Havas Botlás - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

13.rész

Hiába mondogatom magamnak, hogy nyugodjak le és felejtsek el mindent, ami eddig történt, beleértve azt a kis incidenst is a forró csokival, nem megy. Főleg csak azért, mert nem értem, hogy mégis mi a fene történik itt? Valahogy ennek a hónapnak mindig megengedem azt, hogy érzelmesebb legyen, legye szó bármiről. De én az ünnep meghittségére gondoltam, nem pedig arra, hogy mikor és milyen módon tudnék Jungkook mellett kikötni az ágyban. A szívem túl gyorsan ver és állandó melegség jár át, ahányszor csak a közelében vagyok, ezekhez már nagyjából hozzá szoktam és nem is ijeszt meg. Lassan megnyugtató érzés, van egy személy, aki ezt viszonozza is. Most meg ehhez hozzá járult egy teljesen másik vágy, hiába megy szembe a magam előtt felállított nézettekkel. Csak eddig akartam várni, ameddig haza nem érünk, erre nyilván a előhozza belőlem. A kis szemét! És még csak másra sem tudok gondolni, mint arra, jelenleg ott van a zuhanyzó alatt. Azt hiszem csak élvezi húzni egy kicsit az agyam, amiért teljesen feleslegesen haragudtam rá. Azzal a különbséggel, hogy akkor jogosnak éreztem. Az ő kis játéka nem az. Nagy sóhajjal dőlök le az ágyamra és a párnába temetem a fejemet, még ennek is narancs és szegfűszeg illata, illetve Jungkook parfümje is keveredik vele. Inkább az éjjeliszekrényen lévő apró kis mikulást piszkálom, mintha ez el tudná terelni a gondolataimat. Lassan vándorol oda a tekintetem a fürdő irányába, alsó ajkamba harapok, ahogy végig nézek rajta. A pulóveremben nagyon vonzó, még akkor is, ha nem éppen tökéletes a mérete.

-Jól nézek ki. - ülök fel az ágyban. - Kicsit sem azért, mert jó helyeken feszül.

Utálom magam, amiért a lelki szemeim előtt látom és tudom is, miért így áll rajta ez a pulóver. Különösképpen azt gyűlölőm a tényt, újra látni akarom. A karácsonyfáról és a különböző karácsonyi filmekről a gondolataim, egy teljesen másik helyen járnak jelenleg és mind miatta. Ez egyszerre tetszik is kétségbeejtő is. Nem akarok semmit sem elrontani azzal, hogy elsiettetem a dolgokat.

-Legközelebb te veszed fel az enyémet. - imádnám azt. - Bár nem azért, mert leöntöttelek forró csokival.

-Mert azt tervezed, hogy leöntesz valamivel? - vonom fel a szemöldökömet mosolyogva. Miért nem tudom elszakítani a tekintetemet róla? Sokkal nehezebb, mint máskor. - Az lenne a bosszú?

-Nos, nem, nem akartam semmit sem rád borítani, de most, hogy mondod, lehet jó ötlet. - kuncogok és közelebb jön. - Vagy csak másra gondoltam, de hát ha neked ez a kívánságod, nem állíthatlak meg téged.

Szóval pulóverben jött ki, ami azt jelenti, nem is gondolkodik semmi komolyabb dolgon. De, ahogy ismételten közelebb lép hozzám és az állam alá nyúl, nagyon más benyomást kelt. Látom az elsötétült tekintetében, hogy tudja, milyen hatással van rám. És a kis sunyi, ki is használja. Önkénytelenül is elmosolyodom, amikor újra megérzem az ajkait, hiába ennyire gyengéd, túl sok forróság jár át. Lehúzom magam mellé az ágyra, minden gondolatom arra összpontosul, álljak meg, tetteimet mégsem tudom megállítani. Ez aztán a kettőség és annyi biztos, összezavarnak. Közelebb ülök hozzá, kifejezetten jó érzéssel tölt el, nem húzódik el és nem is állít meg. Mindig olyan határozottan fog a derekamra, hogy az ölébe húzzon, de ugyanakkor gyengéd is, úgy néz ki, nem csak engem jár át a zavart okozó kettőség. Ahogy maga alá fordít, egy pillanatra elhúzódik. Alsó ajkát beharapja, ahogy a szemembe néz, közelebb hajolok újra hozzá, csak meg akarom csókolni. A hajába túrok, amikor újra egymásra találunk, ujjai végre megint a derekamat simogatják, kellemes és friss illata van, sokkal jobban átlöknek azona bizonyos ponton, ahol még tudok normálisan gondolkodni. Olyan puhák a tincsei, bűn lenne nem folyamatosan piszkálgatni. Ismét elhúzódik és a szám helyett az orromra ad egy puszit. Tenyeremet az arcomra nyomom, mikor realizálom, megeshet, valóban átléptem azt, amit nem kellett volna. Teljesen zavarban érzem magam, valaminek hülyének is. Mostanában ez egyre gyakrabban előfordul, de ettől függetlenül nem tehetek róla, vágyom rá. Jelenleg nagyon.

