Havas Botlás - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

15.rész

Úgy szorongatom a táskámat, mint egy kisgyerek, aki éppen a karácsonyfa előtt állva nézegeti csillogó szemekkel a becsomagolt ajándékot. Ez az út volt maga a hatalmas karácsonyi ajándék, meghintve arra a csodával, amire azóta vártam, hogy beléptem ennek az országnak a területére. Most már nem is bánom, hogy ennyit késlelkedett. Izgatottan szorongatom Jungkook kezét, hagyom hadd vezessen, hogy ne tévedjünk el az ember tömegben. Talán csak azért látok minden ennyire gyönyörűnek, mert jelenleg Párizsban vagyok, az is megeshet, a szerelem városa, rám is hatással van. Ha itt nem lesz tökéletes randim, akkor valóban reménytelen vagyok. Egy várás mellett sétálunk el, bár jelenleg nem megyünk be, de még így is egy kicsit lassítok lépteimet, hogy mindenen körül nézzek. A havas tájon, a kellemes forró csoki illatára, ami innen vegyül a kürtös kalácséval, még egy kis forralt bort is érzek, bár lehet, csak beképzelem magamnak. Még mini karácsonyi figurákat is nézegetnek az emberek. A hatalmas karácsonyfán is megakad a szemem, amin már most be van kapcsolva a fény. Figyelmen kívül hagyom az embereket, ki tudja miért néznek, az is lehet, nem láttak csak meleg koreaiakat. Valami csoda mindenkinek jár. Nagy mosollyal az arcomon hagyom Jungkooknak, hogy tovább húzzon, ha ilyen tempóban haladunk soha nem fogunk elérni az Eiffel-toronyhoz.

-Lehet, hogy hülye kérdés jelenleg, de soha nem lehet tudni. - húz magához közelebb. - Eddig hogy tetszik?

-Imádom! De komolyan, és nem érdekel, hogy csak a vásár elejét láttam. - nézek rá mosolyogva, kicsit új embernek érzem magam jelenleg. - Szinte érzem, Jimin büszke lenne rám, amiért hagyom, hogy hasson a karácsony és Franciaország ereje.

-Ütős kombó, vigyázz. - bólint mosolyogva. - Nem vigyázol, azon kapod magad, hogy egy olyan sráccal vagy itt, akit egy üdülőben ismértél meg, őt is csak azért, mert elütött síelés közben.

Teljesen mindegy mennyire van hideg jelenleg, a mosolyától mindig valahogy sokkal melegebbnek érzek mindent. Egy ilyen helyen annyira könnyen el tudnak ragadni az érzelmek és én hagyni is fogom nekik. Nem lesz olyan pillanat, amit nem akarnék majd megörökíteni, ne akarnám örökre a gondolataimba zárni ennek a helynek a maga egyszerű csodáját. Ahogy sétálunk tovább az egyik fő célunk felé, megüti a fülemet a halk zene, megadva a karácsony meghittségét, megalapozza azt, ami vár ránk. Felkapom a fejem, amint megcsap a friss péksütemények illata is, magamban feljegyzem a helyet, a környéket, ha holnap reggel valami helyet keresünk reggelire, ez lesz az a hely. Úgysem nehéz eltéveszteni, egy hatalmas mikulás van előtt, az ajtó felett égősor virít és az ablakon sok mézeskalács matrica van. Azt hiszem itt szeretik túlzásba vinni a karácsonyt. Európában egészen más hozzánk képest, de tetszik. Kell néha nekem ez a változatosság. Egy kis parkon is áthaladunk, kezdem azt hinni a navigáció csak arra visz, ahol egy rakat pénzt ott lehet hagyni. Olyan sok boltot láttam már, ahova szívesen bemennék, hogy több órán át ott szobrozzak és magamba szívjam ezt az életérzést.

-Komolyan mondom, előbb el kellett volna ide hozzalak. - pillant rám Jungkook. - Bármit is nézel, mindig felcsillan a szemed.

-Mert annyira szép ez a hely! Főleg karácsony idején. Minden világít vagy mindennek kellemes illata van. - nézek újra körbe. - Gyönyörű.

