Havas Botlás - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

12.rész

A hó egyre nagyobb pelyhekben esik, már akkor, amikor visszatesszük a síléceket a helyükre. Bármennyire is raktam helyre magamban azt, saját magamban azt, én vagyok az, aki bonyolította ezt a dolgot, Jiminnel akkor is el kell beszélgetnem, ha újra meglátom. Mégis ki az, aki csak úgy oda löki egy helyzet elé a legjobb barátját! Egyrészt valóban nagyon örülök annak, hogy legalább megkeresett és minden furcsaság ellenére megbeszéltük, mert a lelkiismeretem akkor sem engedte volna, hogy túl sokáig haragudjak rá. Másrészt meg kifejezetten zavarban is érzem magam, amiért ilyen könnyen kiakadom egy volt kapcsolata miatt. Féltékenység a javából az is biztos! Amint a szobámba érek azonnal megszabadulok a kabátomtól és az átázott zoknimtól is. Magamon érzem Jungkook tekintetét is, miközben kiválogatom azt, hogy mégis milyen forró csokit szeretnék magamnak. Nem értem eddig miért nem használtuk a szobaszervíz kényelmét, már szinte várom a percet, amikor végre bekopognak a forró csokimmal. A hideg után teljesen megérdemlem. Felvont szemöldökkel fordulok felé, amikor már jó ideje tudom, néz engem, sőt szinte már lyukat éget a hátamba.

-Féljek vagy ne féljek megkérdezni azt, hogy miért nézel engem ennyire? - teszem fel a kérdést halkan. - De most komolyan, miért?

-Csak megfigyeltem valamit. - ül le mellém az ágyra. - Szerintem te szeretsz apró kis monológokat lebonyolítani a fejedben. Valami, amit nem mersz kimondani vagy nem akarsz?

-Egyáltalán nem szoktam ilyet csinálni. - csak néha, de ki nem?

-Édes vagy, amikor elpirulsz. - kuncogok és közelebb hajol hozzám. - Nem is vagyok benne biztos, szeretném hallani, ami a fejedben jár, ha ennyire zavarba ejtő!

-Nem az! Csak... - akadok meg a mondatban, ahogy felállok a helyemről. - Jó trükk, Jungkook! Ne avatkozz bele a privát beszélgetéseimbe!

Kuncogva fog a derekamra és magához húz, hogy megcsókoljon. Most, hogy tudom, valóban komoylan gondolja a velem való ismerkedést és már nincs egy olyan ex sem a képben, aki zavarhatna.. Ez sokkal jobb érzés. Apró elektromosságot érzek, amikor megérzem hüvelykujját a pulóverem alatt. Nem fogok panaszkodni és még csak tiltakozni sem, mivel kifejezetten tetszik az érintése. Határozottabban húz magához, aminek hatására, ha akarom, ha nem, az ölében kötök ki. Fogalmam sincs, mi folyik itt vagy mi ez a hirtelen változás jelenleg benne, de én sem vagyok azért annyira együgyű, hogy megállítsam, bármit is tervez. Óvatosan nyúl a combom alá és maga alá fordít. A szívem kifejezetten hevesen dobog, az érintései nyomán egyre jobban ráz ki a hideg, bár az lehet annak is köszönhető, hogy a pulóverem is egyre feljebb kerül. Ajkait végig húzza az álvonalamon, miközben apróbb csókokat hagy rajta. Lehet, csak a pillanat ragad el, de ez az ágy egyre jobban vonz magához. Lehunyt szemmel élvezem ajkainak puha érintését, közben az agyam valahogy elment a saját kis nyaralására, talán megkeresi a mikulást, de az biztos, hogy jelenleg gondolkodásra nem tudom használni. Akkor sem, ha nagyon akarnám. Helyette engedek a kísértésnek és ujjaim megtalálják az útjukat, olyan óvatosággal simítok végig a hasán, mintha nem is itt élne a földön, hanem valami csodával találkoznék jelenleg. Ilyen tökéletes nem lehet ez a srác! Meglehetősen összerezzenek, amikor kopogtatnak az ajtón. Elég gyorsan kirángat engem az eufórikus és egészen meghitt világból ez a hang, jelenleg csak ködös tekintettel pillantok az ajtó felé. Szóval ezért nem használjuk a szobaszervízt!

-Nyilván. - motyogom enyhén bosszúsan. - Még soha nem utáltam ennyire a forró csokit, mint most. Szobaszervízt sem hívok többet.

