Szörnyek Kora

13. fejezet

A kis csapat kirándulásra indul és egészen mást találnak, mint amire számítottak.

Helló!

Visszatértem a 13. fejezettel! Most lenne pár Trigger Warningom: Halál, hullák (és azok részletes leírása), vér és erőszak.

Jó szórakozást!

F.E.L. – Fertőzött Emlős Létforma

F.H.L. – Fertőzött Humanoid Létforma 

Az autó mellett elmosódott foltokként suhan el az erdő vad kuszasága, s bár a természettel egészen eddig nem született pozitív élményem, de most mégsem a fák és bokrok mögött meghúzódó potenciális veszély, ami a leginkább leköti az agyamat. A lehúzott ablakon át az arcomba fúj a menetszél, és ahogy betölti orromat a nedves növények jellegzetes szaga, úgy ringat bele a helyzet látszólagos nyugalma a biztonság hamis érzetébe. A narancssárga zóna önmagában is egy kockázatokkal teli zsákbamacska, de Alejandro jóslatai eddig beválni látszanak, mert még egy dög sem kísérelte meg eltéríteni a kis csapatunkat, amely megállíthatatlanul halad az úti célja felé. De minél mélyebbre törünk a töredezett betonúttal borított ösvényen a vadon szívébe, úgy erősödik bennem a meggyőződés, hogy ez a kísérteties békesség és eseménytelenség meg fogja magát bosszulni. S való igaz, hogy mindig elővigyázatos voltam, s azt vallottam, hogy jobb paranoidnak lenni, mint pórul járni, de az a balsejtelem, ami mélyen befészkelte magát a bensőmbe, sokkal több ennél. Mert ettől úgy érzem magamat, mintha a biztos káoszba sétálnánk bele, hiába tűnik az akció terve biztosnak és nevetségesen egyszerűnek. Egyszer már láttam, hogy az élet hogyan húzza át a részletesen kidolgozott, mesteri koncepciót, s nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a kurva karma most is megszeretné mutatni, hogy milyen trükkre képes, ha meg akar lepni.

S úgy tűnik, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezen a vészjósló megérzésen őrlődik, mert a két velem utazó pajtásomból minden más árad a lezser nyugalmon kívül. Az autó visszapillantó tükréből tisztán fel tudom mérni a MacTavish arcán ülő várakozó kifejezést, s csupán állkapcsának egy pillanatra megfeszülő vonala számol be arról, hogy legszívesebben azonnal belecsapna a dolgok sűrűjébe, s megcsillogtatná a páratlan vallatási technikáit. S a hátsó ülésen velem osztozó Riley bár a szokásos rideg magabiztosságát öltötte magára, sötét szemei olyan intenzitással kémlelik a szélvédőn keresztül felbukkanó táj minden négyzetcentiméterét, mint aki minden egyes másodpercben valami egészen borzasztó feltűnésére számít. Megalapozott a féleleme, mert itt könnyen kerülhetnénk testközeli intim kapcsolatba egy mutánssal, de van egy olyan érzésem, hogy őt nem az erdő és a benne aljasul elrejtőzött bestiák, hanem sokkal inkább a hegyoldalban pihenő kutatóintézet nyomasztja. S valószínűleg a tegnap esti kis levegőzésünk alkalmával kifejtett aggályaim is segítettek abban, hogy most ilyen feszültté váljon. Eltölthetne örömmel, hogy ilyen nagy befolyással bír a véleményem a számára, most, hogy végre túlléptünk a kettőnk között meghúzódó ellentéteken remélhetőleg véglegesen, de az ő zord aurája csupán eggyel több indokot szolgáltat az idegeimnek arra, hogy az elpattanás felé vándoroljanak.

- Öt perc és elérjük a kaput. – szakítja meg a mélázásomat Alejandro hangja a rádión átszűrődve, s én automatikusan terelem tekintetemet az előttünk haladó járműre, ahol ő és hűséges jobbkeze kocsikáznak, igazi házigazdaként vezetve az utat a természet útvesztőjében. Ezt a feladatot nemesen vállalta magára minden ellenvetés eltűrése nélkül, s bár eredetileg sem volt kedvem vitatkozni azzal, hogy ő legyen az idegenvezetőnk, de az elmúlt egy óra alatt, amit megtettünk itt az isten háta mögött leledző dzsungelben, már tudom, hogy más felállásban esélyünk sem lett volna eljutni a célhoz. Mert bár az évek alatt megrongálódott, kátyúkkal bőségesen teletűzdelt út valóban vezet valahova, olyan zavarosan válik szét mellékutakra, hogy az egészen elképesztő. S ez, valamint a tény, hogy a környezet minden megtett méterrel egyre barátságtalanabb légkört áraszt, csupán megerősíti bennem a tényt, hogy Alviar valóban jó nagy szart kever, mert egy tucat életveszélyes és ravasz terelésnek kell eltakarnia a szagát.