Havas Botlás - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

11.rész

A sífelvonóknak az a különleges képességük van, hogy nem tudsz menekülni, még akkor sem, ha nagyon erősen koncentrálsz arra, esetleg szárnyakat növessz és elrepülj. Be a hófelhők közé, hogy egy pillanatra se lássanak és legyek egyedül, csak a csendes magány, aminek nyugtató hatása is lenne. Tessék, én kértem az égieket, küldjék nekem ide, beszélni szeretnék vele... Amikor meg itt van, a mélybe vetném magam csak azért, hogy ne legyek vele. Igencsak ellentmondásos vagyok magam szemben is, ne csak vele. Csendben vagyok, lassan Jimin is kikerül a látóképemből, pedig ő volt az utolsó reményem. Mondjuk nem sokra megyek vele, ha ő az, aki ebbe a helyzetbe lökött engem. Meglepő, hogy Jungkook itt van, hiszen nem hittem volna azt, ilyen gyorsan meg fog keresni, de nem nyugtat az, hogy ennyire csendben van ő is. Talán itt a búcsú ideje? Már majdnem megszólalok, amikor hirtelen fordul felém, szemeimben valamiféle elszántságot látok, megeshet, megfogalmazta a szöveget, amivel majd kiadja az utamat. Végülis jobb előbb túlesni rajtam, mint ezen idegeskedni több napon keresztül.

-Igazából nagyon jól összeszedtem azt, hogy mit szeretnék neked mondani. - mondja halkan és inkább az alattunk lévő havat nézi. Miért kell ennyire aranyosnak lennie, amikor zavarban van? Így még csak haragudni sem tudok rá. Pedig akarok, bár nem az érzései miatt, sokkal inkább a hazugsága miatt. Az valahogy különösképpen rosszul érintett. - De ez így... szemtől szemben, ijesztőbb, mint vártam.

-Tulajdonképpen ez nem az, mivel a havat nézed, ami alattunk van. Esetleg a mögöttem lévő fákat. - nem hagyhatom ki, egy picit, de tényleg csak egy nagyon kicsit gonoszkodnom kell vele. - Nem hibáztatlak, szép a táj.

-Tae... - néz rám könyörgő szemekkel. - Rendben, nem tudom hol is kezdjem el. Valahogy a fejemben nem itt terveztem veled beszélni, de megláttalak és inkább most, mint később, amikor még lehet bátorságom sem lenne hozzá. És most, azt sem tudom hol kezdjem.

-Nos, van időnk, azt hiszem. - sóhajtok és az ég felé nézek, magamban imádkozok, valaki mentsen meg engem. - Talán kezd azzal, van egy kapcsolatod.

-Már mondtam, szakítottunk.

Olyan mindegy mit mondd, ha egyszer még mindig becézgetve van az a valaki és hívogatják egymást, nem hiszem, annyira érdektelen lenne vele szemben. Én is megszabadulok a szemüvegemtől és a sisaktól, gondosan magam mellé rakom és próbálok nem sokat mocorogni, mert ez a szerkezet szinte életveszélyesen mozog alattam. Komolyan nézek Jungkookra, ezzel aztán nem sok minden magyaráz meg azzal, hogy a volt barátjáva még mindig beszélget. Én hülye meg majdnem egy ágyban kötöttem ki vele. Legközelebb, mielőtt bármilyen apró szinte is eljutnék valakivel, emlékeztetem magam ezekre a pillanatokra, minden előzőleges és sikertelen kapcsolatomra. Előző életemben biztos valamit rosszul csinálhattam, vagy csak a karácsonyi csoda rajtam teljesen visszafelé működik. Amint egy pillanatra megáll a sífelvonó kihasználom az alkalmat, hogy kiszálljak Jungkook mellől és valamennyire félre tudjak vonulni. Nem is vele együtt, inkább tőle, de tudom, követ engem, így teljesen felesleges minden ilyen próbálkozásom.

-Tényleg nem játok senkivel sem, nem hazudtam, amikor ezt mondtam. - szólal újra meg, amikor már úgy ítéli meg, nincs sok ember körülöttünk. - Nem csalok meg senkit sem és nem is fog senki sem utálni téged emiatt.

-Nem jársz senkivel sem, de azért van valahol egy "drágád" - elég idétlen dolog valakit úgy becéznem, hogy azt sem tudok ki az. Bár lehet inkább jobb is így. - Komolyan, miért nézel hülyének?

-Dehát nem nézlek annak! - kicsatolja a sílécet és a hóba állítja, ahogy közelebb lép hozzám. - Nem akartam, hogy úgy érezd átverlek, mert nem...

