Havas Botlás - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

6.rész

Miután valamilyen csoda hatására sikerült beszenvednem magam a szobámba, hogy átvegyem az átnedvesedett ruhámat. Hiába öltöztem fel amennyire csak tudtam, majdnem az egész ruhatáramat magamra aggadtam, így is teljesen átfagytam. Mosolyogva nyitom ki az ajtómat, amikor kopogtatnak rajta, úgyis csak Jungkook az. Érdeklődve nézem a kezében tartott tálcát, amin két bögre és rengeteg szaloncukor van, amennyire én tudtam csak átveszi a pulóverét és nem kirabolja a helyi bárt, de kezdem azt hinni, hogy nála soha nem lehet tudni. Az ágyamra teszi a tálcát, ameddig egy újabb karácsonyi csoda folytán keresek valamilyen filmet a tévében, ha szerencsénk van még csak el sem alszunk rajta. Két nap alatt két különböző ágyban vagyunk, azt hiszem ezt nagy ugrás ahhoz képest, ahogy mostanában alakult a szerelmi életem. Még akkor is, ha ezek az esték nem takarnak semmi mást, csak forró csokit és filmezést. Azért nem vette el annyira az eszemet, hogy teljesen átadjam magam ezeknek az érzéseknek. Legalábbis még. Mosolyogva ülök le mellé és a kezembe veszem az egyik forró csokit bögrét, amiben még színes, kicsi pillecukrok is vannak egy extra csoki darab mellett. Végülis ilyen hideg időben mindenki megérdemli azt a bizonyos dupla adag édességet. 

-Egyszerűbb lenne, ha soha nem fejeznénk be a randikat, akkor nem kellene folyamatosan izgulnom előtte, mielőtt megkérdezlek téged.

Újra kettőnk közé rakja a párnákat, hogy kényelmesebben elférjünk. Egyszerre tetszik, mert valóban kényelmes, viszont azt is érezteti, hogy meglehetősen távolságtartó. Nehéz kiigazodni rajta. mintha csak egyik pillanatban ezt érezné, a másikban pedig minden falat lebontana kettőnk közt. Megértem, én sem tudom igazán, hogy érezzek vele kapcsolatban.

-Nem igazán kell izgulnod. Gondolj arra, hogy a válaszom mindig az igen lesz. Kivéve, ha síelni szeretnél vinni, azt hiszem arra már mind a ketten rájöttünk, hogy nem az erősségem. 

-Ne aggódj, én sem igazán tudok síelni, de továbbra is nagyon szívesen tanítalak. - veti fel az ötletet, amíg én továbbra is a filmeket keresgélem. - Igazából lecsaptad az ötletet a karácsonyi vásárral, viszont tovább fejlesztettem ezt a kis kirándulást. Eljönnél velem?

-Igen,.... de hogyan fejlesztetted ezt tovább? Egy forralt bor helyett leitatsz? Végülis kissé ittas állapotomban biztos jobban fogékony leszek a vonz erődre, amit éppen nagy nehézségek árán fejlesztesz ki. 

-Nem az a célom, hogy forralt bot mámorban legyél, tényleg nem. Sőt a forralt bort a tervben nem is számoltam bele. Ha teljesen őszinte szeretnék veled lenni, akkor nem is annyira a karácsonyi vásárra koncentráltam.

Felvont szemöldökkel fordulok felé, elszakítva a tekintetemet a tévéről, hogy a barna szemeibe nézzek. Mégis ki az a személy rajta kívül, aki úgy hív el valaki egy karácsonyi vásárra, hogy még csak nem is a vásár a fő célpont? Magamban gyorsan átvettem azokat a programokat, amiket lehet csinálni Franciaországban, azon belül is egy üdülőben. Síelésen és forró csokizáson kívül nem sokra jutottam. Nem fogok hazudni, teljesen felkeltette a kíváncsiságomat. Nem tudom ezt mikorra tervezte, de remélem minél előbb sort fogunk erre keríteni.

-Ha nme az a célod, hogy elvigyél egy vásárra, akkor mi? 

-Tae, ha elmondom akkor nincs a meglepetés érzése. Vedd úgy, hogy kapsz tőlem egy karácsonyi ajándékot! Főleg, ha esetleg ez több napra is szól. 

-Több napos karácsonyi vásár, aminek a célja nem is a vásár? - ez csak szerintem zavaros egy kicsit? - Jungkook, mit terveztél?

-Csak ígérd meg nekem, hogy ezzel együtt is eljössz velem. Kérlek. Nem akarom elmondani, mert egyszerűbb így rávenni téged, hogy gyere el.... Mi van, ha meghallod a programot és nem is fogsz eljönni? Még a helyek is megvannak. - csillannak fel a szemei. - Az is közre játszik, hogy nagyon jó érzés egy kicsit szivatni téged. Szóval... eljössz?