Hold On [S.M.]

Part sixteen

A házba beérve anya boldogan köszöntötte nővéremet és elújságolta neki, hogy mennyi mindent sütött, főzött, mert nagyon várta már, hogy hazaérjen. Az egész család összeült elfogyasztani azokat, és mind azt hallgattuk, hogy Mia milyen élményekkel gazdagodott az elmúlt két hétben, persze sokkal izgalmasabb volt, mint itthon a házba bezárva. Mindeközben én a villámmal bökdöstem az ételt, ugyanis egy falat se ment le a torkomon. Bármennyire is érdekelt volna amit testvérem mondott, nem tudtam koncentrálni, egyszerűen máson járt az eszem. Nem tudtam másra gondolni, Shawn mosolya és a hülye viccei váltogatták magukat, mintha valami távirányítóval irányítanák a gondolatokat a fejemben. Csak tudtam volna hol van az a fránya kikapcsológomb. Minden érzelem átjárt, és egyet se mutattam ki a családom felé, nem fintorogtam, amikor eszembe jutott, hogy mindez a szüleim hibája, nem történt volna meg a rossz, ha elfogadnák, hogy tudok vigyázni magamra. Nem mosolyogtam, amikor Shawn nyugtató hangjára gondoltam és nem nevettem fel amikor a bolond beszólásai jöttek fel. Fapofával ültem az asztalnál és a külvilág elmosódott zaját kizárva emlékeztem vissza az elmúlt napokra és az összes élményre, amit sikeresen eldobtam, mert a szüleim rám erőltették azt a rohadt találkozót a szomszéddal. Talán most éppen vele beszélhetnék a telefonban, mint ahogyan azt az elmúlt öt napba megszoktam.

Miközben Mia éppen arról beszélt, hogy New Yorkban mennyire aranyos emberek vannak, a telefonom megrezzent jelezve, hogy üzenetem érkezett, de nem tudtam megnézni, mert az asztalnál nem telefonozhattam.

- Elmegyek mosdóba, mindjárt jövök. - jelentettem ki.

- Jó, a telefonodat nem viheted. - mondta anya, mire szemet forgatva rohantam fel a szobámba, majd felcsaptam a laptopom és az üzenetet megnyitva rágcsáltam szám szélét.

Shawn: Szia Sky, nem tudom, hogy azok után amit mondtam még szívesen találkoznál-e velem. Nagyon rosszul érzem magam amiért nem hallgattalak meg és ha tudom helyrehozom amit tettem, de nem szeretném ezt így leírni, mert az nem ugyan olyan, mintha szemtől szembe mondhatnám el amit szeretnék szóval, ha te is szeretnéd, megoldható, hogy találkozzunk a tisztáson ma este? Kb. fél nyolcig ott leszek. Még egyszer ne haragudj.

Mosolyogva ültem laptopom felett, meg fogom beszélni Shawnnal a történteket és ismét találkozhatok vele. A szívem majd kiugrott a helyéről, viszont mélyen tudtam, hogy ebben is ott az az apró bökkenő, hogy nem hagyhatom el a házat, de akkorra már ki is terveltem, hogy mit fogok csinálni. Nem hagyhattam annyiban ezt a lehetőséget, mindenképpen élnem kellett vele.

Nővéremmel az oldalamon léptem ki a bejárati ajtón, aki a tervemet egyértelműen támogatva sétált mellettem. Szüleinknek azt mondtuk, hogy egy tesós estre megyünk, úgyis olyan ritkán látjuk egymást, természetesen én valójában Shawnhoz készültem, majd ha befejeztük a beszélgetést, és remélhetőleg minden rendben lesz, felhívom Miát és együtt megyünk haza, mintha végig kettesben lettünk volna. Reményeim szerint semmi nem ronthatta el azt a tervet, ami egészen addig jól sült el, míg anya utánunk nem kiáltott, hogy ő is velünk szeretne jönni, hisz ő is ritkán látja a lányát. Hogy mondhattunk volna nemet? Improvizálva megindultunk egy park felé, ahol sétálgatni és beszélgetni kezdtünk, én azonban minden egyes agysejtemmel azon voltam, hogy hogy rázhatnánk le anyát. Pár perccel később pedig már fel is gyulladt a fejem felett az égő, támadt egy nagyon jó ötletem.

- Mi lenne, ha beülnénk egy filmre? Azt hiszem most játszanak egy nagyon jót a moziban. - vetettem fel, mire mind a kettőjük lelkesen bólogatott.

Körülbelül huszonöt perc séta után meg is érkeztünk a plázába, ahol a mozi is volt, és a jegyek megvétele után fél órával be is mentünk a négyes terembe. Telefonomra pillantva realizáltam, hogy már csak háromnegyed órám van elérni a tisztásra, az pedig nem biztos hogy elég.

A film elkezdődött, én pedig feszülten ültem, és figyeltem, mikor lenne a legalkalmasabb elhagyni a helyszínt egy mosdóba kell mennem indokkal. Nagyjából tizenöt perccel a film kezdete után el is hagytam a termet, miután szóltam, hogy kicsit csikar a gyomrom, mindjárt jövök. Nevetve szaladtam ki a láza épületéből, tudva, hogy még mindig van fél órám, hogy elérjek a megbeszélt helyre és tisztázzam a dolgokat. Egészen a tisztásig meg sem álltam, az adrenalin tombolt a szervezetemben, szinte megállíthatatlannak éreztem magam, ahogy szlalomoztam a fatörzsek között, és rohantam még az utolsó pár lépés megtételekor is, amikor végre megláttam a nekem háttal ülő fiút, mosolyogva a térdemre zuhantam, mire szemöldökét felvonva sétált hozzám.

- Futottam. Miattad idáig futottam. - mutogattam őrült módon, mire hatalmas vigyorral leguggolt hozzám és megölelt.