Szörnyek Kora

15. fejezet

Leona és a kis csapat információt nyernek, hogy a kalandjuk továbbvigye őket az új barátaik felé.

Helló!

Ehhez a fejezethez nincs kifejezett trigger warningom!

Belinkelem a térképet, csak hogy tudjátok merre is járnak a szereplők!:) https://www.tumblr.com/dovithedarklord/735271469122240512/age-of-monsters-map?source=share

Jó szórakozást! :D

F.E.L. – Fertőzött emlős létforma

F.H.L. – Fertőzött humanoid létforma 

Halk nyikorgással sír fel a sötét kis szoba ajtaja, ahogy Alejandro bevezet minket a vallatás színhelyéül választott kis helyiségbe, amit a falon meghúzódó egyetlen neonlámpa fénye fest kísérteties zöld árnyalatúvá. A levegőben por és doh szaga telepedik meg, s az orrom egy képzett vadászkutya szemfülességével ismeri fel a vér halvány, alig érezhető szagát, ami finom emlékeztetőként lapul meg a kopott falak között. Valószínűleg nem ez az első információnyerő diskurzus, ami lezajlik a nyomasztó terem berkein belül, de kellő hangulatot kölcsönöz majd annak a fontos beszélgetésnek, ami nemsokára kezdetét veszi.

Ahogy a borostás Vadász egy cseppet sem óvatos mozdulattal a szoba középen árválkodó székre pakolja a nő eszméletlen testét, a mozdulatban rejlő visszafogott indulatból valamiért rögtön az jut az eszembe, hogy kettejük között sokkal régebbi ismeretség lapulhat meg, mint csupán a bűnöző és a nyomában lihegő Vadász macska-egér játéka. Abból, ahogy határozottan megragadja a Hamupipőkévé avanzsált célszemélyünk vállát, hogy az ne forduljon le az ülőalkalmatosságról, valamiért az az érzésem támad, hogy a kesztyűs kezeit szívesebben fonná a nyaka köré, hogy elroppantsa a gerincét mielőtt belekezdhetne a dalolásba. De annak ellenére, hogy valamennyire megértem az ellenérzését, sajnos nekünk szükségünk van arra, hogy életben legyen legalább addig, míg megered a nyelve. Ezért csupán kimért léptekkel araszolok közelebb hozzájuk, megtörve a Vadász szélhámosunkra vetülő meglehetősen feszült figyelmét, s tenyeremet a nő sötét haját félresöpörve simítom a hideg verítékkel tarkított homlokára. Az energiám lassú hullámokban vándorol végig az ujjaimon, s amikor eléri a nyirkos bőrt, akkor serény munkába kezd, hogy a szerencsétlen áldozatomat visszarántsa a való világba, hogy minél előbb belekezdhessünk a kifaggatásába.

Összeszaladnak kecses szemöldökei, ahogy végre kezd visszatérni az álmok békés földjéről, s nem titkolt élvezettel tölt el a tudat, ahogy megérzem az energiám tapogatása alatt a testén végigszaladó hányinger tolakodását, mert bár ennél a kis kellemetlenségnél többet érdemelne, amiért megpróbált új lyukat szaggatni rám, de most ezzel is beérem. Mert a szobába lassan megülő komor légkör alapján van egy olyan sejtésem, hogy az ájulása után érzett rosszullét lesz a legkisebb problémája, ha a társaim belelendülnek a kérdezősködésbe. Megrebbennek szempillái, s felnyílnak a szemei, és ahogy értetlenül pislogva próbálja fókuszálni a tekintetét, akkor én csupán elhátrálva húzódok az egyik hideg fal mellé, hogy átengedjem a színpadot a nálam tapasztaltabb barátaimnak. Mert gyanítom, hogy már égnek a vágytól, hogy elcseverésszenek.

Beletelik egy pár másodpercbe, mire teljesen összeszedi a tudatának minden morzsáját az elejtett gengszterünk, de ahogy sikerül neki visszanyernie az éberségét, hideg kimértséggel siklik végig pillantása a szobán, s amikor a vele szemben megállapodó Alejandron ragadnak meg sötét szemei, akkor szájának sarkai gúnyos lenézéssel görbülnek felfelé. S abban a mosolyban, amit az arcára varázsol, olyan csúfos káröröm ül meg, amiből most már egészen nyilvánvalóvá válik, hogy ezek ketten bizony elég érdekes közös múltat tudhatnak a hátuk mögött.