A védelmező maffia +18 (szünetel)

XXXI

Tegnap Everly furán festett,így a mai nap arra gondoltam h elviszem vacsorázni, hiszen bőven megérdemli ennyi szar után. Előszedtem a legszebb fekete színben pompázó ingemet, és kivasaltattam az estére. Rendeltem 100 darabos rózsa csokrot, addig amíg az összes el nem hervad, addig fogom szeretni Everlyt. Természetesen 1 darab rózsa mű lesz, pontosan azért, mert az nem tud elhervadni én pedig életem végéig szeretni fogom, ha élek ha halok. Nem hagyom hogy megint elvesszen, vagy hogy baja essen. Igyis idő kell neki, mire ezt is feldolgozza és nincs túl könnyű dolga. Valahol ott a szívem legmélyén reménykedem benne, hogy szép lassan sikerül mindezt kihevernie és karácsonykor mivel sosem ünneplem,ezért el tudunk utazni valamerre. Elég volt a mérhetetlen sok drámából, és konfliktusból ami az elmúlt időben érte őt. Próbálok a legjobbra törekedeni, és minél jobbat adni neki, de nincs túl könnyű dolgom jelenleg.

-Dominico! -Szólít meg egy nagyon ismerős mély, kissé rekedtes férfi hang. Jó rég nem hallottam már, így épp itt az ideje. Felnéztem az iratok közül, amik felett a nagyapám állt.

-Jó öreg Johnny! -Kézfogásban részesítettem, ahogy felálltam. Nem habozott sokat, egyből kezetrázott. -Jó erős a szorításod nagyapa! -Nem vártam mást, mint gyerekkoromban amikor csínykedtünk. Akkor is ugyan olyan büszke mosollyal nézett rám, mint ahogy most is teszi.

-Fiam! Rég láttalak, jó nagyra kinőttétek magatokat! -Nézett körbe az irodámban, mire mosolyban részesítettem,és invitáltam hogy foglaljunk helyet a beszélgetés folytatásához.

-Örülök hogy itt vagy és hogy ennyi év után, végre megint találkozunk. -Mondandóm közben töltöttem egy -egy pohár whiskeyt magunknak. Nagypapa kedvence, úgy ahogy az enyém is, innen is látszik hogy olyan vagyok mint ő, személyiségre is.

-Megmondom neked őszintén fiam, hogy nem gondoltam volna h az idő ennyire elhalad felettünk. Te teljes egészében ahogy csak lehetett és az életstílusod engedte, kinőtted magad elég nagyra,ami nem volt meglepő hiszen már egész kicsikorodban nagyon jól kezelted a bizniszeket, és a bejövő nagy pénzeket. Mondd csak el nekem fiam, hogy megannyi év után, egy gyönyörű szép palotában, luxus autókkal, és jól menő vállakozással hogy van az, hogy nem találtál még magad mellé egy királynőt..? -Megmondom őszintén, hogy kérdése cseppet sem lepett meg, már vártam hogy mikor teszi fel. Ő neki még nem meséltem a családon belül Everlyről. Igazán, az ő véleménye is számít, hogy ő hogy látja a közöttünk lévő kapcsolatot. Az előző kapcsolataim mind futóak voltak, ahogy azt a nagyapám is megjósolta. Tud valamit az öreg.

-Fel kell hogy vidítsalak, van hercegnőm akiből szépen lassan királynő lesz, de az még várat magára, a rosszakarók miatt. Egyenlőre a jegyesemnek van beállítva, de meg kérem majd az idő elteltével a kezét, és alakulunk. Remélem, hogy pozitívnak fogod látni őt. -Ejtettem egy féloldalas csibészes mosolyt, amire a nagy apám is hasonlóan reagált.

-Esetleg körbe vezetnél ebben a hatalmas palotában? Már ha nem zavarok meg semmi féle tevékenységet! -Bólintottam majd felállva, visszaraktam a helyükre az üveg poharakat és a whiskeyt is. Becsuktam magunk mögött az ajtót, és elindultam bemutatni a villa minden egyes sarkát nagyapám kérésére.

Ahogy haladtunk át a konyhán, a srácok épp akkor jöttek be, elöttük Zane nyitotta a nappali ajtaját. Meglátva a nagyapámat, hangos örvendezésbe és kézfogásba kezdtek. Kissé morcos fejet vágva,megráztam a fejemet, hiszen a legjobb tudomásom szerint, hiába van 10 óra Everly még alszik. Mindenki vette az adást, és egy fokkal csendesebben folytatták az iménti üdvözléseket.

-Fiam! Azóta találtál már rendes házvezető nőt? -kérdezte nagyapám,miközben körbe nézett. Régebben nem volt túl nagy szokásom takarítani hiába volt rá elég keret.
-Persze hogy találtam! Mariana is itt van valahol.. -kerestem a szememmel hátha az üveg ajtón túl megpillantom talán a kertben,de ez most nem jött össze.
-Majd biztos összefutunk vele! -mosolygott rám nagyapám majd helyet foglalt a kanapéban.

