Havas Botlás - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

8.rész

Tökéletes érzéki módon tud rátapintani arra az apró kis dologra, ami miatt mindig valahogy meg akarom változtatni a gondolkodásmódomat a kapcsolatokról. Legalábbis egészen ingadozó lábakon áll, mindig csak egy kicsit mozdít ugyan előre, de szépen és lassan azt fogom észre venni, már beadtam a derekamat. Sokkal előbb, mint ahogy terveztem is. Azért bármennyire is szeretnék abban hinni, ha itt kezdenénk el egy párt alkotni, ugyanolyan lenne, mintha otthon. Bármennyire is jár köztünk a csoda, a télapó akár egy éjszaka alatt is körbe utazhatja a világot, hogy mindenki csizmájába rakjon valami apróságot, akkora csoda nem történne, hogy ne jöjjön velünk szeme akadály. A karácsony ránk vár, bár nem olyan módon, mint akarom is. Tulajdonképpen csak példát kellene vennem Jiminről, ő valahogy soha nem látja meg a dolgok negatív oldalát, én pedig mindig azon agyalok, mégis milyen bukkanó jön fel. Egy fél pillanatra nézek csak a kezünkre, amit Jungkook kitartóan szorongatott, mintha csak attól kéne félnie, hogy bármelyik percben eltűnők. Nem szeretném, hogy ennek valami miatt vége legyen, de jelenleg lépni még mindig félek. Azt is kifejezetten jó látni, hogy a barátaim közelében is egyre komfortosabbnak érzi magát. Igaz, ennek nem tudom mennyire kellene örülni, tekintve arra, hogy előszeretettel szívják a véremet. Végülis minek ellenség, ha vannak barátaim. Halkan eszem a fahéjas sütimet, miközben azt hallgatom, hogy Yoongi milyen módon akarja kifaggatni Jungkookot.

-Még egy kérdés! - emeli fel a mutató ujját. - Miért vagy itt egyedül? Mármint itt karácsony környékén csak párok vannak itt, kivéve Tae.. De ő olyan, mintha a gyerekünk lenne.

-Anyu és a párja szakított és én jöttem el helyettük. - von vállat lazán. - Én meg csak reménykedtem abban, hogy más is van itt teljesen egyedül és nem csak azt fogom nézni, ki milyen boldog együtt azzal, akivel jött. És jött Tae, ő is teljesen egyedül van, én is. Ő nagyon helyes egy srác, én meleg vagyok... Mintha megrendezték volna.

Igazából nem tudom, hogy ennél örüljek vagy nem. Hangosan kimondva azt, hogy én is egyedül voltam itt, magányosnak hangzik. Viszont az is igaz, ez egy jó ok arra, beszélgetésbe bonyolodjak egy számomra helyes sráccal. Jungkook pedig az. Főleg, ha hozzá veszem az ártatlanul csillogó szemeit és a mosolyát. Az esetem. Az ellen még tiltakozok, hogy tökéletesen bele illene az ideálomba, de egészen közel kerül ehhez.

-Már az is csoda, hogy te szingli vagy. - eszegetem tovább a süteményemet. - De szerintem ők jobban kedvelnek téged, mint én. - mutatok a mellettünk ülökre. - Mintha ők akarnának veled együtt lenni és nem is én. Jól gondold meg, a végén ők ketten lépnek előrébb a mi kapcsolatunkban. A te érdekedben figyelmeztetlek.

Még csak fel sem fogom, hogy mit csacsogok. Ha megtenném, nem mondtam volna ki hangosan azt, hogy együtt szeretnék lenni vele. Nyilván így van, nem csupán csak időeltöltés miatt vagyok együtt vele, de akkor is! Nagyon meg kell tanulnom csendben maradni.

-A kapcsolatunkban... - szinte látom a sunyi mosolyát. - Annyira nem hangzik ijesztőnek, mondjuk az, ahogy itt figyelnek, kicsit az. De nem csak neked vannak furcsa barátaid. Várd meg amíg látod az én barátaimat. Tarthatunk versenyt, kik a furcsábbak.

-Én nyernék. - pillanatok az említettekre, akik még mindig csak minket nézegetnek. - Határozottan!

-Lehet furcsa vagyok, de én adtam neked pasit karácsonyra. - forgatja szemét Jimin. - Még egy ilyen barátot nem találsz!

Ebben egyáltalán nem téved és ahogy bólogatok, próbálom figyelmen kívül hagyni azt a rész, hogy pasit adott karácsonyra. Egyrészt még csak karácsony sincs és Jungkook még mindig nem a pasim. Hálával teli szemekkel nézek rájuk, miközben valamilyen teljesen kitalált kifogással hagynak magunkra. Végülis nem tehetek arról, hogy jelenleg annyi időt szeretnék Jungkookkal tölteni, amennyit csak tudok. Néhány jó emléket szeretnék gyűjteni, mielőtt még újra a repülőre ülnék.