Havas Botlás - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

16.rész

Nem tudom elég ideig csodálni ezt a kilátást, de sajnos egyszer eljön az az idő is, amikor meg kell válnom tőle. Mielőtt még elindulnánk a karácsonyi vásár irányába utoljára hátra nézek, hogy a lehető legtöbb részletet megjegyezzem. A fényeket, azt, ahogy megcsillannak a vízen, még ezt a rengeteg embert is. Hiába van meg képen ugyanez a látkép, élőben látni ezt, akkor is teljesen más élmény lesz, főleg úgy, hogy Jungkook még mindig nem szeretne engem elengedni. Egyáltalán nem zavar. Közelebb lépek hozzá, vele vagyok, nem csak azért fogja a kezemet, mert éppen attól fél, hogy eltévedünk a turisták között. Ugyanúgy megakad a szemem azon a kis pékségen, mint mikor erre felé jöttünk, csak most több az ember, mint pár órával ezelőtt. Ismételten gyorsítok lépteimen, amikor meglátom a hatalmas karácsonyfa tetejét és a vásár kezdetét. Hiába a fő célom valamilyen francia sütemény vagy mézeskalács, esetleg a forralt bor, így is szinte ellenálhatatlan késztetést érzek arra, hogy megnézzem az össze többi standot is. Nagy szemekkel nézek Jungkook irányába, reménykedem abban, hogy ő is beszáll a zsákbamacskába, nem akarok csak egyedül csak szerencsét próbáli. Legalább ez a férfi nem néz ránk olyan megvetően, mint a vonaton egyesek, már most megérte ide jönni. Szóval csak a fejemben él az, hogy mindenki még mindig meg akar minket kövezni az egyszerű emberi érzelmek miatt. Izgatottan pörgetem meg a szerencsekereket, hogy kapjak egy kis zsákot. 

-Milyen szerencséd volt? - állunk félre, hogy lehetőleg az embertömeg ne akarjon minket teljesen elsodorni. 

-Szerintem teljesen jó. - pillantok rá, miközben kivarázsolom abból a kis zsákból a fagyöngy díszt. - Most tartozol egy csókkal. 

Nevetve ad egy csókot a számra, szerencsére nem húzódik el olyan gyorsan, bár így sem olyan sok ideig tart, amit én szeretnék. További erőt az adja, hogy megérzem a kürtöskalács illatát, úgy érzem magam, mint amikor gyerekként beengednek a játék részlegbe a plázánál. Minden meg akarok nézni és a legtöbb dologból akarok is venni vagy éppen enni valamit. A pénztárcám sír, de legalább én örülök. Nagyjából a harmadik díszt  és gyertyát teszem bele óvatosan a táskám mélyére és a ruhák közé. Lassan vissza kellene fognom magam, ugyanakkor nem mindennap járok egy párizsi karácsonyi vásárban. Jungkook felé nyújtom a kürtöskalács zacskót, mivel abból is kellett vennem, egyszerűen csak képtelen voltam úgy elmenni a stand mellett, hogy ne álljak be én is a sorba. 

-Talán több napra kellett volna szállást foglalnom, nem csak kettőre. - bólogat, ahogy eszi az édességet. - És még csak a felénél sem vagyunk a vásárnak.

-Sajnálom! - nézek rá bűnbánóan. - A te hibád, te hoztál el ide. Ha ott maradtunk volna, maximum a szerencsétlenkedésemet néznéd most a hóban, ahogy próbálok síelni. Vagy mézeskalácsot ennénk, miközben a negyedik karácsonyi filmet is megnézzük.

-Én nem panaszkodom. - tűri el a homlokomból a tincseimet. - Jó látni, hogy ilyen lelkes vagy. Talán Jimin a lelkedre beszélt a karácsonyi illetően?

-Meglehet, hogy csak megvoodoozott, hogy járjon át a karácsony szelleme. - forgatom meg szemeimet mosolyogva. - Sokkal inkább nyugodtnak érzem magam. Egyrészt örültem annak, hogy jöhetek, másrészt meg nem is szerettem volna itt lenni. Kedves tőlük, hogy szinte mindenhova magukkal rángatnak, de ettől függetlenül nem akarok teljesen a nyakukra akaszkodni. - eszegetem tovább a kürtöskalácsomat. - Sok szempontból örülök annak, hogy találkoztunk. 

-Én is sok szempontból örülök ennek.

