Havas Botlás - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

9.rész

Kellett nekem ennyit gondolkodni azon, hogy karácsonykor bizony nincsenek csodák. Bár ezen a reggelen kifejezetten sűrűn esik a hó, mégis úgy érzem, mintha körülöttem minden olvadna, bármennyire is kezdtem el csak egy kicsit is pozitívan látni a dolgokat, egy ismeretlen srácnak közbe kellett szólnia. Hiába vagyok ennyire messze attól az országtól, így is tökéletesen közbe tudnak szólni. Csak én vagyok olyan szerencsétlen, az egyetlen koreai srác, aki itt van és szingli, ő sem az. Végülis az is igaz, hogy a karácsony és az adventi időszak nem feltétlenül arról szól, hogy mindenki boldog és szinte mesébe illően mennek a dolgok. Ahogy a szerelemben sincs mindig boldog beteljesülés, bár azt legalább elhittem, hogy lesz időm elkezdeni. Az ablakomból annyira szép kilátás nyílik, általában csak egy kis időt töltök el azzal, hogy nézzem. Most jelenleg megszüntetném ezt a kilátást, csak otthon akarok lenni, hogy ne is gondoljak erre az itt töltött időre. Sóhajtva fordulok a telefonom irányába, amikor hallom a csörgést. Nyilván ilyenkor kell mennem mindenhova. Nehezen veszem rá magam arra, hogy egyáltalán felöltözzek és megjelenjek a reggelinél, este, amikor beestem ide úgy terveztem ezt az egész napot, hogy filmet nézek és esetleg temérdek mennyiségű sütivel és szaloncukorral tömöm magam, Jungkook sehol nincs, nem mintha meg tudná változtatni ezt az egészet, nem tudja egy csapásra csak elfelejteni azt, aki miatt ide menekült. Azt hiszem erre még csak nem is kérhetném. Amint meglátom a barátaimat az asztalnál ülni, csatlakozom hozzájuk. Nem törődők az érdeklődő pillantásaikkal vagy éppen a díszítéssel körülöttünk. Minden hamisan boldog.

-Egy éjszaka alatt ennyire drasztikusan fordult a kedved? - kérdezi Jimin halkan. - Történt valami?

-Aha, de igazából nem lényeges. Franciaország és a karácsony nem varázslatos párosítás, hiába hiszik azt. Sőt, ezentúl a szerelemben is kételkedek. Túl gyorsan lett lecsapva minden reményem, ahhoz, hogy elhiggyem, nem vagyok szerencsétlen. - motyogom, ahogy a kávémat kevergetem. - Még, hogy vannak az életben olyan pillanatok, amikor el lehet felejteni néhány dolgot. Ez hazugság! Amikor eljöttem ide, nem is kerestem semmi olyat, amivel jobb lehetne a kedvem, nem is érdekelt mi lesz itt, erre találkozok egy helyes és kedves pasival és kiderül, hogy van valakije. Vagy valami ilyesmi, igazából eléggé összezavart az egész helyzet, de jelenleg nem is akarok erre gondolni.

-Várj, Jungkooknak van valakije? - kapja rám a tekintetét Jimin. - Tessék?

-Sosem bírtam azt a srácot. - vágja rá Yoongi, mire egy kis mosoly jelenik meg az arcomon. - De most komolyan, együtt van valakivel?

-Nem tudom, fogalmam sincs. Azt mondja, hogy nem, de ha valaki olyan hív fel téged, akit drágámnak becézel, nem hiszem, hogy annyira érdektelen lenne a számodra. - sóhajtom és hátra dőlök a székemben. - Még akkor is, ha csak egy volt kapcsolat, ilyen körülmények között nem is vagyok több, csak egy kis vígasz.

Rendes kapcsolatot szeretnék, ami többről szól, mint a mókáról. Mindössze el akarom kötelezni magam, nem csak karácsonyra , nem azért, mert az ünnepek alatt nem akarok magányos lenni, ami a szerelmi életemet illeti. Akárhányszor hiszek abban, ez az eset más lesz, jön valami nagy bökkenő, ami miatt az egész elképzelésem felbomlik. A gyönyörű, kandalló előtt ülős estékből csak fagyos téli este lett, mint amikor gyerekkén sokként ér a tudat, hogy a mikulás nem is létezik. Pedig a varázslat most jól jönne nekem. Bárcsak ne is jöttem volna el erre a helyre.

