Igen, jól elbeszélgettünk. Holnap is találkozni fogunk. De honnan tudtad, hogy vele voltam?

- Szerinted mi nem voltunk fiatalok? - kérdezte apám felvont szemöldökkel. - A sok régi udvarlás, ugye? - piszkálta anyám vállát kuncogva.

- Nem, nem Shawnnal, csak két napja ismerjük egymást, és nem lesz köztünk semmi. - nevettem el magam kínomban. - Most megyek, aludjatok jól!

Miután a szobámba értem, levettem a fekete Givenchy pulóveremet és óvatosan a szék támlájára helyeztem, hogy ne felejtsem otthon. A koszos ruháimat a szennyesbe dobtam, majd megzuhanyoztam, és a puha ágyamba bújva kényelembe helyezkedtem, a szobámhoz illő egyszerű barna-fehér takaróval betakaróztam és bekapcsoltam a tévét háttérzajnak. A telefonomat kézbe véve visszanéztem azt a szelfit, amit Shawn készített, miközben éppen nagymamám süteményeit dicsértem. Az emlékeken halkan felnevettem, ahogy már a nap folyamán is többször megtettem. Shawn nagyon szórakoztató és önzetlen társaság volt, türelmesen hallgatta, amíg minden hülyeséget elmeséltem neki. Ő is láthatóan jól érezte magát.

☁︎︎

Aznap este nehezen tudtam elaludni, annak ellenére, hogy fáradt voltam. Izgatottan vártam a következő napot, mert az egy előre megbeszélt találkozó volt, nem csak a véletlen folytán jött létre. Az álmatlanságom ellenére reggel izgatottan és energikusan ébredtem, ami az utóbbi hetekben ritkán történt meg velem. Az ágyból felugorva egyből a fürdőszobába siettem, megmostam az arcomat, hogy frissebbnek tűnjek, majd a szokásos minimális sminket - egy kis alapozót és szempillaspirált - felvittem. Miután rendet tettem magam után, elhagytam a fürdőszobát, a frissen összerakott szekrényemhez léptem, és kiválasztottam egy fehér pólót, hozzá egy hasonló színű nadrágot, és egy fekete farmerdzsekit. Felöltözés után visszaültem az ágyra és kiválasztottam a nap terveihez illő zenét. Reménykedtem, hogy a nap olyan lesz, mint amilyennek elképzeltem.

Feszengve vártam, egészen addig, míg az óra 12:45-öt mutatott, majd lenyomtam a kilincset és izgatottan vágtam neki utamnak. A fülemben lógó fülhallgató megállás nélkül játszott egy számot, ugyanis fontos volt, hogy tudjam a szöveget, különben elrontottam volna vele a tervem legfőbb részét. Egyre jobban mosolyogtam, mikor közelebb kerültem a helyhez, majd amikor már láttam a tisztást, és a farönkön ülő fiút, elkezdtem szaladni felé.

- Nem fogod elhinni mit találtam ki mára. - mondtam izgatottan, mire Shawn letette a kezéből a gitárt és vigyorogva fordult felém.

- Kit szerveztél fel, hogy megkergessen minket? - kérdezte csípőre tett kézzel, mire hangosan felnevettem.

- Soha többet. - jelentettem ki. - Sokkal jobb, és tudom hogy neked is tetszeni fog. - foglaltam helyet mellette.

- Helyhez kötött? Mert ha nem, akkor nekem is van egy meglepetésem, de ahhoz el kellene innen mennünk. - nézett felém érdeklődőn. A fejem megráztam nemlegesen, mire ő feltápászkodott mellőlem és nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon. Egy szó nélkül indult meg, én pedig mit sem sejtve követtem. Az út egész gyorsan eltelt, nem mentünk messzire és miután Shawn bevárt, mert látta, hogy le vagyok maradva, elkezdtünk beszélgetni.