𝐕𝐄𝐒𝐏𝐄𝐑𝐓𝐈𝐍𝐄 𝐈.

20.

2023. október 20.

Feltehetően a megszokás miatt vágyik a testem a koffeinre, mert egyébként tényleg nem lenne rá szükségem, hiszen amikor fáradt vagyok, akkor sem olyan mértékben, mint a változás előtt. A szervezetem elég gyorsan rendbe teszi saját magát, hogy igazából bármiféle külső segítség lemaradhat, akkor sincs gond.

Mégis a második pohár PSL-t kortyolom, mert a kinti esős időjárás és a tegnapi fárasztó nap után reggel úgy éreztem, talán mégis léteznek zombik, én meg az egyikük vagyok. Velem ellentétben Fantom kirobbanó formában van hajnal óta, ami nem csoda, mivel a bálterem takarítását végigaludta, vacsorára felkelt, majd folytatta tovább a szunyókálást egészen reggel öt óráig. Azóta úgy viselkedik, mint aki egy hordó kávét ivott meg.

Most is a szemben lévő széken ül, engem figyel nagy szemekkel, holott semmi érdekeset nem csinálok. Mindössze az előttem lévő alaprajzot tanulmányozom, hogy be tudjam jelölni, hová kerüljenek a díszek, amennyiben megkapom a jóváhagyást, emellett a bálterem pontos berendezéseinek helyét is nekem kell megtalálnom, ám szerencsére Vivi nagyjából elmesélte, hogy mi hol volt, szóval nem a nulláról kell indulnom.

– Ne aggódj, te is részt vehetsz majd a díszvacsorán – mondom a macskámnak, aki erre nyávogással felel. – Azt remélem tudod, hogy előtte meg kell fürdesselek, mert koszosan nem lépheted át a terem küszöbét.

Láthatóan ez már nem annyira tetszik Fantomnak. Felszegi az állát, kissé hunyorít és az egész teste megfeszül.

– Ha nem akarod, akkor nincs bál és különleges falatok – vonom meg a vállamat. – Ahogy hallottam, Karlberg többféle húst is fel fog szolgálni aznap.

Ez megteszi a hatását. Előrébb hajol, a fejét ráfekteti az asztal szélére és a tekintetét az enyémbe fúrja. Tudtam én, hogy a kaja említésére hajlandó lesz beleállni a kádba, akármennyire is utálja a vizet az ivásán kívül. Ez önmagában nem meglepetés, mivel kevés macskáról tudok, aki ki van békülve a fürdéssel, viszont Fantomnak sem kell szeretnie, elég, ha eltűri. Utána majd melegedhet a kandalló előtt, úgyis szeret ott feküdni előtte, míg én áztatom magamat a kádban.

– Akkor ezt megbeszéltük – jelentem be, esélyt sem adva neki a visszakozásra.

Újra minden figyelmemet az alaprajznak szentelem, pontosabban szentelném, ha nem zavarna meg egy kopogás az ajtó irányából.

Mintha déjà vu érzésem lenne egy pillanatra, de hát persze, mivel mostanság nem nagyon hagynak dolgozni a Korona emberei. Egy sóhajt követően felállok a székből és az ajtóig sétálok. A kinyitását követően nem várt meglepetés ér.

– Beth! – szólítom meg az asszonyt, majd gyorsan befelé mutatok. – Bejössz?

– Köszönöm, igen! – Elfogadja az invitálást, így bezárom magunk után az ajtót. – Hallottam, hogy tegnap volt egy kis takarítás a bálteremben. Minden rendben ment?

A kérdése után a falra pillant, ahol a személyes naptáram található a Colton által készíttetett egyedi mintás szögekkel. Közelebb lép hozzájuk, majd elmosolyodik.

Csak most ne faggatózzon róluk, könyörgöm! Csak most ne!

Szerencsére megúszom az újabb kellemetlen pillanatot, mert az asztalomhoz sétál, míg én összeszedem a gondolataimat.

– Valóban, nem volt probléma – válaszolom végül. – Igazából csak a sok pókhálót és port kellett eltüntetni, na és leszedni a függönyöket, mert azokra ráfér egy alapos mosás – Mi az hogy! Az egyiket véletlenül leejtette az egyik lány, aki a magas létra legtetején állt, és a függöny a földdel történő találkozást követően nagyobb port kavart, mint egy tornádó. Ki kellett nyitni az ablakokat, nehogy megfulladjunk benn. – Van egy festmény, ami állítólag kicsit megsérült és a mindenes raktárban van. Arra gondoltam, fel lehetne rakni az egyik falra úgy, hogy a kereten körbe elhelyeznénk olyan gallyakat, amiken még van levél, így nem látszódna a sérülés. Őfelségével már beszéltem erről, ő támogatja.