Havas Botlás - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

1.rész

A legtöbb ember elsöprő örömet érez abban a pillanatban, hogy megtudja lehetősége van Franciaországban telelnie, nem gondol arra, mégis milyen lehet az itthoni karácsony, hiszen oly sokban volt már része. Az ismerős fenyő illata keveredik a legtöbbször fahéjillatú süteményekkel, a fények minden évben ugyanakkor villannak fel, pontosan ugyanazon az ablakon, ahol tavaly is. A lejátszási listák teljes hangerővel énekel Mariah Carey, a háttérben hamisan énekelnek, mikor azt hiszik, hogy senki nem hallja. Pontosan mindig ugyanolyan, teljesen nyugodt, szinte előre tudni, mikor mi az az apró kis kellemetlenség, amit ki lehet küszöbölni. Ez a megszokottság miatt ugrana bárki egy ilyen lehetőségre, új illatok, új sütemények, teljesen új fények és új tapasztalatok. Enyhe bűntudat gyötör, ami miatt én nem kifejezetten vagyok izgatott. Hiába adtak apró kis szaloncukrokat a repülőn és szállt enyhe szegfűszeg illat, valahogy nem tudok átszellemülni a nagy karácsonyi lázba, mint mindenki más, amint beköszönt az elseje. Természetesen valamennyire izgulok, várom az új élményeket, de nehezen viselem el, hogy az ünnepekre ilyen szinten el vagyok szakítva az otthonomtól és a megszokott kis rituálémtól. A taxiban jobban összehúzom magam és kényelembe helyezkedek a takaróval együtt, ami a ülésen volt. Természetesen már most elengedhetetlen a rádióból szóló karácsonyi dalok, egy kis sóhajjal nézek az utcákat megvilágító fényfűzéreket és a boltok kirakatában megülő karácsonyfákat vagy éppen a mikulás szobrokat, amik esetenként integetve várják a betérő vásárlókat. Valahogy ennek a helynek meg van a maga varázsa, a kicsit régimódi hangulatával, ami az utcák díszétését jellemzi, egy kicsit kezd hatni a varázs, annak ellenére is, hogy még csak nem is próbálkozom. Csak szem forgatva nézek Jiminre, aki minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy engem is magával ragadjon az az elsöprő energia, ami belőle árad ki. Mellette mindenki Grincsnek érzi magát, hiába fanatikusa ennek az ünnepnek. A sálamat jobban magam köré tekerem, amikor elérkezik az a drasztikus pillanat, hogy ki kell állnunk a hóesésben. Ha a hó talán meleg lenne, nem panaszkodnék ennyit, az egyetlen nap, amikor elnézem, hogy dermesztő hideg van, az csak karácsony. Onnantól kezdve akár jöhetne a felmelegedés is.

-Gyerünk, Tae drágám. Legyél egy kicsit boldog, haver... Karácsony van. - lök oldalba, mintha ezzel át tudná adni ezt az egész hangulatot. - Ráadásul már kinéztem azokat a helyeket, ahol a legfinomabb forró csokik vannak.

-Jimin, nem azzal van a gondom, hogy egy másik országban kell karácsonyt töltenem teljesen ingyen. - nézek rá teljesen hitetlenkedve. - Itt azzal van a probléma, hogy ez a szálloda egy romantikus karácsonyt ígér és ismerlek téged, az összes kicsit is jóképű srácra rá fogsz lökni. Van, hogy szó szerint.

-Nem tehetek róla, hogy Yoongi három helyet nyert. - mutat rá a másik bűnösre. - Itt rád fog találni lehet a nagy Ő, hiszen egy olyan országban vagy, ami a romantikáról híres. Ha itt nem esel szerelembe, reménytelen leszel örökre. - felvont szemöldökkel nézek rá, ha így akar felvidítani, kevés sikerrel fog járni. - Ameddig nem jön a busz, igyunk forró csokit. Megalapozza az itt létünket.

-Mi lenne, ha csak megdobálnálak hóval? Az ugyanúgy szórakozás és legalább megérdemelnéd az előbbi beszólásod miatt, és mivel ilyen ékesszólóan beszéltél a szerelemről Yoongi melléd is állhat.

-Én nyertem ezeket a jegyeket, legyél hálás akkor, amikor egy helyes, francia pasi meg fog csókolni az első fagyöngy alatt, ami alá beállsz. - emeli fel a kezét védekezésképpen. - Szó szerint francia csók lenne.

Teljesen szótlanul szenvedek a bőröndömmel, hogy a hóban el tudjam húzni a legközelebbi kávézónak tűnő helyhez. Egy kicsit nehéz kiigazodni akkor, ha szinte az összes helyet fényfűzérek és a bejáratok feletti girlanddal van kidíszítve minden. Az ablakokat telefújták műhóval és a bolt előtt nagyjából velem egy magas karácsonyfa áll, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gyönyörű hely. Ahogy egyre jobba kezdek megbékélni ezzel az egészen jó fordulattal az életemben, magamban be merem vallani, hogy Jiminnek igaza van. A forró csoki az tökéletes alapozás lesz erre az időszakra. Amint belépek egyből megcsap a kellemes meleg és a kávé illata, ami keveredik a narancs és szegfűszeg tökéletes párosításával, már csak az egész helynek otthonos hangulata van, az ülőhelyeken lévő piros és zöld párnáktól kezdve a néhány sarokban megtalálható bolyhos takarókon át az apró kis díszekig, amik a pultot díszítik. Amíg ők ketten kikérik a forró csokikat, minden cuccunkkal együtt a kanapéhoz megyek, ami közvetlenül az ablak előtt helyezkedik el. Itt legalább van asztal, még akkor is, ha üvölt róla a karácsony. Nézem a lágyan hulló havat, a lábnyomokat, amik a friss hóban látszódnak meg és a jóképű srácot, aki engem néz a kinti hidegből. Abban a pillanatban, hogy ezt a tényt sikerült tudatosítanom magamban, el is fordulok tőle és megszabadulok a sálamtól meg a kabátomtól, hogy az arcom ne pirosodjon ki ennél is jobban. Ennek az országnak varázsereje lehet, nagyjából pár órája vagyok itt, már találkoztam egy jól kinéző sráccal, aki nagyjából az én kóróm béliekhez tartozik. Csupán amiatt nézek vissza, megbizonyosodjak arról, ott van még ez az ismeretlen, meglehetősen zavarba ejtő, hogy igen.