Hold fénye (Remus Lupin fanfiction)

Baleset

Mivel már egy ideje nem tettem ki részt, ezért két fejezetet hoztam el. Jó olvasást a fejezethez! 

Ma megyünk vissza s újra el kell hagyni a roxfort kapuit, mely egész évben otthont adott, mellettem Lily volt, nem messze pedig tőlünk a tekergők, a mardekárosok mellettünk elmenve mindegyik lenéző tekintettel illetett kettőnket, kivéve Perselust ő csak a földet bámulta, fájdalmas volt mindkettőnk számára Lilyvel Pers viselkedése. Lilyvel elkezdtünk felszállni a vonatra üres kabint keresve, most nem igazán szerettünk volna társaságot, csak ketten akartunk lenni mint két testvér és megbeszélni ügyes bajos dolgainkat, Marlene, Alice Dorcas pedig elfogadta, hogy nem akarunk társaságot. Sikeresen találtunk egy üres kupét amiben helyet foglaltunk az ablaknál egymással szemben. Csöndben ültünk a vonat pöfékelve indult el.

Percek teltek el amikor hangosabb nevetéseket hallottunk meg ami a kupé felé közeledik. Majd megálltak ott és elhúzták az ajtót, négy fiú fej pillantott be, James ahogy meglátott minket elő vette a csábos mosolyát amit Lily felé fordított s bejött. 

-Hölgyeim, ahogy látom szabad a kúpé eme négy fő számára még. Leülhetünk ide? Mert máshol már nincsenek szabad helyek. -Mondta James. A megszólításon el akartam nevetni magam, de amint megláttam Lily fáradt arcát el is ment a kedvem tőle, felém nézet tudja, hogy én jóba vagyok a tekergőkkel, szemmel megvitattuk, hogy leülhetnek ide, de csak akkor ha James nem fogja Lilyt egész úton piszkálni. 

-Igen leülhettek ide, de James nem piszkálhatod folyton Lilyt. -Nem is kellett több James egyből leült Lily mellé James mellé pedig Sirius, mellettem Remus foglalt helyet amelett pedig Peter. Lilyre néztem aki segítség kérően nézett rám, de én csak mosolyogva vállat vontam, majd az ablakra hajtottam a fejem, s a nagy táj nézésben lassan csukódni kezdtek le a szemeim. 

Remus sz. sz.

Lily mellett James olyan volt akár egy hűséges kiskutya, próbált beszélgetést kezdeményezni az idősebb Evans lánnyal, és nem csak folyton randira hívnia. Tapmancs valamit nagyban mesélt Féregfarknak, én pedig könyvet olvastam, mindaddig ameddig valaki nem hajtotta a vállamra a fejét, jobb oldalamra néztem ahol a fiatalabb Evans nyugodt kisimult arca volt, elaludt. Vissza vezettem a tekintetem a könyvre, de már nehezebben ment a koncentrálás, mit eddig, tudván hogy akit szeretek a vállamon pihen. 

Alig fél óra elteltével letettem az ölembe a könyvet és a fejemet a vállamon alvó fejére helyeztem, és kinéztem az ablakon nem foglalkozva azzal, hogy minket nézhetnek, nem is akartam oda nézni, de nem sikerült ezt betartani vissza néztem a többiekre, Lily meleg mosollyal nézett minket, mellette James és Sirius vigyorogva néztek minket Peter pedig csak evett. Tekintetem vissza vezettem a tájra, amely elmosódott ezzel elálmosítva engem. Majd lassan elaludtam én is. 

Lily Evans sz. sz. 

Az előttem ülő húgom és Remusra nézve melegség fogott el, aranyosak voltak együtt. Meg se lepődtem azon, hogy előbb utóbb majd közelebb fognak kerülni a másikhoz. Sok időt töltenek együtt, de tudom, hogy Remus soha nem bántaná, Elly pedig még semmit nem vesz ebből észre, remélem majd észre veszi és boldogok lesznek együtt. El kell beszélni majd vele, anyáéknak szólni kell, hogy világosítják majd fel megint. 

Mellettem James folyton hozzám beszélt ami nem idegesített annyira mint szokott. Sirius pedig egy kamerával lefotózta az alvókat. Ebből baj lesz ha megtudja. 

-Szerintem ez nem jó ötlet. -Mondtam. 

-Már egyszer megtettük, most is megtettük. 

-Mikor? -Néztem rájuk.

-Nem is tudsz róla? -Kérdezte tőlem a mellettem ülő.

-Tudnom kéne? -Néztem felhúzott szemöldökkel. 

