Hold fénye (Remus Lupin fanfiction)

Utálkodó megjegyzések

Az idő egyre melegebb és jobb lett. Kevesebb időt tudtam az ötödikes barátaimmal együtt tölteni, mivel nekik közelednek a vizsgáik. Vagy Remussal voltam a könyvtárba és ott kettesben tanultuk a saját tanulni valónkat. Lilyhez mindig bementem a szobájukba. A többi tekergővel meg kint voltunk a tóparton és tanultunk beszélgettünk. Perselussal meg most borús a barátságunk. Mióta megtörtént az eset aminek szemtanúja voltam és tulajdonképp le sárvérűzött minket pedig mi kiálltunk érte. Heatherrel meg rengeteget beszéltünk és nevettünk, persze mellette rengeteget tanultunk közösen vagy akár az éjszaka folyamán kiszöktünk. Én ugyan úgy segítettem a hold tőltekor. Heather ezzel szemben egyre gyanakvóbb lett. Átváltozástan után mentünk le a nagyterembe megebédelni. 

-Hihetetlen, hogy már csak 5 napunk van a vizsgáig. Utána pedig megint a nyári szünet lesz. 

-Nekünk még könnyebb dolgunk van, de gondolj arra, hogy vannak akik az R.B.F. és a R.A.V.A.SZ.T. írják. 

-Perselusal azóta beszéltél? -Kérdezte félve. 

-Nem igazán. Rosszul esett amit mondott, de nem akarom elhinni, hogy képes volt ilyent tenni. Mi megvédtük őt és ezt kaptuk. Még ha bocsánatot is kérne átgondolnám, hogy megbocsájtok neki. Nagyon hiányzik az amikor négyen vagyunk kint. Úgy mint év elején. A tekergőket is imádom szeretem, de Perselus is nagyon jó barátom volt. És hiányzik a társasága. 

-Sajnálom, hogy akkor nem voltam ott veletek. Amikor ez megtörtént.  

-Nem baj, neked is van életed. Jeremyvel is kell időt töltened tudom, hogy tetszik neked és még jobban meg akarod ismerni.

-Köszönöm. -Leültünk az asztalhoz és ott beszélgettünk tovább. Utána mentünk fel a jóslástan terembe. Ott szokott helyünkön leültünk és vártuk míg a többiek meg nem érkeztek. A mögöttem lévő asztalhoz leült az ifjiabbik Black barátaivl együtt. Mostanában Regulus társaságában szoktam látni Perselust. Remélem nem keveredik bele semmi hülyeségbe. Lehet, hogy most rosszban vagyunk, de attól még aggódok érte.

-Hé Evans! -Szólított meg valaki a vezetéknevemen. Hátra fordultam ahol a mardekárosok voltak. Számomra egy ismeretlen fiú szólított meg. Akinek nem tudom a nevét pedig már egy ideje egybe van pár óránk. 

-Mit szeretnétek? -Kérdeztem. 

-Milyen érzés, hogy Perselus minket választott nem csak holmi sárvérű emberrekkel barátkozzon. Nem tudom mit látott benned és a nővéredben. De jól is tette, hogy már nem keresi a társaságotokat. -A tőr ami a szívemben volt ezzel kapcsolatban megforgatta. Még számomra egy érzékeny téma. Előre fordultam inkább és ignoráltam. De a tudat mindig a fejembe fészkelte magát. Fájt és szomorú voltam. 

-Ne is foglalkozz velük. Csak azt akarja rosszul essen neked. -Simogatta meg a kezem Heather. 

-Köszönöm. -Mosolyogtam rá hálásan.   

Az óra további részében tenyér jóslást csináltunk utána pedig mindenki mehetett a saját dolgára. Én egyből mentem le Remushoz a könyvtárba Heather pedig Jeremyhez ment, hogy együtt sétálgassanak kint a tóparton. 

A könyvtárba leültem a szokott helyünkön, ahol Remussal mindig beszélgetni vagy tanulni szoktunk, teljesen elmerültem a nemrég történtekbe, el sem mertem hinni, hogy inkább őket választotta mint, hogy bocsánatot kért volna tőlünk, észre se vettem, hogy Remus bejött, már csak akkor figyeltem fel rá amikor elkezdte legyezni előttem a kezét. 

-Jól vagy? Úgy tűnt elgondolkodtál. -Mosolygott rám kedvesen. 

-Igen minden a legnagyobb rendben, tanulhatunk? -Kérdeztem tőle. 

-Igen persze. -Majd ő elő vette amit neki kell tanulnia én pedig a beadandóimat kezdtem el megírni. Csak a toll sercegése hallatszódot. A percek teltek múltak, mi pedig csöndben írtuk a házikat. A koncentrálás nehezen ment, de nagy nehezen meg tudtam írni. Felsóhajtottam amikor végeztem és Remus nyugodt és kisimult arcát tanulmányoztam. Letette a könyvet és teljes testével felém fordult. 

-Tudom, hogy van valami baj. Ne tartsd magadban, mond el kérlek. Segíteni akarok. 

