Hold fénye (Remus Lupin fanfiction)

Én hősöm

(Előrre szólni szeretnék arról, hogy ez aznap lesz amikor Remus megtalálja Elizabethet. Jó olvasást.)

Remus sz. sz.

Mióta a levelet kaptam 4 nap telt el. Azóta semmi nem történt. Csak kaptam néha Lilytől levelet. Hogy még semmi változás sem történt. A mezőnél voltam a falutól nem messze, hogy sétálgassak. Egy házacska volt itt. Amibe egy gazda ember volt. Kedves ember. Néha beszélgetni szoktam vele. Amikor már a ház közelében voltam lány sikolyt hallottam. Ezer közül is megismerném ezt a hangot. Elizabeth. Futni kezdtem. Majd megláttam ahogy a hátán ejt egy vágást. Ráküldtem a férfira egy varázslatot. A lány futni kezdett az erdő mélyébe. A férfinek még megnéztem az állapotát még élt. Majd arra futottam amerre a lány is ment. De nem találtam sehol. Csak a ruháit. Ami a fánál végződött. Bent megtaláltam egy fehér rókát. Elsőre nem gondoltam volna. Legugoltam hozzá. 

-Nyugalom. Nem foglak bántani. Tudom ki vagy. -Mondtam neki. Rám nézett. És felnyüszített.  -Nyugi Elly. Minden rendben lesz. Megengeded, hogy segítsek? -Kérdeztem meg tőle. Egy aprót bólintott. Majd fájdalmasan felnyüszített. -Gyere felveszlek. -Mondtam majd óvatosan a kezembe vettem a kis rókát. Elindultam a házunk felé. A kezeimbe az ,,állat" össze húzta magát. 

>>>>>>>>>>

A házunknál megálltam majd bementem. Ahol bent ültek a szüleim. Kérdő tekintetüket látva lenéztem Ellyre. Aki bólintott. 

-Ő az egyik barátom. Elizabeth Evans. Ő volt az aki eltűnt és már négy napja keresik. Megtaláltam. De bántották. Értesíteni kell a szüleit. 

  -Animágus? -Kérdezte az apu.

-Igen az. De senkinek ne szóljatok róla. Mert nem biztos, hogy be van jegyezve. -Mondtam nekik. 

-Rendben. Mi szólunk a szüleinek. -Bólintottam egyet megértésem jeléül. 

-Kérd meg hozzanak neki valami ruhát. Mert amit találtam az szét volt szakadva. -Szóltam anyának aki már a vonalas telefont tárcsázta.

Elindultam fel a szobámba. Óvatosan letettem az ágyamra. 

-Végre elő kerültél. Annyira aggódtunk érted. -Óvatosan megöleltem a kis testű állatot. -Nem tudom elképzelni mit élhettél át. -Lehajtotta a fejét és megrázta. -Most már minden rendben itt vagyok. -Megsimogattam a fejét ő pedig bólintott. 

Fél óra elteltével Lily rontott be az ajtón. Kezeiben voltak a ruhák amiket hozott. Körbe nézett, hogy lássa hol van a húga. Amikor észre vettem az ágyamon a fehér rókát csodálkozóan nézett rám. 

-Neked van rókád? -Kérdezte Lily felhúzott szemöldökkel. -Hol a húgom? 

-Itt. -Majd a kisállatra mutattam az ágyamon.  

-Miért nem változol vissza? -Kérdezte Lily. Orrával a ruhára bökött. 

-Nincs rajta ruha így találtam meg. Ilyen formába. A ruhái pedig szanaszét voltak. -Szólaltam meg. 

-Köszönöm. -Suttogta Lily megtörten. -Ki tudnál menni? -Kérdezte Lily. Elesőre tettem amit kért. Kimentem az ajtóm elé. És vártam. Bentről hallottam pár hangot majd annyit hallottam. 

-Remus tudnál hozni ködszert? -Kiabált ki Lily. Elmentem az első segély dobozért. Majd bementem a szobámba.Amit láttam kicsit zavarba ejtett. Lily előtt állt háttal Eliza póló nélkül. A hátán is volt egy vágás ami a hegtől indult egészen a másik lapockájáig. Letettem a dobozt az ajtóban majd kimentem. Pár perc elteltével kijött. Felnéztem rá. Majd lassan megközelítettem és megöleltem úgy, hogy ne okozzak neki fájdalmat. 

-Köszönöm. -Suttogta a fülembe. 

-Bocsánat. -Utaltam arra, hogy lehet úgy öleltem meg, hogy fájt neki. -Mi történt? -Kérdeztem félve. 

-Többször is -Nem tudta befejezni. Mert elkezdett sírni. 

-Anyuék mindjárt itt lesznek. És velük együtt elmegyünk a Szent Mungóba. -Szólalt meg Lily. Csak mondani kellett pár perc elteltével az Evans szülök jelentek meg nyomukba a szüleimmel. Az anyuka megölelte legkisebb lányát aki fájóan felszisszent. Az apukája is megölelte. 

-Köszönjük, hogy megmentetted a kislányunkat. -Fordult felém Mrs. Evans. 

--Szívesen tettem. -Mondtam ki az igazat. 

-El kell menjünk a szent mungóba. Ellyn sebek és zúzódások vannak. -Mondta Lily. 

-Akkor menjünk oda, de hogy kell bejutni? -Kérdezte Mr. Evans

-Mi segíthetünk. -Mondta anyu. 

-Köszönjük. -Mosolygott vissza Mrs. Evans. 

-Hopponáljuk akkor. Kapaszkodjatok. -Majd mindenki apu kezébe kapaszkodott. Aki behopponált minket a Mungóba. Ellyt behívták. Mi addig kint maradtunk. Egy idő után a többi Evans is bement. Pár perc után kijöttek és haza vittük őket. Majd mi is haza indultunk. Írtam egy levelet a fiúknak, hogy megtalálták Elt. Ezután olvastam majd lezuhanyoztam és elmentem aludni. 

>>>>>>>>>>

Az eset óta eltelt pár nap. Most van 21-e. Az abszolúton voltunk. A könyvesboltban találkoztunk Az Evans testvérekkel. Eliza már jobb állapotban volt. A haja most fel volt fogva. Már kicsivel a válla fölé ért. Zöld szemei fáradtan csillogtak. Azok alatt sötétem csíkok húzódtak. Arca kissé beesett volt. De jobb színben volt mint mikor megtaláltam annál az embernél. Örültem, hogy újra láthatom. Az eset óta jobban vigyáznak. Én pedig egy biztos pont lettem a többi barátai közt. Sokat leveleztünk. Mesélt az első pszihológusi találkozásáról. Némely dolgot elmondott arról, hogy hogy történt és mi történt. Persze nem részletezte le. Meg mindenféléről is. 

Ezután haza mentünk megvacsoráztunk. Olvastam és utána egy zuhany után nyugovóra tértem. Igazán furcsa álommal. 

Bocsánat a megint rövid részért, de hamarosan már hosszabb fejezeteket fogok hozni.