-Ezek alapján nagyon úgy tűnik, hogy van valakije. - tol felém egy sütit Jimin. - Tessék, ma sok sütit fogunk enni. Elmegyünk síelni, ma azt mondják, hogy jó idő lesz erre.

-Láttam, hogy kürtös kalácsot is lehet kapni. - teszi hozzá Yoongi. - Ma pasi mentes nap lesz.

-Az úgy nehéz kivitelezni, ha te a pasiddal jössz a pasi mentes napra, de értékelem az erőfeszítést. - rázom meg a fejemet egy kis mosollyal. - Legközelebb nem kérek semmit sem karácsonyra, tényleg nem. Főleg nem egy olyan kapcsolatot, ahol a másik fél még szinte kapcsolatban van. Vagy adj hozzá blokkot.

-Sajnálom, blokk nélkül találtam, de legközelebb jobban utána járok a dolognak.

Nem is tudom, hogy mi zavar jobban. A tudat, hogy Jungkook még mindig abban reménykedhet, kibékül a volt barátjával vagy az, amiért nekem nem jött össze vele az egész elképzelt kapcsolat. Csak jobban tette volna, ha elején megmondja, nem feltétlenül lépett túl azon a srácon és csak keres valamit vagy éppen valakit, akivel egy kicsit is jobban érezné magát. Nem éltem volna bele magam abba, ha majd vissza megyünk Szöulba, akkor minden folytatódhat, sőt akkor kezdődhet. Idén a kedvenc filmem a Grincs lesz, jelenleg nagyon tudok vele azonosulni. Szomorkásan eszegetem a sütimet és hallgatom a háttérben meghúzódó karácsonyi zenét, amit legszívesebben jelenleg lelőnék a helyéről.

-Ha majd megyünk síelni, csak lökjetek le engem a dombról és hagyjatok gurulni. - motyogom. - Vagy csak hagyjatok magamra a szobámban, abba is bele egyezek igazából. Néha dobáljatok meg mézeskaláccsal és rendben leszek.

-A síelés jót fog tenni, legalább kicsit elfelejtesz mindent, ami itt bent történt. Vagy lemehetünk a városba is egy kicsit, talán megtaláljuk a vásárt. Azok jók szoktak lenni.

-De csak akkor, ha veszel forralt bort nekem. - nézek Jiminre. - És kürtöskalácsot.

Még azt sem tudtam meg, mit akar kezdeni Jungkook a karácsonyi vásárral vagy éppen miért akarta ekkora nagy titkokban tartani azt, hova megyünk. Talán jobb is ha nem tudom, jelenleg bele látnám azt a dolgot is, hogy csak azért vitt oda, mert valamit pótolni akar. Végülis, ilyenkor mindenki csak pótcselekvést keres, legalábbis a legtöbb ember igen. Emiatt nem hibáztathatom. Azért viszont igen, amiért hazudott arról, teljesen komolyan gondolja és tényleg egy kapcsolatot akar. Lehet szeretne, csak éppen nem velem. Kelletlenül kelek fel a helyemről, hogy elinduljunk erre a bizonyos síelésre. Még ilyen helyzetben is önkénytelenül arra gondolok ott lesz. Nyilván ezt várom, akarom, megmagyarázza ezt az egészet, ugyanakkor esélyt sem szeretnék erre adni. Nem tudom, mire jut önmagában ezzel a dologgal. Vajon velem akarja folytatni otthon is vagy nélkülem, esetleg megkeres azzal, ha ezt kitalálta vagy sem. Túl sok gondolat, azokhoz pedig túl sok érzelem társul, amit normális esetben meg sem kellene engednem magamnak. Azt hiszem a karácsonykor érzett szerelem csak hazugság, fényes díszbe bújtatott hétköznapi gondok, mégis jobban fáj, mint kellene. Félek megtudni, mi lesz a válasza arra, komolyan gondolja a velem töltött időt vagy csak egy olyan menekvést keres, ami miatt nem kell egy másik személyre gondolnia.

12.13