-Tényleg az. - mondja halkan, továbbra is rám nézve. - Amúgy... tartozol nekem valamivel.

Értetlenül nézek rá, amikor ezt mondja. Abban a pillanatban esik le, mit szeretne, amikor közelebb húz magához. Kuncogva fonom a nyaka köré a karjaimat, hogy megcsókoljam. Nem is tudom, melyik a jobb érzés. A tudat, a világ egyik legszebb városában töltöm a szentestémet, vagy Jungkook ajkai és az a gyengéd mód, ahogy a derekamat fogja. Ez a kettő nagyon erősen vetekszik egymással. Olyan szívesen folytatnám ezt a közelséget, de az utcán csak nem hagyhatom, hogy egymásnak essünk, azt sem, ha egy másik országban vagyunk. Minél beljebb sétálunk a parkban, egyre több ember van körülöttünk. A szívem kihagy egy ütemet, amint megpillantom azt, amit vártam is, hiába van még messze. Már most ki van világítva és rengeteg ember megy abba az irányba. Erősebben fogom Jungkook kezét és most már én vagyok az, aki húzza őt maga után. Nem tehetek róla, képtelen vagyok titkolni, mennyire ott akarok lenni az emberek között. Mosolyom csak egyre jobban nő, közeledve végre az uticélhoz is. Annyira tipikus álom az, hogy valaki el akar jutni az Eiffel-toronyhoz. De így élőben látva, komolyan megértem, miért. Csodálatos érzés. Mint minden turista ilyen esetben, mi is megcsináljuk a szinte kötelező képeket. Legalább lesz valóban valamit felmutatnom, ha a szüleim megkérdezik, mégis mi az, ami a legjobban tetszett Franciaországban. Jungkookot azért mégsem vihetem teljesen véletlenszerűen haza. Legalábbis még nem.

-Gyere, menjünk fel mi is. - újra összekulcsolja a kezünket és a sor felé vezet minket. - Remélem nem félsz a magasban.

-Igazából nem, de jelen helyzetben azt fogom mondani, hogy de igen, csak azért, hogy legyen ürügyem fogni a kezedet. - valóban van valami jó abban, ha a másik elpirul. - Nem akarom, hogy elszállj a tudattól, de ez messze a legjobb randi, amin eddig voltam.

Teljesen komolyan gondolom. Itt van az a pont, ahol igazat adok Yoonginak, Jungkook a tökéletes esetem. Sőt még több is annál, elvégre nem tartom alap dolognak azt, hogy valaki Franciaországba vigyen el engem egy randira, vagy bármilyen nevezetességhez. A lifthez érve izgatottan várom, hogy végre meglássam a tájat. Továbbra is Jungkook kezét szorongatom, hiába nem félek a magasban. Innen fentről szinte az egész várost belátni, szinte minden látványosság ki van világítva, megkönnyíti nekem azt, hogy hova szeretnék még menni. A vízen megcsillannak a fények, mintha csak a csillagok költöztek volna le az égről. Ebben a pillanatban nem érdekel, ki az, aki engem néz vagy ki az, aki megvetően kívánja azt, bárcsak eltörölnének minket a Föld színéről is. Szenteste van és ha neki akarok dőlni Jungkook mellkasának, miközben az Eiffel-torony tetején vagyok, akkor meg is teszem. Elmosolyodom, amikor az arcomra ad egy gyors, lopott csókot és a derekam köré fonja a karjait, az állát pedig a vállamon pihenteti.

-Nagyon szép ez a hely. - mondom olyan halkan, mintha bármilyen hangzavartól is eltűnhetne ez az idilli pillanat. - Ezentúl ez a randi lesz a mércém, ha bárki mással is elmegyek valahova.

-Ne sértődj meg, de remélem nem fogsz másokkal randizni.

Kuncogva nyomok egy csókot az orrára, mert valahogy igaza van. Én sem szeretnék másokkal találkozni. És ez nem Franciaország, hanem Jungkook miatt.

12.24

Bolddog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket! Pihenjetek sokat és egyetek rengeteg sütit. ❤️🎄