-Oké. De ne itt inkább kint. -Össze pakoltuk a táskáinkat és elindultunk szokott helyünk felé, mindig oda megyünk beszélgetni, a rönknél leültem és a csorgadozó napot figyeltem, a narancs sárga, piros és rózsaszín színek egymásba mosódtak. Remus csöndben állt mellettem, várta, hogy megszólaljak, lehajtott fejjel halkan bele kezdtem a mai dolgok elmesélésébe, hogy hogy érezem azóta magam mióta Perselussal megromlott a barátságunk, a történet végére érve, már csak azt vettem észre, hogy a könnyek versenyezve folynak le az arcomon és egymás után hullnak le a földre. Két meleg kar fonódott körém, egy kezét a fejemre tette másikat a hátamon tartotta, a hátamat nyugtatóan kezdte el simogatni, egyfajta jól eső érzés kerített hatalmába, nyugalom lassan kezdte átjárni a testem, csokoládé, pergamen és könyv illat lengett körbe. A szokásos Remus illat. 

Amikor már nem is sírtam el léptem Remustól egy kicsit, letöröltem arcomról rászáradt könnyeim, majd egy fáradt mosollyal néztem Remusra. 

-Köszönöm. Nem tudnám mi lenne nélküled velem Remus. -Bújtam vissza meleg ölelésébe. A fejem mellkasásra támaszottam és hallgattam nyugodt szívverését egyenletes szuszogása csiklandozta a fejem, de nem tudott zavarni, csak mi ketten voltunk ott, és az erdőben élő vadak. A napnak már csak az utolsó sugarai világították be a teret, nyugodt, békés volt, ami rettentően jól esett. Egyikünk sem szólalt meg, csak élveztük a csendet és nyugalmat, és a másik nyújtott társaságát. Szerettem Remussal lenni, mert nyugtató hatással volt rám, mellette biztonságban éreztem tudván, hogy senki nem bánthat ameddig ő velem van, mindig segít és meghallgat, egy részem azt gondolja, hogy olyan mint egy féltő nagy testvér, de másik felem máshogy vélekedik amit nem értek. -Lassan vissza kellene mennünk. -Szólaltam meg. 

-Igen jó lenne. -Engedett el, majd lassan elindultunk vissza a kastélyba, ő fel a toronyba én pedig a konyha felé, még mielőtt külön váltak volna útjaink, gyorsan lábujj hegyre álltam és pár másodpercre az ajkam az arcára illesztettem. Majd gyors köszönés után és egy jó éjt után elindultam a klubszoba felé, onnan pedig a szobámba. 

-Te hol voltál eddig? -Támadott le egyből Heather. 

-Könyvtárba Remussal utána pedig elmentünk sétálni. -Majd eldőltem az ágyon. 

-Most válaszolj őszintén, neked tetszik Remus? Érzel iránta valamit barátságon kívül? 

-Nem nem érzek, vagy nem tudom, mert ma egyik részem úgy tekintett rá mint egy féltő testvérre a másik, pedig mint nem is tudom védelmezőre, aki mellett úgy érzem nyugalomra lelhetek. -Áradtak ki belőlem a szavak mint a víz folyás. Heather meg csak óriási mosollyal hallgatta, de nem mondta el miért mosolyog csak témát terelt és inkább elaludt. Pár percre rá nekem is sikerült. 

Remus sz. sz.        

Mint aki a fellegekben jár úgy léptem vagy inkább libbentem be a klubhelyiségbe, némelyik háztársam igen csak furcsa pillantással díjazta- e cselekedetem, de nem igazán foglalkoztam vele, a szobánkba szó szoros értelmébe majdnem befolytam, szobatársaimnak egyben barátaimnak feltűnt eme furcsa viselkedésem, így érdeklődve kérdeztek rá a dolgokra. 

-Mi ez a mosoly Remus? Olyan vagy mint aki a fellegekben jár, mesélj mi történt? -Persze, hogy tudják kivel voltam, de nem gondolhatják, hogy csak a közös tanulás vagyok a fellegek felett. Mióta kiderült mit érzek azóta, valahogy ilyen s ehez hasonló cselekedetei miatt érzem ilyen módon magam. 

-Csak nem történt valami köztetek Holdsáp? Vagy kérdezzem úgy, hogy hősszerelmes? -Kezdett bele Tapmancs. 

-De igen is történt, nem csak sírt előttem és meg kellett nyugtassam, de ráadásul sokáig öleltem, és még adott egy puszit is az arcomra. -Olyan voltam mint valami rossz tinilány, amin a többiek jót nevettek.

-Mikorra tervezitek az esküvőt? -Kérdezte szemöldök vonogatva James. 

-Hm nem is tudom. -Viccelődtem. -Na de aludjunk, kelleni fog. -Majd mindenki elhúzta a függönyt az ágya körül a villanyt leoltottuk és pár perc után már sikeresen aludt is mindenki. Aznap éjjel megfűszerezve számomra egy igencsak fura álommal.