-Csak azt mondod nekem, nem akarsz futó kalandot, amikor még mindig egy teljesen másik srácért vagy oda. - szakítom félbe, komolyan szükségem lenne arra, hogy befogjam a számat. - Nagyon hülyén érzem magam, mert én tényleg komoly kapcsolatot akarok és nem valami lepattanót.

-Hányszor kell neked elmondanom, hogy én sem csak szórakozásból akarok veled lenni? - tessék, úgy veszekedünk, mint valami ötven éves házaspár, pedig még csak nem is vagyunk együtt. - Komolyan mondom, Taehyung, hidd már el.

-Tényleg? Te, én meg a drágád? - vonom fel a szemöldökömet. - Biztos nagyon jó kapcsolat lesz ez. Majd elmeséljük mindenkinek ezt a végtelenül édes és romantikus történetet.

-Ha ennyire nem hallgatsz meg ennyi erőből le is lökhetsz erről a dombról. - segít kicsatolni a síléceket, amikor látja, hogy szenvedek velük. - Hajlandó lennél meghallgatni, anélkül, hogy közbe szólnál? Anélkül, hogy felhoznád az exemet?

-Eleve miatta vagyunk itt, ahol. - szólok közbe újra, mire csak hitetlenkedő pillantást kapok. - Jó, bocsánat. Nem szólok közbe újra. Ígérem.

Jelenleg pont annyira nem hisz nekem ezt illetően, mint én neki, amikor azt mondja, hogy nem jár senkivel sem. Végülis van olyan állapot egy kapcsolatban, amikor úgy érzik jobbnak, ha egy szünetet is beiktatnak, bár az már elve a szakításhoz vezet. Az sem tudom, hogy vele akar szakítani vagy velem akarja megszakítani az ismerkedés legelejét. Az én síléceimet is a hóba szúrja és közelebb jön hozzá, a csizmája alatt ropog a hó. Legalább megtöri ezt a kínos csendet kettőnk közt.

-Újra, nem járok senkivel sem. - mondja nyomatékosítva. Nem azzal van a gond, hogy értetlen vagyok, hanem csak szkeptikus. - A szállásra anya adta át nekünk a jegyet, még novemberben, hogy mindent meg tudjuk időben szervezni. - sóhajt, látom rajta, kicsit megnyugszik, ahogy látja, nem szakítom félbe. - Jóval december előtt szakítottunk már, ezért jöttem el egyedül, mert azért ezt a kikapcsolódást nem adtam volna fel, ráadásul jó lehetőségnek tűnt, hogy elfelejtsek mindent. Idáig igazából egy se veled, se nélküled dolog volt. És most nem fogom azt mondani, hogy de jöttél te és minden megváltozott, mert nem. - ez aztán a kegyetlen őszinteség. - Emiatt tartottam vele a kapcsolatot, ideig óráig jó volt, aztán megint jött a veszekedés és tudod... a rosszabb része a kapcsolatnak. Eleinte jó volt nem arra gondolni, hogy szakítottam valakivel. Elég gyorsan elengedtem ezt a gondolatot, mert tényleg elkezdtél érdekelni engem. Nem azért, mert szédíteni akarlak téged, hanem tényleg megismerni. A telefonomban a név meg elég régóta úgy van és nem láttam értelmét megváltoztatni, mert még beszéltünk. - magyaráz, közben hevesen gesztikulál és kicsit járkál is. - Aznap meg csak azért hívott, hogy tényleg és végleg szakítsunk, aminek örülök, mert én is ezt akartam. Szóval, ennek az egésznek az a lényege, hogy amikor azt mondom, valóban érdekelsz és nem csak kedvjavító vagy, akkor komolyan is gondolom ezt.

-Szóval... nem vagy együtt senkivel sem. - döntöm oldalra a fejemet, mire hitetlenkedve néz rám ismét. - Ne nézz így rám, csak megerősítést akarok.

-Nem, nem járok senkivel sem. Nem vagyok alkalmi kapcsolatban senkivel sem, nem vagyok furcsa se veled, se nélküled kapcsolatban sem. - sorolja fel a dolgokat. - Komolyan mondom. Tényleg érdekelsz engem, meg akarlak ismerni és együtt lenni veled.

-Rendben. - bólintok és megragadom a síléceimet. - Akkor most én hívlak meg egy forró csokira.

Szemei felcsillannak, amint realizálja, nem akarok már teljes távolságot tartani tőle. Jungkook arcára nyomok egy gyors puszit, majd újra a felvonók felé megyünk, amik szerencsére le is visznek erről a dombról. Gratulálok saját magamnak azért, amiért a saját túlgondolásom miatt bonyolítom meg a szerelmi életemet.

12.15