-Nem mesélte, hogy a karácsonyi szünetben amikor mindenki hazament és senki nem volt a hugrabugban akkor nálunk volt? És egyik éjjel átjött hozzánk, és Remussal aludtak, mert rosszat álmodott. Reggel vettük csak észre mert Remus mellett volt egy plusz testrész ami a takaró alól lógott ki. Akkor is lefotóztuk őket. 

-Erről nem is tudtam. Szerintetek mikor fognak össze jönni? -Kérdeztem a fiú társaságot.

-Kötöttünk egy fogadást, volt aki arra tippelt, hogy a jövő tanévben, de volt olyan is aki arra tippelt, hogy majd csak akkor ha végzősök leszünk. Te is be akarsz szállni a fogadásba? -Kérdezte James. 

-Nem tudom, hogy jó ötlet- e mert ő a húgom. -Húztam el a szám. -Legyen beszállok, szerintem a második lesz. -Adtam választ. -Mi lesz ha elvesztem a fogadást? -Kérdeztem meg. 

-El kell menj Ágas barátunkkal egy randira. -Jelentette ki Sirius. -Ha nyers akkor Ágas 1 hónapon keresztül békén fog hagyni téged. 

-Oké. -Egyeztem bele. 

-Már várom a randit Lily. -Mosolygott James csábosan amitől nevethetnékem támadt. 

-Fejezd be, ne nézz rám így. -Néztem oldalra. 

Eliabeth sz. sz.

Amikor felkeltem mindenki beszélgetett. A mellettem lévő fiú vállán pihentettem a fejem, akinek illata egyből bekúszott az orromba, csoki, pergamen és könyv illata. Nem mertem megmozdulni mert féltem, hogy fel fog kelni. Ezért inkább csak vissza csuktam a szemem és gondolkodtam mind ameddig meg nem érkeztünk. Óvatosan felkeltem úgy, hogy Remus fejét fogtam, majd elkezdtem arcát cirógatni.

-Remus ébresztő, megérkeztünk. -Nem kaptam semmilyen reakciót így kicsit hangosabban szólaltam meg. -Rem ideje felkelni, megérkeztünk. -Továbbra is cirógattam az arcát, közelebb hajoltam hozzá, hogy megnézem van- e valami, lassan elkezdte nyitogatni a szemeit, farkasszemet néztem gyönyörű kék szemével. Pár centi volt csak köztünk, gyorsan elhajoltam tőle. -Bocsi, megérkeztünk ideje lenne leszállni mert itt fognak minket hagyni, ha nem megyünk le. -Majd a csomagjaim meg fogtam és elindultam le. Lily nem messze állt és várt rám. 

-Sikerült felkeltened? -Érdeklődött. 

-Igen. -Bólogattam gondolataimban elmerülve. 

-Történt valami? -Vizslatta az arcom. 

-Nem történt semmi. -Hevesen gesztikuláltam magam előtt miközben éreztem, hogy a vér felszállingózott orcámba, elérve egy halvány pirosas beütést. 

-Oké. -Látszott rajta, hogy nem hiszi nagyon el amit mondtam, de inkább nem kérdezősködött, hanem kimentünk a 9¾ vágányról szüleinket keresve, nem sok időbe telet mire megláttuk őket, pár méterre voltak tőlünk Petunia nem jött velük, ami kicsit csalódásként ért, de már megszokhattam volna Tunia viselkedését. Szüleink előtt megállva mindkettőnket erősen megölelgettek, leveleztünk az idő alatt, de rettentően hiányoztak hiszen karácsonykor sem láttam őket. Jó érzés volt újra velük lenni, közösen elindultunk az autónk felé, miközben Lilyvel meséltünk, hogy mi történt, és rengeteget meséltem a fiúkkal töltött időről, pláne Remusról ami fel sem tűnt, hogy mennyit beszéltem róla, csak annyit láttam, hogy édesanyánk mindent sejtő boldog mosollyal néz hátra, miközben apu a vissza pillantó tükörből néz hátra, néha néha. Az egyik történtet mesélése közben, már csak annyit láttunk, hogy oldalról egy hatalmas fény közelit felénk apu egyből anyut kezdte el védelmezni én pedig Lilyt, inkább nekem essen bajom mint Lilynek. Jobb oldalt hátul ahol ültem pont arról jött a velünk szemben lévő sávból. A látásom homályosult, gyengén hallottam hangokat egy mentő autó és egy rendőr autó hangját hallottam meg, megnyugodtam, hogy jött a segítség, innentől pedig ólomszerűen csukódtak le a szemeim....