Szörnyek Kora

14. fejezet

Új fejlemények derülnek ki, s a kis csapat egyre érdekesebb kalandoka csöppen.

Helló!

Egy kicsit késve, de Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Van trigger warningom ehhez a fejezethez! Vér, erőszak, sérülés részletes leírása.

Jó szórakozást!:D

F.E.L. – Fertőzött Emlős Létforma

F.H.L. – Fertőzött Humanoid Létforma

A kommunikátor halk csengése fülsértő élességgel telíti be az iroda falai közé beállt csendet, s minden egyes eltelt másodperccel egyre inkább növekedik bennem az inger, hogy lendületből vágjam a falnak a nyomorult eszközt. S ahogy a perifériámon felmérem a mellettem letelepedett két Vadászt, rögtön azonosítani tudom, hogy bennük is pontosan ugyanaz a tehetetlen düh és döbbenet tombol, mint ami az én tudatomat is a teljes idegösszeroppanás felé sodorja. Tagadhatatlan, hogy a kis kirándulásunk meglehetősen szerencsétlenül kezdődött, s olyan meglepetéssel végződött, amitől olyan slamasztikában merülünk lassan el, amiből nem biztos, hogy ki tudunk mászni egyhamar. S bár a betörők igen ügyesen dúlták fel az egész helyet, de maradt nekünk is elég nyom, amiből össze tudtuk rakni, hogy mi a fene is történhetett azon a mészárszéken, amivé a létesítmény vált. Ahogy kis kutakodásunk után Alejandro javaslatára ismét a bázis felé vettük az utunkat, s azt is volt alkalmam megcsodálni, hogy miféle morzsákat sikerült összeszednünk, s az, hogy egy csupasz, szétcincált idegrosttá váltam tőle, enyhe kifejezés. Az élet sok hülyét sodort már erre a világra az anyjából, de Alviar mindegyiken túltesz, amivel az az egyetlen nem elhanyagolható probléma merül fel, hogy az ostoba isten-szerepjátékának a levét mi isszuk meg. Jobban mondva az emberiség.

Hirtelen jelenik meg a kék hologram az eszközből, s testet ölt a hívás kis ablakában a két otthon felejtett társunk személye, akik vélhetően Price irodájába visszahúzódva várták már tűkön ülve, hogy végre jelet adjunk a nyomozásunk haladásáról. S a kapitány szemfüles szemeinek nem kell több pár másodpercnél, hogy felfogja, hogy valami nagyon nincs rendben, mert ahogy megpillantja a triónkat és a rajtunk ülő komorságot, akkor az ő arcáról is egy csapásra eltűnik minden reménnyel teli kifejezés, amivel esetleg bekapcsolódhatott a csevegésünkre.

- Valami baj van? – érdeklődik óvatosan Price, s bár a kommunikátoron kissé recsegve szűrődik át hangja, pontosan jól ki tudom venni a hangsúlyában megülő komolyságot. S abból ítélve, ahogy a szemöldökei lassan összetalálkoznak a homlokán, egyértelmű, hogy már jó előre elkezdte gyártani a feltételezéseket abban az éles agyában, az latolgatva, hogy vajon mit is fedezhettünk fel a hegyekben tett túránk alkalmával, ami segített ilyen szép szinkronba felölteni ezt a szelíd, vészjósló kisugárzást.

- Nagy szarban vagyunk. – vágja rá MacTavish szinte azonnal, ezzel az egy mondattal remekül összegezve a talált nyomok konklúzióját. A skót barátom kijelentésében valóban nincsen hiba, mert amint megosztottuk egymással mikre is leltünk rá a kutatóintézet útvesztőjében, akkor hamar rájöttünk, hogy az a kibaszott káosz, amit városi küldetésen átéltünk csupán egy barátságos kis buli volt ahhoz képest, amit a jóságos doki összehozott a szerény hajlékában. Mert Alviar vívmányában meg van az a potenciál, hogy visszasírjuk azt az élményt, ami az elbukott küldetés alatt megörvendeztetett minket.