-Ott egy anyajegy. - mintha én ezt nem tudnám! Lassan veszem el a kezemet az arcom elől és felvon szemöldökkel nézek rá. - Látom az arcodon, nem erre számítottál. Te értettél egyet azzal, hogy lassan haladjunk és még csak nem is tartom olyan nagy őrültségenk.

-Vannak olyan pillanatok, amikor meggondolom magam. - sóhajtok és ezt komolyan is gondolom. Biztonságban érzem magam mellette már most, természetes, hogy meggondolom magam. - Ráadásul ez akkor volt, amikor nem beszéltünk arról, komolyan gondoljuk. Te kezded el, ne engem büntess.

Kuncogva fekszik le mellé, túl komolyan néz rám ahhoz, hogy reménykedjem a folytatásban. Az oldalamra fordulok, hogy vele szemben legyen és közelebb megyek hozzá. Egyszerűen túl kényelmes mellette lenni, főleg ebben a helyzetben, miért olyan nagy kérés csak egy kis összebújás? Csak egy egészen kicsi. Újra a haját piszkálom, valamennyire oldani akarom a zavaromat, legalább annyira, ne arra gondoljak, vörösödik az arcom.

-Tae, éppen azért mondom, hogy állj, mert komolyan gondolom.

-Persze, amikor te döntöttél le, szó szerint, akkor nem ez volt a véleményed. - nézek rá nagy szemekkel. Ha nem jött volna a szobaszervíz!

-Vannak olyan pillanatok, amikor meggondolom magam, ismerős a mondat? Gyenge vagyok, de komolyan gondolom, nem akarok semmit sem elsietni és, ha hagyom, tovább csókolj engem, végérvényesen beadom a derekamat. - óvatosan kezdi el simogatni az arcomat, mintha ezzel meg tudna győzni. - Egyszer már nem gondoltad hülyeségnek a lassan haladást, most sem akarom, hogy ezt majd megbánd később, mert szerinted gyors volt. Amiben lehet igazad is lenne. Ennek egy tökéletes pillanatot szeretnék szánni és nem elsietni.

-Végülis, nem sok dolgod tehetek ellene. - bólogatok. - De tartozol egy összebújással.

-Meg egy vonatjeggyel.

-Tessék? - kérdezem teljesen értetlenül. - Miért tartoznál nekem egy vonta jeggyel?

-Holnap megyünk a karácsonyi vásárra, sikerült előbbi időpontot foglalnom arra, amire szerettem volna is. - húz magához közelebb, hogy át tudjon ölelni. - És hiába kérdezed meg, hogy hova megyünk, nem fogom elmondani. Csak annyit, hogy hozz egy táskát váltó ruhákkal, egy kicsit később érünk vissza, mint, amire te számítasz.

-Mi ez a nagyon nagy titkolózás?

-Hát, eleinte az volt, hogy nem akartam, esetleg túlgondold és azt hidd vannak hátsó szándékaim ezzel a dologgal, de most csak jó érzés, hogy piszkálhatlak. De ígérem, tetszeni fog neked a hely és nem csak a karácsonyi vásár miatt. Itt vagyunk Franciaországban, ki kell használni a helyzetet.

Hiába faggatnám Jungkookot, sajnos tudom, nem mondana nekem semmit sem. Egyrészt nagyon idegesít, amiért ekkora titokban tartaj azt, hova megyünk karácsonyi vásár címszó alatt, másrészt meg izgatottsággal is tölt el. Ez a srác valahogy különleges módon más.

12.19