Hold fénye (Remus Lupin fanfiction)

Kórházi ágyban II.

Eliabeth sz. sz.

Nem hallottam semmi, csak néhány apróbb zajt, óvatosan nyitottam ki a szemeim a fény fájdalmasan hasított a szemembe, egyből vissza csuktam a szemem, pár perc elteltével újra kinyitottam a szemem és jobban körülnézve rájöttem, hogy egy kórházba vagyok megint. Lehet be kéne költöznöm ide. Csövek lógtak ki a kezemből, a jobb lábam gipszben volt és jobb kezem is. Az ajtó nyikorogva nyílt ki, mögüle pedig egy negyvenes éveiben már őszülő hajú úr lépett be. Kedvesen mosolyogva.

-Látom fel kelt Miss Evans. Hogy érzi magát? -Kérdezte tőlem meg. 

-Jobban, milyen nap van? És hány óra? És mióta vagyok itt? -Kérdeztem érdeklődve. 

-Kettő napja van itt, és 9:47 perc van. A szülei és barátai régóta itt vannak, és vártak arra, hogy felkeljen. Régebbi kórlapokból ítélve láttam, hogy már volt itt csak egy másik szintet tavaly nyáron más okokból, és a jelentésekből volt balesete az iskolában is. Nem vesztett emlékeket, a jobb lába eltört a kezével együtt, üvegszilánkok okozta sebei el fognak múlni és nem fognak nyomot hagyni, a fején lévő seb már majdnem begyógyult. 

-Meddig kell itt maradnom? És jól vannak a szüleim és Lily? 

-1 hétig nagy valószínűségekkel. A testvére hála magának, hogy védte nem lett akkora baja, a szüleinek már semmi baja, mivel hátulról csapódott be az autó. 

-Köszönöm. 

-Szeretné, hogy behívjam a szüleit és a barátait? -Kérdezte tőlem.

-Hálás lennék érte. -Mosolyogtam fáradtan. Bólintott majd kiment és pár perc múlva már a családom és egy számomra ismeretlen idősebb pár lépett be, kedvesen mosolyogva rám. 

-Minket még nem ismersz. Euphémia Potter vagyok ő pedig a férjem Fleamont Potter, már szerettünk volna megismerni. -Mosolygott a hölgy kedvesen. 

-Jó napot. Elizabeth Anthonette Evans vagyok örvendek. -Mosolyogtam rájuk, majd megöleltem a szüleim és elkezdtem beszélgetni a családommal és James szüleivel, Petunián nem láttam mást csak unalmat. Lily egész végig mellettem feküdt és vigyázott rám persze úgy, hogy ne okozzon fájdalmat. Örültem, hogy jól vannak. 

-Köszönöm Elly, hogy megvédtél az öleléseddel, helyettem is benyelted a sérüléseket. Köszönöm. -Ölelt meg Lily. 

-Ezt kellett tennem, fontosabb a te egészséged mint a sajátom, nem akartam, hogy bajod essen. -Öleltem meg nehezen. 

-Vérbeli hugrabugos vagy, kedves vagy és jámbor. Hű vagy a házadhoz, és testvéredhez. -Mosolygott. 

-Számomra mindig ti lesztek a legfontosabbak Lily. Örülök, hogy nem lett nagyobb bajod. -Döntöttem fejem vállára. 

Kedvesek voltak James szülei hamar megkedveltem őket, családom kiment az ajtón mondván, hogy még szeretnének valakik beszélgetni velem, Lilytől anyutól és aputól kaptam a homlokomra egy puszit majd kimentek azzal a mondattal, hogy még jönnek be. Ahogy kimentek az ajtón kinéztem az ablakon majd hallottam egy újabb ajtó nyitódást, négy fiú jött be, Remussal az élen mögötte James őt követte Sirius, legutoljára pedig Peter jött be. Lágy mosolyt küldtem feléjük mire mindegyik egyesével óvatosan megölelt, nehogy fájdalmat okozzanak nekem. 

-Nagyon aggódtunk érted. Ahogy meghallottuk a rádióba, hogy baleset volt, főleg, hogy nektek, egyből hopponáltunk is a mugli kórházhoz, de Remus apjának köszönhetően átkerültetek a Mungóba. -Mesélte James. 

-Mi se számítottunk arra, hogy belénk ütközik egy autó, már csak annyit láttam, hogy oldalról egy autó csapódik nekünk, ösztönösen Lilyt kezdtem el védeni. -Meséltem el. 

-Balszerencsés egy lány vagy mondhatom, de egyben egy túlélő is Eli. -Mondta szórakozottan Sirius. 

-Azért ezt ne szóld el. -Mosolyogtam rá.

-Ez az igazság elsőnek a holdat élted túl utána a tavaly nyáron történteket most meg ezt. Te leszel mostantól a mi kis túlélőnk. -Jelentette ki nevetve. 

