Fehér fény |Chishiya & Reader| (18+)✔️

4.

5 nap vízumom van. Ja nem, mert a Kőr játékot is teljesítettem. Vajon ilyenkor mi van? Összeadódnak a napok, vagy a hosszabbat kéne számításba venni? Vagy a rövidebbet, mert azóta már játszottam? Na jó, az 5 nap a biztos, akkor fogok játszani.

Egyedül vagyok, de ez nem baj. Szeretek egyedül lenni, ebben a világban is. Három ember halála is szárad a lelkemen, ebből az egyiket egy nap alatt sikerült megkedvelnem.
Borzalmas vagyok. Nem ölöm meg magam, de a bántásról nem volt szó.

Régen is voltak ilyen problémáim, de soha nem volt rá valódi okom. Anyám szerint.. Most viszont van.

Szereztem egy üvegpoharat, majd széttörtem a földön. Egy nagyobb üvegdarabot felvettem a jobb kezembe, majd meg vágtam vele a balt. Egy hangot nem adtam ki, már megszoktam. A másik kezemmel is ugyanezt tettem. Folyik a vérem. Nem baj, ezt érdemlem. Már rég halottnak kéne lennem. Felvettem az egyik pulcsit, és leültem az ágyra. Még mindig a kórházban vagyok. A gondolataim megölnek. 20 perce meredten nézem a plafont. De valaki belépett.

- Szia. Bocsi, nem tudtam, hogy vannak itt.- kért elnézést egy lány, én erre csak legyintettem.

- Mi történt? Tudok segíteni?- nézegette a földön folyó vért, és az üvegdarabokat.

- Csak menj el.- keltem ki magamból, szegény eléggé megijedt, és valójában elment.

Féltem, hogy összebarátkozunk, majd miattam hal meg. Borzalmas gondolatok. Úgy döntöttem sétálok egyet, a lakásomba.

Odaértem, és érdeklődve néztem, hogy valaki már járt itt.

Beléptem a küszöbön, egy kicsit leállt a szívem. Egy halott ember fekszik a földön. Nem, még nem halt meg.

- Segíts!- nyújtotta ki a kezét, felém.

Én csak lefagyva álltam a nappali közepén, bámulva a vérfoltot a szőnyegünkön.

- Ott.- mutatott egy pisztolyra.- Lőjj le!

- Nem.- jó, ez bunkón hangzott, mert úgyis meghal, de nem én akarom megölni.

- Sajnálom, nem vagyok rá képes.- kértem bocsánatot

- Úgyis meghalok.- legalább belátja az igazságot. - Csak szenvedek.

Felvettem a földről a pisztolyt, és a kezébe adtam.

- Csináld meg te.- utasítottam, majd elhagytam a lakást, ami oly sok emléket világított meg a szememben.
De már nem volt más, csak egy romhalmaz, ki tudja hány ember veszítette itt el az életét.

Hangos durranást hallottam mögülem, de nem figyeltem rá, tudtam, hogy megtette. Megtette, hogy ne szenvedjen tovább. Lehet, hogy nekem is ezt kéne tennem. Mert szenvedek. De tovább csináltam, és ez a helyes.

Hát a sétám kudarcba fulladt, ezért inkább hazamentem. "Haza"

5 unalmas nap. Életemben nem unatkoztam még ennyire. Elmehettem volna játszani, és lehet, hogy akkor nem kéne többet itt maradnom. Bár ma úgyis megyek.

Visszatérve az ideiglenes szállásomra Egy újabb felirat.
A játékhoz mutat. Elkezdtem követni a nyilakat, mire egy botanikus kerthez értem. Na most mi lesz?

Besétáltam, de megint ott voltak Arisuek. Még Chota és a nő is. Shibuki, asszem.

- Sziasztok.- köszöntem.

- Szia y/n, rég láttalak. Karubeek mesélték, hogy találkoztak veled.- mosolygott Chota

Már nem tudtam válaszolni, mivel elkezdődött a játék.