A fene egye meg ezt az embert, amiért mindig jókor mond olyanokat, amiktől extrém gyorsasággal pirulok el. Megszaporázom lépteimet, már azért sem fogom hagyni, hogy lássa, túl hirtelen akkor sem érezheti azt, hogy nyeregben van. Hiába az az igazság, elég ha csak saját magamnak vallom be. Továbbra is rengeteg standot megnézek vagy éppen azért, mert olyan otthonos környezetet alakítottak ki körülötte, vagy azért, mert az égősorok teljesen megbabonáztak, esetleg amiatt, mert finom illatok szálltak felénk. Legalább annyira vissza tudtam magam fogni, hogy csak a forralt borból vegyek ezek körül. Azért is csak azért siettem, mert a kezem kezdett teljesen átfagyni a hidegben, az esték erre különösen hidegek. Csupán annyiban reménykedem, nem úgy kell majd Jungkooknak felcipelni a szállásra, azért mert túl sok forralt bort ittam. Még az utcákon a lámpákon is ki vannak világítva a helyek, ahogy haladunk el az üzletek mellett még több ünnepélyes hangulat áraszt el minket és a tömeget. A szállás is olyan szépen ki van világítva, hogy szinte rosszul érzem magam, Ámor havas cipőben kell bemennem az előtérbe. Itt is van egy hatalmas karácsonfa, alatta becsomagolt dobozokkal. Még a recepciós pulton is vannak apró mikulás figurák. Amíg Jungkook lebonyolítja a beszélgetését, csinálok pár képet, amit majd mutogathatok a többieknek is.

-Őszintén nem tudom, hogy milyen lesz a szobából a kilátás. - fogja meg ma már sokadik alkalommal a kezemet és a lift felé megyünk. - Az ia csoda, hogy lett hely karácsonykor.

-Jungkook, neked ezen nem kell aggódni! Legyen bármilyen is a szoba, én örülni fogok neki és az sem zavar, hogy milyen a kilátás.

Szinte látom Jungkookon a megkönnyebbülés hullámát, ahogy kilép a liftből. Nagy szemekkel nézek körbe a szobában, az ágy egyrészt hatalmas, rajta pici a karácsonyfás párnával és lepedővel is. Már fordulnék meg, hogy közöljem Jungkookkal ez az Eiffel-toronyra néz, amikor már találkozik az ajkaim az övével. Óvatosan futtatom végig az ujjaimat a haján és elmélyítem a csókot, miközben közelebb húz magához.

-Annyira szerettem volna ezt egész nap megtenni. - suttogja ajkaimra és az orromra ad egy puszit. - Ez a karácsony eddig jól halad.

-Szeritnem is. - veszem le a kabátomat és az egyik fotelba dobom le az ággyal szemben. - Olyan szép ez a szoba, főleg ezzel a kilátással.

Valami azt súgja most kivételesen Jungkook esze nem jár azon, ami éppen körülötte zajlik. Ugyanakkor meglepő, hogy mennyire erős és milyen könnyedén tud a karjaiba kapni. Ajkaimra hajol, amint lerak az ágyra és rájöttem, talán minden egyes ágy sokkal jobban vonz magához. Derekamnál fogva húz közelebb, jobban elmélyítve a csókunkat.

-Tudtad, hogy a kürtőskalács és a forralt bor jól passzol egymáshoz? - tolom el magamtól egy kicsit. - Vagy csak az ajkaid.

-Igazán?

Mosolyogva hajol újra, hogy ismét megcsókoljon. Annyira nem szeretném újra félbe szakítani, de a gondolataim ezerrel száguldoznak az új élmények miatt.

-Képzeld láttam egy pékséget, ahova elmehetünk reggelizni. Talán ott is adnak francia sütiket és teát vagy forró csokit hozzá. - hadarom, ahogy felnézek az értetlenül csillogó szemeibe. - Bocsánat, elrontom a pillanatot, igaz? Ideges vagyok és nem akarom ezt elronatni, és mégis.. Elrontom.

-Egy kicsit sem. - fekszik mellém és az oldalára fordul, miközben a hajammal játszik. - Ne aggódj. Azt csinálunk vagy arról beszélünk, amiről akarunk.

-Te valahogy tökéletes vagy.

Újra megcsókolom, olyan gyorsan meg tud nyugtatni és minden túlgondolásom elszáll és sikerül átadom magam a csóknak. Igen, ez a tökéletes pillanat.

12.28