Ezt komolyan észben kell tartanom, mert ha újra valaki megzavar engem, miközben az eső, komolyabb és meghitt pillanatom lenne Jungkookkal, karácsonyi gömbökkel fogom megdobálni! Ahogy leszáll rólam, enyhe pírral az arcán nézi inkább a tájat, mintha az ő szobájából nem ezt látná, csak éppen más magasságból. Kinyitom az ajtót, végig nézek a férfin, akin zöld ing van, hozzá pedig piros nyakkendő. Ha nem lennének ünnepek, kifejezetten furcsán festene így. Magamra erőltetek egy mosolyt és én is boldog karácsonyt kívánok a férfinak, bár az még pár nappal arrébb van. Szélsebesen fordulok meg a bögrékkel a kezemben, bár nem kellett volna. Jungkook azonnal elhúzza a pulóverét, amint a forró csoki rajta landol.

-Jézusom! - nem érdekel a szőnyeg, ledobom a bögréket a puha, fehér szőnyegre. - Jól vagy?

-Persze. - sóhajtja, ahogy még mindig eltartja a pulóvert, hogy ne érjen a bőréhez. - Ez csak csoki. Ez esetben sajnos forró. Ennyire csak nem csókolok rosszul.

-Sajnálom! - nem tehetek róla, de kicsit kuncogok. - És nem, nem azért öntöttem rád, mert ellenemre lett volna az a csók. Vagy a többi.

Hátrébb lép a kakaó tócsától és óvatosan megszabadul a pulóverétől. A pillanat, amire pár vártam pár másodperce, bekövetezett. Sajnálatos módon azért, amiért forró csokit öntöttem rá. Amíg ő próbálja túlélni kisebb égési sérülés nélkül is, újra a telefonhoz lépek, nyilván azért, hogy elvigyék a szőnyeget. Most fogadtam meg magamnak, nem hívok ide több személyt, erre a sors úgy dönt, kiszúr velem ennél is jobban. Sorban érnek a megmagyarázhatatlan dolgok jelenleg engem, kezdődött azzal, hogy Jungkook hirtelen jó ötletnek gondolta, hogy ágyba visz. Most meg folytatódik azzal, hogy a pólójától is megszabadult. Természetesen teljesen érthető miért, senki sem akar csokis, ragacsos és forró foltos pólóban lenni.... de akkor is szürreális félmeztelenül látni őt. Szóval nem csak úgy éreztem, tényleg van hasizma. A saját combomba csípek, hogy lehetőleg a szemeibe nézzek és ne valamivel lejjebb annál, de nehéz, főleg, hogy egyszerűen csak vonzza a szememet. Az édes, cukormintás pulcsis srácból lett egészen más, sokkal zavarba ejtőbb és sokkal több forróságot küld végig a gerincemen.

-Jól vagy? - szóval van még hangom, jó tudni. Bár így elnézve őt, hiába nagyon sajnálom, talán az égiek mégis velem vannak. Csak nem kéne ennyire sok szerencsétlenségbe csomagolniuk. - Tényleg nagyon sajnálom, komolyan nem direkt volt.

-Tae, minden rendben van. - neveti el magát. - De azért legközelebb nem szeretnék a közelben lenni, ha forró dolgot tartasz magadnál.

-Véletlen volt! - azt hiszem csak élvezi, ahogy ebben a helyzetben jogosan szívja a véremet. Enyhén elpirulok, ahogy a bőröndömhöz lépek, hogy keressek egy olyan pulóvert, ami úgy is néz ki, hogy jó is lesz rá. Így legalább van okom arra, néha rá pillantsak, ameddig válogatok.... vagy úgy teszek, de ez teljesen részlet kérdés. - Tessék, ez nem kakaós.

-Köszi. - mosolyog rám, úgy, minta tudná mire gondolok. - Elfoglalhatom a fürdődet? Kicsit ragadok.

Csak bólintok. Jungkook itt akar zuhanyozni. Nem tudom, azért mert nem szívesen mocskolná össze a pulóveremet vagy nem szeretne csokitól ragadni, esetleg így szeretne az idegeimre menni. Annyi biztos, ha jobban el fogok vörösödni, lehetek az új fenyőfadísz. Alig tudom felfogni ezt a néhány percet. Ez melyik csoda? Ilyenről egyik helyen sem olvastam. Komolyan, mégis mi folyik itt?

12.18