Szörnyek Kora

9. fejezet

Leona izgalmas kalandba keveredik, s meglepő segítséget kap.

Helló!

A mai fejezethez van egy két Trigger Warningom: Vér, erőszak, fegyverek, gore, belsőszervek, halál, testi sérülések.

Jó szórakozást!:)

F.E.L. – Fertőzött emlős létforma

F.H.L. – Fertőzött humanoid létforma

Olyan gyorsan történik minden, hogy csupán döbbentbe fagyva vagyok képes szemlélni azt, ami kibontakozik a szemeim előtt a távcsövön keresztül. Eltorzult lények egész tucatja tűnik elő a robbanás nyomán felszálló füstből, s olyan sebességgel vetik magukat az utca törmelékei közé, hogy a fedezékbe vonult katonáknak alig van ideje hátrébb húzódni, mielőtt az egyik több mázsásnak tűnő bestia vicsorogva ráveti magát az eddig búvóhelyül szolgált roncsra. S csupán MacTavish villámgyors reflexeinek köszönhetik, hogy a medveszerű bestia nem tépi szét a szétröppent katonák egyikét, mert a Vadász olyan hirtelen terem ott a mutáns előtt, hogy képtelen vagyok követni a lebénult agyammal. Pusztakézzel veri vissza az épp lesújtani akaró lapátszerű, hatalmas mancsot, hogy aztán amikor a felbőszült lény két lábra állva lendül ismét támadásba, akkor pár jól irányzott lövéssel találja el a létfontosságú szerveket és terítse le így a dögöt.

Nincs idejük azonban élvezni ezt az apró győzelmet, mert újabb és újabb F.E.L.-ek jelennek meg, s ahogy a fészek bejáratához pillantok felmérem, hogy a folyamatosan kiáramló mutánsok számából ítélve bizony nem is lesz egy darabig alkalmuk örülni. De ha így folytatódik ez az egész, akkor az is kétséges, hogy egyáltalán életben marad-e valaki, aki megéri a happy endet. Kétségbeesett küzdelem indul meg, s a katonák az utcán elterülő megannyi rom mögött igyekeznek takarást keresni, hogy onnan kíséreljék meg teleereszteni golyókkal a feléjük vágtató szörnyeket. S én a tagjaimon eluralkodó megrökönyödésen keresztül próbálom feldolgozni, hogy mi is történt. Az F.H.L.-ek önként és dalolva haladtak át azokon a kurva bombákon, hogy hatástalanítsák azokat az ezután felbukkanó barátaiknak. Nemcsak, hogy a F.E.L.-ek nem ölték meg az emberi torzszülötteket, de befogadták őket a családi kályha melege mellé, és most úgy tűnik, mintha még együtt is dolgoznának. Ami azért kibaszott meredek feltételezés még a stressztől elvadult fantáziámnak is, mert eddig erre az ötven év alatt semmilyen formában nem volt példa. Ezek a dögök nem képes intelligens műveleteket végrehajtani, pláne nem tőrbe csalni azokat, akik rájuk vadásznak. Mégis mi a fene folyik itt?

- Itt Vadász 0-15! Mindenki maradjon pozícióban! Nem juthatnak tovább! - hallatszik Riley parancsa a rádióban, s a hangjában megülő nyers harag a tanúbizonyság arról, hogy az elszabadult pokol őt is kétségbeejtő módon váratlanul érte. Minden nyugalom elveszett a fülembe érkező szavaiból, s ettől az én pulzusom is az egekbe szökve igyekezik némiképp életet lehelni belém, mert lassan azért eljut a tudatomig, hogy nemsokára számomra is szorulttá válik a helyzet, hiába dekkolok jóval messzebb az eseményektől.

MacTavish kis katonái továbbra is a törmelék mögül tüzelnek a mutánsokra, s bár meglepő hatékonysággal terítik le a démoni lényeket, de hiába sikerül néhányukat kiiktatniuk, a legtöbbnek ennyi nem elég ahhoz, hogy tartósan a földön maradjanak. Ismét egy hangos robbanás rázza meg az utca eszeveszett öldöklésbe fordult összképét, s a felvillanó fények elől én is kénytelen vagyok behunyni egy pillanatara a szememet. S mire visszatérek az cselekmények követése felé, akkor a megjelent füstköd hamis nyugalomba ringat a mozdulatlanságával. Mert, amikor az oszladozni kezd, akkor hiába fedi fel pár darabokra szaggatott bestia hulláját, kisvártatva újabb haverjaik érkeznek a helyükre. Mintha egy végeláthatatlan áradat ostromolná őket, s hiába küzdenek és lőnek rájuk szüntelenül a katonák, azt az érzetet keltik a folyamatosan felbukkanó förmedvények tucatjai, amitől elképzelhetetlen pánik fut végig minden idegszálamon. Olyan, mintha a fészek szája egyenesen a pokolba nyílna, ami egyre-másra ontja magából a gyilkolásra kész rémeket. S az egész harc hirtelen egy teljesen reményvesztett szenvedésnek tűnik.