Havas Botlás - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

14.rész

Teljesen természetes, hogy egy olyan időszakban kell elutaznom Jungkookkal, amikor minden egyes porcikám csak össze van zavarodva. A gondolataim és az érzelmeim jelenleg kifejezetten nem kedvelik egymást és inkább azon vannak, az idegeimre menjenek minden olyan percben, ahol Jungkook rám néz. Ráadásul hiába vagyok a díszekkel és fényekkel teli aulában, táskával a kezemben, még mindig nem tudom, mégis hova megyünk pontosan, azon belül, egy órán belól már egy vonaton fogok ülni. Amint megérkezik a kisbusz, hogy levigyen minket a városba bepakolunk, hiába kérdezem meg nagyjából tíz percenként, mégis merre tartunk, csak puszikat kapok. Amit bár nem bánnék, ha nem éppen ekkora nagy titokban tartaná ezt a meglepetést, csak azért, hogy egy kicsit is tudjon idegesíteni engem. Megeshet, csak én vagyok teljesen vak ehhez, még csak a vonatállomáson sem vagyok képes arra, rájöjjek az úti célunkra. Izgatottan nézek körbe még a vonaton is, egyből feltűnik, rengeteg ember van itt, feltehetőleg azért, mert utaznak a családjukhoz karácsony alkalmával. Bepréseljük magunkat egy idős nő mellett, akinek olyan sok csomagja van, hogy két helyet is elfoglal. Az unokái már most örülhetnek. Egy kedves mosollyal köszönünk egymásnak, tekintve arra, közös nyelvet nem tudunk beszélni. Abban a pillanatban, hogy leszenvedem magamról a kabátot és a fejünk fölött lévő tartóba tesszük, nagy szemekkel nézek Jungkookra, abban a reményben, itt már elmondja, merre megyünk. Főleg úgy, hogy a vonatjegyet sem engedte meg alaposabban megnézni.

-Tessék, gondolom ezt szeretnéd megnézni. - tartja felém a vonatjegyet. - Most már megtudhatod.

Mosolyogva veszem el tőle a jegyet és alaposabban megnézem. Ajkamba harapok, ahogy realizálom, merre megyek és próbálok esetleg nem túl hangosan örülni ennek. Mindent figyelembe véve teljesen visszafogottan fordulok felé, legszívesebben itt és most megcsókolnám, de a közelünkben ülő idős nő, nem kifejezetten örülne neki. Ha tudnám, nem akadna ki csak azért, mert vonzalmat mutatok ki valaki iránt, de ilyen érzékeny világban, nem merem ezt megtenni. Talán egyszer megcsapkod minket azokkal a csomagolópapír gurigákkal.

-Te komolyan elviszel Párizsba? - kérdezem, amint megtalálom a hangomat. - Mármint... Párizs?

-Talán. - húzódnak vigyorra ajkai. - Mondtam, hogy fel kell fedezni Franciaországot. 

-Értem, de... azt hittem, hogy lemegyünk a városban, ahol vagyunk. De ez Párizs! - pislogok meglepetten. - Tudod te hogyan néz ki ilyenkor Párizs? Jó, én sem tudom, de el tudom képzelni. És az Eiffel-torony? Az is mennyire szép lehet!

-Tudod te, mennyire édes vagy, amikor ennyire izgatott vagy? - kuncog. - Ha ezt tudom, előbb elmondom neked vagy valamit még adok mellé, mert bevallom, élvezem nézni.

-Most nagyon szívesen megcsókolnálak. - dőlök hátra az ülésben. - De félek, hogy meg fognak csapni minket ajándékokkal.

-Hidd el, lesz idő bepótolni. - megfogja a csuklómat és a kézfejemre ad egy csókot. - Ha ezzel is baja van valakinek, az meg az ő baja. Ne törődj vele.

Apró vigyorral az arcomon hajtom a fejemet a vállára és figyelmen kívül hagyom azokat, akik éppen egy - egy pillanatra néznek ránk. Szokatlan, hogy akkor is meg tud nyugtatni, amikor éppen saját magamat lököm bele a szorongásba. Végülis, nincs azzal nagy gond, ha éppen egy lopott csókot adok az arcára annak, akit kezdek nagyon is megkedvelni. Néha hiányolom az ilyen egyszerű dolgokat. Néha azt is bajnak érzem, ha éppen hosszabb ideig nézek egy velem azonos neműre, legalább karácsonykor ne akarnának teljesen megverő arccal nézni egyesek.

-Gondolj arra, hogy Párizsba mész. - suttogja nekem. - Ezek szerint néha te is úgy érzed, hogy mindenki téged néz?

-Minden olyan alkalommal, ahányszor olyan egyszerű dolgokat csinálok, mint a többiek. Csak éppen egy másik sráccal és nem egy nővel. - horkantok fel és egy kicsit hátrább húzom a fejemet. -Viszont egy másik országban vagyok, ha éppen olyan mondanának, ami sértő, azt sem értem.

-Megértem, én is sokszor csak figyelmen kívül szeretném őket hagyni, de vannak pillanatok, amikor nehéz. - sóhajt fel. - És jogos, ha valaki elszidna minket, akkor sem fogjuk azt érteni. Csak gondolj arra, mindenki boldog karácsonyt kíván nekünk és kellemes időtöltést Párizsban.

Mosolyogva hajtom vissza a fejemet Jungkook vállára és a tekintetemet a táj felé fordítom. Ugyan erre nem olyan sok a hó, mint amerre síelünk, de így is gyönyörű tájat ad. Egyre távolabb kerülünk az üdülőtől és egyre közelebb Párizshoz, ami miatt az izgalom csak növekszik bennem, igaza van Jungkooknak. Arra kellene koncentrálnom, hogy egy olyan városba megyek, ami megannyi látnivalót ígér nekünk, tudom, annyira gyönyörű lesz az a hely, el is felejtem, mennyire kényelmetlenül érintenek a túl sokáig tartó pillantások. Nem fogom hagyni, hogy a karácsonyomat ez rontsa el. Mindent meg akarok nézni abban a városban a látványoságoktól kezdve a karácsonyi vásárig. Még akkor sem tudnám titkolni mennyire örülök ennek a meglepetésnek, ha akarnám.

-Mit szeretnél megnézni először? - kérdezi és összekulcsolja az ujjainkat. - Bármit megnézhetünk, amit szeretnél. Utána néztem milyen programok vannak, ráadásul a karácsonyi vásárt is meglestem és teljesen biztos vagyok benne, van forralt bor. Vannak a közelben cukrászdák is, szóval még azokat a francia sütiket is ki tudjuk próbálni, esetleg kávéval vagy forró csokival is.

-Te mennyi mindenre gondoltál? - kuncogok, ahogy csillogó szemekkel nézek rá. - Már maga a tény, hogy Párizsban fogom a karácsonyom egy részét tölteni, sokkal jobb érzéssel tölt el, ezek közül nehéz lesz választani. Attól függ, mennyi időnk van? Vannak olyan dolgok, amiket kifejezetten meg akarok nézni, az Eiffel-torony, ha nem is teljesen, csak a közelben. Meg a vásár, viszont ha ilyen messze vagyunk, nem hiszem, hogy jó ötlet forralt bort inni. Esetleg a Louvre közelébe menni! De azzal is megelégszem, ha csak sétálunk egyet.

-Bármit megnézünk, amit szeretnél. - simogatja a csuklóm belső felét. Komolyan mondom, ha ezt fogja folytatni, esküszöm, tényleg meg fogom csókolni, teljesen figyelmen kívül hagyni azt, hogy ki az, aki néz minket ezen a vonaton. Úgyis csak pár órát kellene kibírni a sugdolódzásukkal és mérges tekintetekkel. - Kezdhetjük az Eiffel-toronnyal is, utána jöhet a Louvre, közben a sétálás, a Szajna, esetleg a Diadalív, majd a forralt bor. Holnap pedig mehetünk reggelizni valahova, kávéval és teával, meg sütikkel.

-Ezek tényleg nagyon jól hangzanak... - hirtelen megállok a mondatban, amint realizálom, hogy mit mondott pontosan. - Holnap? Várj, te erre foglaltad le a jegyeket?

-Igen, holnap! - bólint határozottan és szinte látom, ahogy szemeiben megcsillan a fény. - És ismét igen, erre foglaltam le a helyeket. Holnap estig a miénk a szoba. 

Bárki bármit csinál ezentúl nekem karácsonyra, ezt szerintem semmi nem fogja felül múlni. Fejben már szinte teljesen beprogramoztam mindent, amit lehet csinálni és, amivel még jobban tudok a karácsonyra hangolódni. Jungkook és Párizs, ennél jobb kombinációt kérni sem tudnék.

12.23