Chapter Twelve

709 51 11
                                    


Emma

Az első pár percben szinte fel sem fogom, hogy kinek a szorításába vagyok, de amikor végre kitisztul az agyam, egyből próbálok ellenállni és újult erővel igyekszem kiszabadítani a karomat a kezei közül. Habár, ha jobban belegondolok, talán nem adom bele százszázalékosan minden erőmet.

- Engedjen el! – szólítom meg az idegent.
- Mert mi lesz, ha nem? – kérdezi ördögi mosollyal az arcán és esküszöm ettől a hülye koronától olyan észveszejtően dögössé válik, hogy még azt is elfelejtem egy pillanatra, hogy miért is kell ellenkeznem és minél előbb eltűnnöm innen.
- Nem tudom – vallom be őszintén. – De nem ismerem magát és hülye lennék egy idegennel valami ismeretlen helyre menni.
- Ugyan, kis pacsirtám! – mondja dallamosan, amitől a bőröm libabőrös lesz és a hátamon is felállnak a kis pihék.
- Miért hívsz így? – kérdem tőle tegezésre váltva és most már nem ellenkezem olyan erősen. A kíváncsiság átvette a hatalmat a félelmem felett és egyébként sem azért vagyok itt, hogy a mosdóba bújva sírdogáljak holmi bunkó pöcs miatt.
- Hiányoztál – villantja meg kisfiús mosolyát, amitől a lábam elgyengül. – Hogy lehet, hogy ezek a srácok úgy néznek ki, mintha nem is evilágiak lennének? – elmélkedem.
- Mondanám, hogy te is, de hazudnék – gúnyolódom.

Olyan gyorsan szorít a falnak, hogy reagálni sincs időm. A szoknyám egy kicsit feljebb csúszik, így a combom felső fele kikandikál, amit ő olyan erősen ragad meg, hogy még levegőt venni is elfelejtek. Most veszem csak észre, hogy ez az első alkalom, hogy az arcát nem takarja el teljesen a szokásos maszkja. Eltátott szájjal vésem az agyamba a vonásait. Erős arcél, enyhén borostás arc és azok a vörösen izzó szemek, amik a pokol legmélyebb bugyrait képesek elém vetíteni. Túlontúl fenségesen néz ki ahhoz, hogy igaziból is létezzen. Ilyen helyes fiúk csak a kitalált történeteimben élnek, nem a valóságban.

- Nincs rajtad maszk – dadogom, mikor végre meglelem a hangomat. Még mindig olyan elmélyülten tanulmányozom a vonásait, hogy majd belepusztulok. A mondatomra elmosolyodik és kicsit enyhül a düh a tekintetében.
- Valóban – válaszolja a fel sem tett kérdésre és még szélesebben elmosolyodik. Ennek következtében kivillannak tökéletesen fehér fogai, amitől még inkább meseszerűnek tűnik. Zavartan rázom a fejem és abban bízom, hogy ha elég erősen teszem, akkor egyszer csak eltűnik és kiderül, hogy csak a képzeletem játszik velem.
- Mit csinálsz? – kérdi kuncogva.
- Próbállak kiűzni a fejemből. Nem lehetsz itt – motyogom és még mindig olyan erősen rázom a fejemet, hogy majd leesik.
- Kis pacsirtám! – fogja meg az arcomat és érintésétől teljes libabőrben úszik a testem. – Hidd el, hogy már pedig itt vagyok!
- Nem lehet! – próbálom még mindig tagadni a nyilvánvalót, de be kell ismernem, hogy még az én fantáziám sem lehet ilyen élénk. – Vagy mégis? – elmélkedem suttogva, de nem elég halkan, hogy ne hallja.

A hajam egy része a fejrázás következtében az arcomba hullik, amit ő készségesen simít el az útból. Érintése mindenhol bizsergést kelt a testemben, amitől egy apró sóhaj hagyja el ajkamat. Az ő figyelmét sem kerüli el és még közelebb húzódik. Érzem, ahogy a hátam a falba mélyed és örömmel veszem tudomásul hogy valamivel be van borítva, mert nem szúrja annyira az anyag a bőrömet, mint amennyire vártam. Testünk ennek következtében minden ponton összesimul annyira, hogy már meg sem lehet állapítani, hogy hol kezdődik az ő felsőteste és hol az enyém. A szoknyám az ujjai játékos mozdulatainak következtében még feljebb csúszik.

- Mit csinálsz? – kérdem félénken és teljesen összezavarodva.

A kérdésem hallatán csak démonian elmosolyodik és szeme olyan tüzesen kémlel, hogy képes lenne vele felperzselni. Az arca csak pár centire van az enyémtől és fogalmam sincs, hogy mi legyen a következő lépés. Érzem édeskés parfümjét az orromba, amitől kellemes érzés kerít hatalmába. Talán egy kis vanília és valami másik aroma, amit nem teljesen tudok felismerni, de fűszeres illat kúszik az orromba. Mindenesetre úgy hat az érzékeimre, mint valami afrodiziákum.

The Guardian Angels (Átírás alatt - minden jog fenntartva)Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt