Havas Botlás - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

7.rész

Eddig sem volt kifejezetten nagy félelem bennem azt illetően, hogy vajon mit szeretne Jungkook tőle, csupán reménykedtem benne, nem fog eltűnni abban a pillanatban, hogy visszatértünk országunkba. De azt sem tagadhatom, megnyugtató hatással rendelkezik a tény, valóban többet keres, mint egy egy éjszakás kaland, akkor is, ha csak egy kicsivel. Ahogy kint egyre jobban sötétedik, bent egyre nagyobb a fények által teremtett meghittség. Az utolsó szaloncukor darabokat eszegetem, a párna kettőnk közül az valamikor a film felénél eltűnt és sokkal kényelmesebbnek láttam Jungkook vállán feküdni, mintsem a párnámon. Lassú léptekkel haladunk, de ettől függetlenül nem érdekel, mennyire szokatlan érzés őt ölelgetve filmet nézni. Ha valamilyen oknál fogva csak erre a kis időre adataik meg nekünk a közös pillanatok, bánnám is, hogy ezt nem tettem meg előbb. Mosolyogva bújok egy kicsit jobban bele az ölelésébe, amikor megérzem, hogy ujjai lassan járnak fel és le a hátamon. Valamiért úgy érzem, hogy sok szívfájdalmat és csalódást hagytam volna ki, ha Jungkookkal kicsit előbb találkozok. Azt hiszem lassan kezdetek hálás lenni azért, amiért elrángattak ide, akkor is, ha nem is szerettem volna ezt megtenni. Ez a kissé bensőségesebb pillanat egészen addig tart, ameddig valaki be nem szeretne törni a szobám ajtaján. Olyan gyorsan húzódik el tőlem, majdnem átélem a tinikori emlékeimet, amikor még számított az, milyen sebességgel tudunk úgy ülni, hogy ne vegyék észre; nem rég még egymásba voltunk gabalyodva. Kis kuncogással és enyhe bosszúsággal nyitom ki az ajtót, szeretném mondani Jiminnek és vele együtt Yoonginak is, nem vagyok egyedül, de igen gyorsan megakadályoznak.

-Le kell jönnöd velünk szaunázni egyszer. Talán vacsora után! - kezdi Jimin, ahogy jobban beljebb jön a szobában. - Vagy, ahogy látom, téged más valaki fűt. Furcsa veled Jungkook úgy találkozni, hogy nem ütötted el Taet.

-Azt hiszem nem szeretném tudni, hogy mit csináltatok egy ágyban. - csatlakozik Yoongi is a szobához. - Főleg azokkal a szaloncukrokkal.

-Yoongs, ez csak egy film. - forgatom szememet, ahogy leülök az ágyra. - Miért akartatok berontani hozzám?

-El akartunk hívni vacsorázni. De most Jungkook is jönni fog. - mutat Jimin rá, megértem, hogy miért néz ennyire megszeppenve. Hozzá kell szokni a túl hiperaktív stílusához. - Azt mondják, hogy élő zene lesz!

-Te most konkrétan dupla randit szerveztél nekünk? - dönti oldalra a fejét Jungkook. - Oké! Ha te szervezed, Tae nem mondhat nemet én meg nem fogok. Úgyis le akartam csábítani egy vacsorára.

-Az összes pasid közül Tae, őt kedvelem eddig a legjobban.

Tulajdonképpen Yoongi téved. Jungkook meg én nem is járunk, szóval nehéz lenne a páromnak hívni őt. Talán emiatt is kezdek el egy kicsit vörösödni, nem igaz a tény, mégsem tagadjuk le. Szóval komolyan gondolja azt, több szándéka is van. A szívem ezen érzelmek kavalkádját egészen nehezen bírják el, meg is értem. Hiányzott már ez az izgulás, ahányszor csak randira megyek. Akkor is, ha ez egy rögtönzött dupla randira jelent. Az sem érdekel, hogy csak minimális időm volt elkészülni, arra is felkészítettem már magam lelkiekben, hogy a barátaim talán minden egyes pillanatot megragadnak arra, kifaggassák őt. Mind a négyen az üdülő étterme felé megyünk, bent csak halvány, sárgás színű fények adják meg a hangulatot. Egyedül a kisebb színpadot világítják meg valamivel erősebb fénnyel. Az asztalokon kis karácsonyfa díszek vannak, még a székre is zöld másikat kötöttek. Halkan foglaljuk el a helyünket, miközben a háttérben a zene is felcsendül. Meglehetősen megalapozza a hangulatot, ahogy a színpad mögött látni lehet az enyhe hóesést is.

-Azt hiszem Jiminnek mindig ilyen jó ötletei vannak. - suttogja nekem Jungkook, ahogy az asztal alatt a térdemre teszi a kezét. - Az is az ő ötlete volt, hogy maradjak veled, miután elütöttelek.

-Ha nem mondtam volna, hogy maradj ott Taevel a mai napig egyedül lenne és szaloncukrot enne. - ezt még csak akkor sem kellene kijelenteni, ha igaz. - De titeket elnézve, tökéletesen egymásra találtatok.

-Holnap már jöhet a házasság is. Ha már Franciaországba is eljöttünk, talán Párizs... az egy jó hely lenne hozzá. - komolyan mondom, Yoongi Jiminhez illik. - Ha már ilyen gyorsan az ágyban kötöttetek ki, egy házasság igazán semmiség lenne.

-Házasság? De csak szigorúan huszonnegyedikén. - Jungkook is egészen nyugodtan kezet foghatna velük. - Házasság nélkül nem is karácsony a karácsony. Két hét múlva, amikor megyünk a vásárra, tökéletes lesz.

-Helyes válasz. Én már megmondtam, sokkal jobban bírlak, mint eddig Tae összes pasiját.

-Igazság szerint nem kifejezetten vagyunk együtt. - vetem közben halkan.

Legalább annyi szerencsém van, hogy a pincér ilyen időben lép az asztalunkhoz, hogy megtudakolja, vajon mit szeretnénk enni. Addig van időm megemészteni a barátaim kérdő, valamint értetlen pillantását és Jungkook félénk mosolyát. Bár inkább időzők el több időt Jungkook arcvonásainak elemzével, mintsem azzal, hogy ezt megmagyarázzam a többieknek. Nehéz elkezdeni egy kapcsolatot.

-Akkor itt az ideje elkezdeni. - bárcsak ennyire egyszerű lenne az egész helyzet. - Tudod, ha bírjátok egymást, csak... ugorjatok bele.

-Van már tervem arra, hogy milyen módon tudjuk új fogalomba helyezni a gyorsan haladást. - bólogat Jungkook. Ez a srác néha kész rejtély.

-Végre nem egy újabb kudarcra ítélt kapcsolat.

-Nagyon is remélem, mert nekem is kijárt bőven a csalódásokból. - pillant rám Jungkook, kicsit úgy néz ki, mintha azt érezné, hogy neki aztán itt tökéletesen kellene teljesítenie, pedig volt már nem egy olyan kapcsolatom, amit nem bírtak Jiminék. - Legalább egy legyen olyan, amitől nem kell félnem.

-Egy jó pasit már kifogtál, Tae babám.

Jimintől el kellene venni azt a bort. Mintha olyan sok volt kapcsolatom lenne, bőven elég volt ennyi csalódás és ha már Yoongi valakit bír, akkor azt hiszem az a személy nem lehet annyira rettenetes, hogy félnem kéne egy kapcsolatba kezdeni vele. Mondjuk ez a szint még egy kicsit korán lenne számunkra, alig pár napja ismerem, szokatlan lenne egyből egy kapcsolatban ugrani, holott a megszokott hétköznapokban nem is ismerjük egymást. Lehet csak azért mondom ezt, mert meg akarom védeni magam egy újabb csalódástól, az is lehet, valóban gyors lenne egy ilyen mértékű haladás. Még akkor is, ha csak ráfogjuk a karácsony szellemére meg Franciaország varázsára. Nem szeretnék csak ilyen különlegességekbe bocsátkozni, mert a végén nem cukormázzal bevont süteményt kapok, hanem csak arcul csak a rideg valóság, ami ellen nem tudok mit tenni. Ha egyszer vissza megyünk a saját kis világunkba és nem jár át minket az ünnep hangulata, akkor elkezdhetek gondolkodni és izgulni egy kapcsolat miatt.

12.09