𝐕𝐄𝐒𝐏𝐄𝐑𝐓𝐈𝐍𝐄 𝐈.

00.

"ℌ𝔢𝔯 𝔣𝔲𝔱𝔲𝔯𝔢 𝔴𝔞𝔰 𝔞𝔩𝔯𝔢𝔞𝔡𝔶 𝔴𝔯𝔦𝔱𝔱𝔢𝔫..."

1999. október 12.

Az asszony olyan közel fogta magához a gyermeket, mintha valaki el akarta volna venni tőle. Habár így is majdnem elveszítette, ezáltal érthető volt, hogy miért aggódik érte annyira. Nyilvánvalóan már magában az a tény, miszerint ő az anyja a néhány órája világra jött csöppségnek, tökéletesen mutatta, hogy egy igazi anya miként viselkedik a gyermekével.

Attól a pillanattól kezdve féltette és óvta, mióta csak megtudta, hogy várandós vele. Onnan kezdve minden egyes lépését úgy tette meg, hogy azzal nehogy ártson a méhében növekvő új életnek. Noha sokan túlzásnak vélték a viselkedését, ő ezzel cseppet sem törődött. És egészen az utolsó percig nem is volt problémája, mígnem olyan fájdalmat érzett a hasában, hogy rögtön le kellett ülnie a földre. Csak akkor vette észre - hiszen kilenc hónapos terhesen nem láthatta a saját lábát sem -, hogy vérzik. Ez viszont nem jelentett sok jót. Sőt.

Azonnal a férjéért kiáltott, aki rögvest berohant hozzá és amint rájött, hogy a szeretett felesége milyen állapotban van, tudta, hogy orvosi segítségre lesz szüksége. Ámde hogyan tudott volna orvost hívni távol a várostól, egy óriási vihar kellős közepén.

- Lenne néhány dolog, amit nem ártana tisztáznunk.

A hollófekete hajú nő hangja betöltötte a szobát, mire a szülők szinte egyként rezzentek össze.

- Nézze, köszönöm, hogy segített, tényleg nem lehetünk elég hálásak magának, de nem lehet, hogy... - kezdte a férfi, megpróbálva olyan lágy hangnemet megütni, amilyen csak tőle tellett, ám belül össze volt törve. És mindezt saját magának köszönhette.

- Nem! - csattant fel az idegen, ezzel félbeszakítva a mondatot. - A szerződés megköttetett, így nincs helye a visszakozásnak.

- Asszonyom, én...

- ...könyörgött azért, hogy megmentsem a feleségét és a lányát. Én pedig megtettem, cserébe egy aprócska dologért.

Az anya megsimította a gyermeke fejét, míg a férjének keze ökölbe szorult maga mellett.

- Aprócska? Hiszen a lányunkat akarja.

- Megmondtam, hogy ára lesz annak, amit kér - felelte az idegen, aztán közelebb lépett a szüléstől kimerült nőhöz, hogy vessen egy utolsó pillantást a gyermekre. Amint megállt előttük, az újszülött kinyitotta az őzbarna szemeit és mosolygott. - Milyen gyönyörű.

A zsigereiben érezte, hogy most végre valami jót is tett, legalábbis bízott benne. A népe egyre nagyobb gondban volt, így olyan lépésre kellett rászánnia magát, amihez nem igazán fülledt a foga. Az embereket, ha nem is megvetette, de nem voltak a kedvencei, mégis ott állt a két mondén házában, segített a nőnek világra hozni a gyermekét, hogy aztán évekkel később magának követelhesse majd. Normális esetben a sajátjai közül választott volna, azonban mindegyikről tudta, hogy nem alkalmasak a feladatra.

- Elsőnek szeretném, ha tudnák, kár lenne valahol elrejtőzniük, mert annak semmi értelme - szólalt meg pár másodperc csend után, miután végig simított a fekete hajzuhatagon. - Másodsorban pedig arra kérem önöket, hogy neveljék határozottnak, függetlennek és olyannak, aki nem fél kiállni magáért. Szüksége lesz ezekre később.

A fekete hajú nő ezután magára terítette a köpenyét, felhajtotta a fejére a csuklyát, majd elindult a bejárati ajtó felé és minden lépésénél kopogott a csizmájának sarka a fapadlón. A házaspár figyelte a távolodó alakját. Még hallották az ajtó becsukódásával egyszerre, ahogy az idegen maga elé suttog.

- Nem hagyom, hogy újra tönkre tegyél.

.·:*¨ ♚ ¨*:·.

Szia, kedves Olvasó!

Ezúton köszöntelek a Vespertine című könyvem bevezető részénél. Először is szeretném megköszönni a bizalmadat, hogy időt szántál erre a röpke ízelítőre, ami még ugyan sokat nem mond, de majd a történet végén már minden egyértelmű lesz - nyilvánvalóan.

Mint ahogy olvashattad a fülszövegben, egy olyan történetre kell számítanod, amennyiben továbbra is velem tartasz ezen az úton - amiért nem lehetek eléggé hálás -, amilyet tőlem még nem olvashattatok.

Igen, ez fantasy, én pedig eddig romantikus, de legfőképp dark romance kategóriába sorolható könyveket írtam és írok jelenleg. Azt megígérhetem, hogy ebből sem hiányozhat a romantika és a sötétebb téma, főleg a történet második felében, ám ez egy olyan világban játszódik, ahol alapvetően nem az emberek a fő faj, de ezt majd ti is észre fogjátok venni. Ezen felül, ahogyan rám jellemző, a cselekmény folyamán a szereplők között szexuális érintkezések is lesznek, szóval tényleg csak ennek fényében ajánlom az olvasását! Nem mondom, hogy 18 éven aluliaknak tilos, mert annak idején én is olvastam ilyen könyveket (a Stage Dive első része volt a kezdő löket, Isten tudja, hány éve), de azt fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy aki nem szereti ezeket, akkor nem biztos, hogy a Vespertine neki való olvasmány.

A történet egyébként akkor pattant ki a fejemből, amikor megjelent a svéd Amaranthe metál banda akkori legújabb dalának, a Damnation Flame-nek a videóklipje, ami a vámpírok világába repítette a nézőket. (Mellesleg a férfi énekes, Nils Molin nagyon hot vámpírként.) Aznap indítottam az Instagram-oldalamon (ameliarosewinters99) egy szavazást, hogy olvasnátok-e tőlem fantasyt, és igen lett a válasz.

És íme, itt a bevezető rész. A terveim szerint ezentúl minden nap hozok egy részt feltehetően ugyanabban az időpontban (hála a Wattpad időzített publikálási lehetőségének), így a szereplőkkel haladva jutunk el közösen október 31-hez, Halloween napjához.

Mivel már így is egy kisebb liturgiát írtam, ezért azt hiszem, ennyi egyelőre elég lesz.

Azt nagyon megköszönöm, ha szavazol a fejezetekre, esetleg hagysz kommentet lent, netalán még ajánlod is másoknak a könyvet. Ha pedig bármilyen kérdésed lenne, nyugodtan keress vagy itt vagy Instagramon, és amint lesz rá időm, válaszolok mindenkinek.

Puszi nektek.

A.