-Ez inkább a balszerencse, valaki egy átkot szórt rám, hogy balszerencsém legyen. -Néztem rá szemöldök felhúzva, miközben szám mosolyra görbült. 

-Meddig kell itt lenned? -Kérdezte Remus. 

-1 hétig. Utána még le kell szedni a kötéseket és gipszet. Azt sajnálom, hogy nem lehetek veletek majd teli holdnál, hogy segítsek. -Mondtam ajak lebiggyesztve.

-Nem baj, neked most pihenned kell. -Mondta Remus. -Most az a legfontosabb, hogy rendben jöjj, de addig is meg fogunk látogatni majd téged ameddig ki nem engednek. -Mosolygott.

-Köszönöm, rendes tőletek. 

-Mindent a mi kis túlélőnkért. -Vigyorgott Sirius. 

-Sirius, csak tudjak lábra állni meg foglak verni ezért a becenévért. 

-Nyugalom kis Hugrabusok túlélő. -Húzta tovább az agyam puffogva fordultam el, de nem tudtam sokáig ezt megtartani mert elnevettem magam. 

-Hülye vagy Tapmancs. -Fogtam a fejem. 

-Tőled nem vagyok hülyébb kedves Prémes kisasszony. -Hajtott fejet, a többiek pedig fel- fel nevetve hallgatták műsorunk. 

-Amúgy srácok most, hogy bele gondolok ha a Prémesbe kicseréljük a ,,p"-t egy ,,K"-ra  akkor Krémes lenne. -Mondtam el gondolat menetem. Mire James felhorkantott, Sirius pedig követte Ágas barátunk példáját Remus csak fej fogva és mosolyogva hallgatta az eszméimet, Peter pedig a krémes szó hallatán elvesztettük. 

-Épp, hogy felkeltél, de már ilyeneken töröd a kis buksidat. -Mondta Remus mire ártatlanul szempilla rebegtetve mosolyogtam rá. 

-Eszembe jutott valami, ha egy könyv lenne az életedről akkor annak az lenne a címe, hogy: Prémes a túlélő. -Nevetett James. 

-Vagy akár Rémes, mert ha megint csak levesszük a ,,P"-t akkor rémes lenne belőle. 

-Hihetetlen, hogy miket ki nem találsz. -Fogta a fejét megint Remus. -A nyugtató vagy a fájdalom csillapító van rád ilyen hatással. 

-Lehet mindkettő. -Vontam vállat. 

-A látogatási idő lejárt, a kisasszonyt meg kell vizsgálni. -Lépett be a nem rég látott orvos. Mire a fiúk felálltak és egy- egy ölelés után kimentek, majd a doki elkezdte a vizsgálatot, ami eltartott egy kisebb időbe. Miután kiment egy kedvesnek tűnő fiatal ápoló lépett be a terembe. 

-Jó napot, az én nevem Rosalie Sarouse vagyok, én leszek az ápolója az itt töltött idő alatt, nyugodtan hívj Rosenak, ha valamire szüksége lesz, csak meg kell érintenie ezt itt. -Mutatott az ágy mellett lévő piros foltra. -Én fogom hozni a reggelit, ebédet, és a vacsorát is, a bájitalokat is én fogom magának adagonként majd adni. -Mosolygott. Szép szőke haja egy kontyba volt, kék szemei barátságosan csillogtak, alig lehetett 27 éves. 

-Köszönöm Rose. -Mosolyogtam. 

-Hozom az ebédet, és a gyógyszert. -Mosolygott majd kiment a teremből, pár perc múlva már tért is vissza kezében a gőzölgő levessel és mellette egy fiola átlátszó folyadékkal. Letette elém majd kiment, hogy nyugodtan meg tudjak étkezni. Komótosan elkezdtem megenni a hús levest utána pedig a fura löttyöt ittam meg, aminek kevés íze volt, ami inkább savanyúnak hatott. 

A tálcát a mellettem lévő polcra tettem le és a behozott könyvek közül találomra választottam egyet, amit aztán elkezdtem olvasni, a kedvenc mesekönyvemet kezdtem el olvasni, a Szépség és a Szörnyeteget, mindig is imádtam a romantikus aranyos meséket, ezután a másik kedvenc könyvem a hamupipőke volt. Olyan szép volt mindkettő története. Annyira bele merültem az olvasásba, hogy fel sem tűnt mennyi idő telik el, már csak azt vettem észre, hogy Rosalie itt van a vacsorámmal és a gyógyszerrel, annyi különbséggel, hogy most más színű volt az üvegcse tartalma inkább olyan szürkés színűnek hatott. 

-Köszönöm Rosalie. -Mosolyogtam kedvesen a nőre, mire ő egy aprót biccentett és elhagyta újra a teret. A vacsorám zöldbab főzelék volt, amit nehezen, de elfogyasztottam utána pedig a üveg tartalmát megittam ami kicsit keserű volt. Ezek után hamarosan elnyomott az álom.