A rozoga épület tetején mosolyogva sétáltam a peremhez, majd összegyűrtem a kezembe tartott búcsúlevelet és a mélybe dobtam. Egy mozdulattal megfordultam, majd az ajtó elé lépve kitéptem a kilincset, és vigyorogva sétáltam le a lépcsőn, tudva, hogy az egyetlen ember aki életben tart, ott vár lent rám, a lépcső legelső fokán, tárt karokkal áll ott, és csak arra vár, hogy leérjek. Én pedig habozás nélkül szedtem a fokokat, egyre gyorsabban és gyorsabban, mentem, nehogy túl késő legyen. Nem veszíthettem el még egyszer azt, aki számomra a mindent jelenti, és egyben azt aki megmentette az életemet a folytonos szenvedéstől. Mikor leértem elfogott az a bizonyos melegség, amit az Ő közelében mindig éreztem, a szerelem, amit semmi másra nem cserélnék le.
- Büszke vagyok rád. - suttogta, én pedig a sírással küszködve borultam karjaiba.
- Mégis hogy köszönhetném meg neked a tudatodon kívüli segítséget? - mosolyogtam könnyeim alatt.
VÉGE
ESTÁS LEYENDO
Hold On [S.M.]
Fanfiction"Futottam a gondolataim elől, futottam az emberek elől, futottam a bántó szavak elől, futottam egészen addig, míg a végzetem ajtajában nem találtam magam, amit gondolkodás nélkül nyitottam ki. " A történet alapja valós, Shawn nekem is rengeteget seg...
![Hold On [S.M.]](https://img.wattpad.com/cover/347272448-64-k494780.jpg)