Havas Botlás - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

4.rész

Mézeskalács és a forró csoki kombinációja valóban tökéletesen illik Jungkook ajkaihoz is vagy csak teljesen egymásra vagyunk hangolódva ebben a pillanatban. Elmosolyodom egy kicsit, amikor hüvelykujjával picit elkezdi simogatni az arcomat, az ismerős bizsergés a mellkasomban nem csak a karácsony közeledte miatt ilyen erős az is biztos. Valamivel közelebb ülök hozzá, hogy egy pillanatra jobban elmélyítsem ezt az édes csókot. Mielőtt még megszűnne a csók varázsa, gyengéden húz magához közelebb, egy újabbat adva, sokkal több melegséget átadva. Enyhén elpirulva húzódok vissza és próbálok lehetőleg úgy szemkontaktust felvenni, hogy ne legyek vörösebb a kelleténél. Még csak fagyöngy sem volt, mégis elérte azt, hogy kétszeresen csókoljon meg, valamit tud, amit én nem.

-Ilyen gyorsan sem szokott alakulni egy randimon sem a dolog. - suttogja, ahogy még mindig közel marad hozzám. - Nagyon jó lehetek.

-Oh, hát hogyne. - nevetek, bár tényleg jó volt. - Ez csak a forró csoki és a mézeskalács hatása, vagy a karácsonyi díszeknek, ebben biztos vagyok.

-Hát akkor.... úgy néz ki, hogy még sok randin kell részt vennünk, hogy fejlesszem a csábítási képességeimet. - bólogat, mint, aki teljesen komolyan akarja venni, bár mosolyog. - Igen, határozottan csak azért, hogy fejlesszem saját magamat, kicsit sem azért, mert szeretnék egész végig veled lenni.

Ez a srác komolyan hihetetlen! Ettől függetlenül nem tudom tagani, hogy még tetszik is az ötlet, folyamatosan csak vele lenni, azt hiszem túlzottan gyorsan estem bele a rózsaszín köd fázisába. Karácsony alkalmával mindenkit könnyebben elragadnak az érzelmek, ha akarják, ha nem. Még csak hibáztatni sem tudnám, hiszen ugyanúgy látom a dolgokat én is, pont mint ő. Itt vagyunk egy üdülőhelyen, abban a reményben, talán lesz egy olyan pontja ennek az egész télnek, ahol nem érezzük túlságosan magányosnak magunkat. Miért ne használnánk ki kölcsönösen a lehetőséget, főleg, ha mind a ketten érdeklődünk.

-Igen, azt hiszem ez a legjobb megoldás szerintem is. Vagy csak sokkal több forró csokit kell vegyél nekem.

-Tae, nem tudom nem észre venni, hogy szereted a forró csokit.

-Imádom. - szorongatom a bögrémet, ami tökéletes kézmelegítőnek is bizonyul. - A szüleimmel mindig forró csokival néztünk karácsonyi filmeket, inkább nosztalgikus inni, mintsem az, hogy valóban ennyire oda meg vissza lennék érte.

-Mi ilyenkor mindig mézeskalácsot sütöttünk. És kötelezően megettem hozzá a cukormázt, úgy az igazi. Cukor túltengéses gyerek voltam, aki alapból sem tudott volna aludni, mert izgult a karácsony miatt. Most ugyanezt teszem, csak magányosabb formában.

-Ismerős érzés, de legalább nyugtat a tudat, hogy nem vagyok ezzel teljesen egyedül. - piszkálgatom a bögrémet enyhe zavarom miatt. - Nagyon szürreális azt hangosan kimondani, ha valószínűleg te nem lennél itt, most fent néznék filmet vagy karácsonyi zenét hallgatnék, miközben olvasok és sajnáltatom magamat egy kicsit. Egy puha takaróval és ölelgetni való párnával.

-Filmnézés párnával és takaróval? - szinte látom a szemeiben, ahogy megcsillan benne egy ötlet. - Jól hangzik. Tudod, nálam nagy ágy van.

Amint kimondja ezt a mondatot, felvont szemöldökkel fordulok felé és határozottan érzem, hogy a pír az arcomra nem csak halvány árnyalatban kúszik fel. Azt a részét teljesen megértem, hogy gyorsan halad ez a nap a csók terén de a vonzalom ezen formájának kimutatása igencsak olyan érzéseket kelt bennem, hogy csak egy határozott elképzelése van arról, mégis milyen kapcsolat lehet köztünk. Karácsonyi egy éjszakás kaland, ilyenben sem volt még részem és határozottan nem egy üdülőben fogom ezt elkezdeni. Nagyon remélni tudom, hogy ezt nem úgy értette, ahogyan én. Lehet teljesen idétlen volt tőlem azt gondolni, ez máshogy is lehet, nyilván egy minden tekintetben komoly kapcsolatra sem számítottam, viszont ez gyorsan kiábrándított mindenféle rózsaszín ködből.