10. fejezet

113 12 0
                                    

A kis csapat egy teljesen új problémával, Leona pedig utána jár Riley furcsa viselkedésének.

Helló!

A mai fejezethez nincs kifejezett Trigger Warningom! De ismét, ami késik nem múlik :D

Jó szórakozást!

F.E.L. – Fertőzött emlős létforma

F.H.L. – Fertőzött humanoid létforma


Szemhéjamon keresztül a gyengélkedő ágyán nyugvó katona egész teste egy bonyolult érhálózattal átszőtt térképpé válik, s én tapogatózva kutatok a sérülések után, hogy mikor a törött bordákhoz és a megzúzott belsőszervekhez érek, akkor egy egészen kedves kis energialökettel segítsek rá a szövetek gyógyulására. Amióta visszaért a kis csapatunk a megmaradt katonák összefoldozásán dolgozok, amíg Riley fogta magát és a már ezerszer jobb bőrben lévő MacTavish-sel együtt eltűnt, hogy riadóztassák a másik két társukat, mert hallaniuk kellett azt a szart, amit átéltünk, s ami után igen csonkán tért csak vissza a bevetésre elküldött bagázsunk. Rileynak egy szót sem kellett szólnia ahhoz, hogy nekikezdjek a jótétlélek szerepem felöltésének, és a megmaradt, jól helyben hagyott halandó bajtársaikat elkísérjem az orvosi szobába. Persze mindezt a legkevésbé sem önzetlen indíttatással teszem, hanem leginkább az munkálkodik bennem, hogy Price biztosan nem örülne neki, ha hagynám ezeket a szerencsétleneket fűbe harapni, csak azért, mert nincs kedvem egy este alatt ennyi mindennel megerőltetni a csinos kis testemet. Egy másik nyomósabb ok pedig az, hogy amíg rendbe teszem ennek a pár pasasnak a testi épségét, addig is van időm a történteken merengeni.

S minél többször pörgetem végig a fejemben az egész eseménysorozatot, ami egy villámcsapás alatt zilálta szét az egész bombabiztos tervet, annál biztosabb vagyok benne, hogy nem a vírus kapott varázslatos evolúciós csúcsra és segített egy teljesen újfajta humanoid mutáns megszületésében. Még ha fel is gyorsult volna a kórokozó fejlődése, akkor sem másfél év alatt jut el az agyatlan idiótától, a szervezett támadást véghez vivő és cseleket kieszelő vadállatig. S ez az okfejtés csupán még több kérdést kavar fel a koponyámban, mert hiába dolgoztam a szakmában, s hiába tanulmányoztam ezeknek a dögöknek a viselkedését éveken át, akkor sem jut eszembe semmi, ami ezt kiválthatta volna. Feltéve, ha valaki nem avatkozott bele a természet rendjébe szánt szándékkal. De ugyan ki akkora eszeveszett nagy barom, hogy az emberiség halálos ítéletét mondja ki ezzel? S bár tudom, hogy az emberek alávalók, gonoszok és legfőképp ostobák tudnak lenni, de nem ennyire. Ennyire senki sem lehet öngyilkos hajlamú, mert a haláltól való félelem és a rettegés sokkal nagyobb motivációs erő arra, hogy ne ártsa senki magát ilyen veszélyes játékokba. Persze, aminek az esélye nem nulla, az sosem lesz kizárható tényező.

Mikor összeforr az utolsó kettétört csont, s regenerálódik az összes rongálódott szerv, akkor csupán némán lépek hátrébb az ágyon pihegő férfitól, aki tekintetét rám emelve motyog el egy halk „köszönömöt", de az én agyam ehhez már túl messze van. Minden további kommentár nélkül fogom magam, s a gyengélkedő ajtaja felé véve az irányt elindulok inkább oda, ahol a sok fejemben kavargó feltételezést kiadhatom és megvitathatom azokkal, akik velem együtt tapasztalták, milyen új pokol is szabadulhat a világra. Mert a tény, hogy ezek a szemetek intelligensen viselkednek és ezzel együtt képesek sarokba szorítani S-osztályú Vadászokat, több mint kétségbeejtő. Eddig is azért volt szerencsénk, mert ezek a rohadékok is megtanulták, hogyha nem húzódnak túl közel a kolóniákhoz, akkor megúszhatják anélkül, hogy kiskesztyűt csináljanak a Vadászok a lenyúzott bőrükből. Persze ez is egy törékeny egyensúly, amibe vegyülnek bele véletlenszerű támadások a sárga zónától kezdődően, de ötven éve működő rendszer, amit leginkább csak a szentlélek tart egyben. S bár Vadászok mindig is születnek, s van pár hülye is minden évben, aki likvidáló egységbe szegődik katonának, ennek ellenére a védelmünk száma és a mutánsoké enyhén szólva sem kiegyenlített. Sőt, tekintve az emberekre jelentett új fejlemények fényében eddig is azt teoretizáltuk, hogy éveken belül még nagyobb túlerőben lesznek a fertőzött létformák. De ez... ez egészen új perspektívába helyezi ezt az igen barátságos jóslatot.

Szörnyek KoraOù les histoires vivent. Découvrez maintenant