Havas Botlás - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

2.rész

Az ütközés előtt meg mertem volna arra esküdni, hogy azt a srácot láttam, akivel a kávézónál találkoztam. Lehet csak azért, mert ő járt a fejemben elég sokáig, egészen addig, ameddig el nem találtak és a hóba találtam magamat. Hogy utána mi történt az homályos rejtély számomra, mint a kisgyerekeknek azt felfogni, hogy miképp kerül a fa alá az ajándék. Egy dologban vagyok teljesen biztos, hogy nagyon fáj a fejem és nagyon kényelmes helyen fekszem, lassan nyitom ki a szemem, tekintve arra, a földre zuhanásnak nem kellene ennyire puhának lennie. Az itt dolgozók igencsak kitettek magukért, ha a karácsonyi dekorációkat nézzük, még egy kis mézeskalács is van az éjjeliszekrényen, a szekrényen, amin a tévé van, van egy apró kis télapó és egy rénszarvas. Ha nem tudnám, miért vagyok itt, azt hinném maga a télapó rabolt el. Fahéj illat van az egész szobában, kellemes meleg és a takaró puha, nem is bánnám annyira azt az elrablás, ilyen körülmények között. Óvatosan ülök fel, nézve a kinti hóesését, ami egyre nagyobb pelyhekben mutatkozik meg, jelen állapotomban azt sem kérdőjelezem meg, miért van víz az éjjeliszekrényemen. Valamennyire megnyugodva sóhajtok és csúszok az ágy szélére, mikor hallom a mozgást a mögöttem lévő fürdőszobából. Legalább egyik barátom úgy döntött velem marad, ha már egyszer valaki eltarolt. Ha az a helyes srác lenne, akivel találkoztam, hinnék a karácsonyi csodákban.

-Jimin, szerintem az a helyes srác ütött el, akit láttunk a kávézó előtt. - mondom hangosabban, hogy meghallja a hangomat a fürdőből is. - Szó szerint összefutottam vele.

Amint hallom, hogy kijön a fürdőből, meg is fordulok és az első dolog amit teszek az, hogy egy párnát dobok a teljesen ismeretlen srác felé. Ő nem Jimin, ellenben az a srác, akiről beszéltem és remek, végig is hallotta, amint helyesnek nevezem. Fogalmam sincs, én lepődők meg jobban az ő jelenléte miatt vagy ő, amiért egy párnát dobtam rá egy kis sikítás kíséretében. A párnát ölelve néz végig rajtam, teljesen csendben, van egy olyan érzésem, élvezi ezt a helyzetet, én kevésbé, az egyre jobban piruló arcommal együtt. Egy szobában állok egy helyes férfival, nekem meg az az első dolog, hogy megdobom? A szerelmi életem halálra van ítélve, a Grincs a karácsonyi hangulatommal együtt elvette. Vonzó és édes egyszerre, nem segít a helyzetemen a nagy szemei és a fehér, cukorkamintás pulóvere sem. Azt mondtam, ha ő lesz az, hiszek a karácsonyi csodákban, de ez jelenleg egy rémálom.

-Jungkook vagyok..., de köszönöm a bókot. - ravasz mosoly jelenik meg az arcán, ahogy próbálja visszatartani a nevetését. - Sajnálom, hogy eltaroltalak, bár így elnézve téged, talán csak szerencsém volt.

Lassan az arcom színe megegyezik az ágyon található vörös takaróéval. Egyre több kérdésem lenne hozzá, főleg, hogy azt sem tudom, ez az én szobám és őt kellene kitennem innen, vagy ez az ő szobája és nekem kellene elfutni. Természetesen most hagy cserben a hangom is, nem is én lennék az, ha normálisan tudnék beszélgetni egy olyan sráccal, aki flörtöl velem, teljesen nyíltan. Bár az is lehet, csak szimplán kedves.

-Oké, látom kiakadtál. Ne aggódj a barátod mondta azt nekem, hogy mivel én ütöttelek el, muszáj itt lennem veled, amíg ő a morcos barátjával csinál karácsonyi programokat. - lép közelebb hozzám. - Esetleg jól vagy? Fáj valamid? Rosszabb? Kérlek... csak beszélj.

-Minden rendben. - ez hazugság. Nincs rendben semmi sem, kifejezetten nem ez a helyzet.

-Nem vagy egy beszédes típus, ugye?

-De igen, csak... egy idegen pasi van a szobámban. Vagy én a te szobádban, ez még kérdéses. Ráadásul elmondtam neked, hogy helyes vagy, amit nem is neked szántam, szóval vedd úgy, nem is tettem megjegyzést a külsődre. - hadarom kissé zavarban. - Viszont köszi, hogy nem hagytál egyedül.