Szörnyek Kora

18. fejezet

Leona éjszakai nasit talál és egy igen váratlan desszert társul be mellé.

Helló! :D

Van trigger warningom ehhez a fejezethez: Szexuális szituáció részletes leírása.

Jó szórakozást! :D

F.E.L. – Fertőzött Emlős Létforma

F.H.L. – Ferőzött Humanoud Létforma

A hold ezüstös fénye vonja sápadt ölelésébe a folyosó barátságtalan sötétjét, s bár ezen az áttetsző függönyön kívül semmi más nem segít az utamon, a szemeim mégis olyan élesen vezetnek végig a halk nyikorgással méltatlankodó padlón, mint egy prédára lelt ragadozó. S valóban úgy érzem magamat, mintha vadászarta indultam volna, mert a bensőmet lassan tűéles karmokkal szétcincáló éhségtől minden egyes sejtembe beleköltözött a türelmetlen várakozás. S ez a nyughatatlan érzés egyetlen egy célt lebegtet meg az agyamban, hogy szerezzek minél előbb valamit, ami oltja azt a méregként belém kapaszkodó fájdalmat, ami percről percre lök afelé a dühös szenvedés felé, amit szerettem volna elkerülni, de vígan vívtam ki magamnak.

Nem tévedtem abban, hogy ismét a tűréshatár felé rugdostam magamat az utóbbi időszak vagánykodásával, de azzal erősen elszámoltam magam, hogy mennyi ideig is fog tartani a testemnek az, hogy a bosszújának első jeleivel megörvendeztessen. Mert bár optimista becslésekkel dolgoztam, de azt hittem, hogy méltóságteljesen sikerül kibírnom legalább reggelig, hogy aztán megkeressem Price-t egy kis tápláló étkezés reményében. De úgy tűnik, hogy a stressz nem csak a barátaimat harcolta le, hanem engem is, mert hiába szenteltem hosszú éveket annak, hogy szinte kínos alapossággal tapasztaljam ki a saját szervezetem határait, a mostani kalandos életformámhoz hasonló élmények hiányában nem számíthattam arra, hogy a kín sokkal előbb köszön be, mint azt hittem volna. Ezért, amikor az első tompa görcs felvert a szendergésemből, akkor tudtam, hogy késői órák ide vagy oda, de nekem most kell ennem, mielőtt elfajul az állapotom. Azt pedig az önérzetem nem bírná elviselni, pláne, hogy egy teljesen új veszélyes elem célkeresztjébe kerültem, aki ne adj Isten, ki is használná a gyötrelemtől elvakult delíriumomat. Mert megtenné, ebben biztos vagyok.

Ezért az éjjel legnagyobb közepén caflattam oda Price szobájához, azonban ott sem a finom, sem pedig a dühös kopogásomra nem érkezett válasz, s amikor ettől felbátorodva behatoltam a kapitány privát odújába, akkor csak némaság és kísérteties érintetlenség fogadott. S én az első kétségbeesett sokk után úgy döntöttem, hogy a legokosabb az lesz, ha felkeresem azt, aki a legközelebb állhat ahhoz, hogy meg tudja nekem súgni, vajon a szakállas Vadász hol is járhat éjnek évadján, mert még pár óra és megérkezik a láz is a nyomorom megkoronázására, és akkor félő, hogy bárki szimpatikus nassolnivaló lesz, aki előttem terem. S most, ahogy végre feltűnik előttem az ajtó, amiért idetévedtem a ház mélyén barangolva, akkor egy percre felvetül bennem a kétség, hogy tényleg szükséges-e pont hozzá becsörtetnem, de a beleimet összecsavaró görcs hamar emlékeztet rá, hogy nincs túl sok választási lehetőségem. Ettől pedig felgyorsulnak lépteim, s olyan határozott hévvel sietek el a kedvenc Vadászom kopott küszöbéig, hogy az egyszerre szánalmas és figyelemreméltó.

Az ajtó alól halvány fény zavaros nyalábjai törnek elől, s az ajkaimra akaratlanul is egy apró mosoly húzódik, ahogy tudatosul bennem, hogy úgy tűnik, hogy nem csak Price és én vagyok az egyetlen, aki nem tudott lepihenni ebben a lidérctanyában. Mert bár meglepően jó állapotban van az épület, de az a dermedt hidegség, ami beleül minden egyes deszkába és téglába, hullaszagú lehelettel töltik meg a falakat, s még azok sem tudják álomra hajtani a fejüket ebben a kibelezett koporsóban, akik gyermekkoruk óta szörnyek vérében gázolnak. Persze az is egy tény, hogyha nem taszítom magam a hirtelen jött lelkiismeretességemmel az éhség igencsak meredek szakadékának szájához, akkor a legnagyobb lelkinyugalommal dőltem volna a szappanszagú ágynemű durva karjaiba. De most már itt vagyok, s gyomromat vasmarokba szorító sajgás hamar visszatérít a célom irányába, s ahogy kezemmel halkan megkopogtatom a rozoga falapot, akkor a tompa hang dallamos melódiaként visszhangzik az éjszaka zajainak koncertjében.