Már jó ideje itt beszélgetünk a nappaliban,amikor hangos zörej üti meg a fülemet,az emeletről. Azonnal felálltam és rohantam is a hálóba ahol Everly alszik,vagyis aludt..egyenlőre nemtudom. Amint felértem nyitottam is az ajtót. Nem volt senki az ágyunkban,igy azonnal a fürdő szobához mentem és benyitottam. Everly állt egy fog kefével a szájában és bámulta a földet ahol a szilánkjaira tört fogkefe tartó hevert. A szívem azonnal egyenletesen vert hogy nince semmibaja. Össze akarta takarítani,de legyintettem hogy nem kell,majd a takarítónő össze takarít.

-Édesem van valami probléma? Történt valami amiről nemtudok? -több 100 kérdés futott végig a fejemben,amiket legszivesebben mind feltettem volna neki,de inkább hagytam. Bármennyire cikáznak a fejemben a gondolatok.
-Nincs semmi baj,csak fogat szerettem volna mosni erre kiejtettem a kezemből. Nem történt semmi,nyugi! -közelebb lépett és egy csókot lehelt a számra. Mondanom sem kell hogy cseppet sem nyugtatott meg.
-Erről még beszélünk kisasszony! -Kimért válaszomra csak megforgatta a szemeit.
-Jólvan. -kikerült majd egyenesen a ruhás szekrényhez indult,mintha itt sem lennék. Követtem majd szólásra nyitottam a számat. Nemtudom mi történt de jó lesz ha elmondja..
-Nagyon örülnék neki,hogyha elmondanád hogy mégis mi törtènt! A nagyapám oda lent van,és szeretne megismerni de ezekután nemtudom meglépjük-e ezt..? -néztem ahogy levetkőzik és anyaszült meztelenül áll a tükrös szekrény előtt. Megfordult és könnyes szemekkel nézett rám.
-Everly, édesem el kell mondanod hogy történt-e valami? Álmodtál valamit vagy csináltam valamit? El kell mondanod! -közelebb léptem és magamhoz öleltem a csöpp testét.
-Tényleg nem történt semmi csak az az orvos,és amit vele kapcsolatban meséltél.. nemtudom. Minden annyira zavaros,szeretnék jó orvoshoz kerülni és elfelejteni az egészet de nemtudom sikerül-e.. Nem akarlak elveszíteni Dominico! Szeretlek! -szinte már zokogott,és alig kapott levegőt. Amennyire csak tudtam a karjaimba zártam. Nagyon reszket,és megértem hogy miért..
-Kicsim,nincs semmi baj! Itt vagyok és itt is leszek,sosem hagylak el,ettől ne fèlj! A legjobb szakembert fogom felkutatni hogy jobban legyél,és mindent megteszek hogy magunk mögött tudjuk hagyni ezt az egészet! Én is nagyon szeretlek! -Megcsókoltam a homlokát,és engedtem az ölelésemen.
Hagytam hogy megforduljon,és felöltözzön. Megvártam míg rendbe szedi magát és vissza jön a fürdőből. Elé álltam és csókot nyomtam a homlokára.
-Ha jobban érzed magad,akkor gyere le és bemutatlak a híres nagyapámnak. Ha bármi baj van kicsim,csak szólj. Vagy nekem vagy Zanenek,vagy akinek szeretnèl. Bárkinek. De nem lesz semmibaj,rendben?
-Rendben. Mindjárt jövök én is,csak kell egy pár perc.. azthiszem. -Reménykedve nézett a szemembe,teljesen bizakodva. Megnyugtatott a tekintete hogy nagyjából biztonságban érzi magát. Kiléptem a szobából és lefelé vettem az irányt,ahol még mindig ugyan ugy beszélgettek. Vissza ültem a helyemre és csak hallgattam a sztorikat amiket a nagyapám mesélt a barátaimnak. Csendben ültem egészen addig,ameddig az angyalkám cipőjének kopogását meg nem hallottam,egyből fel is álltam. Haladt le szépen lassan a lépcsőn,és mire leért már fülig ért a szája. Mellé léptem majd megfogva a kezét a srácok és nagyapám elé vezettem. Bemutatkozásuk jeléül a nagyapám megcsókolta a kezét,mire Everly egy halk "üdvözlömöt" ejtett ki a száján. Eddig jól haladunk..
-Everly Rawen,Domincio jegyese,örülök a találkozásnak és hogy megismerhetem! -mosolygott a szerelmem,mire a nagyapám bólintott és szintén bemutatkozott.
-Gyönyörűen fest ebben a fehér színű szoknyában! Pontosan passzol Dominico fiamhoz! -örvendezett a nagyapám mire Everly elpirosodott arcát fúrta a vállamba. Hihetetlen mennyire csodálatosan fest. Eddig fel sem tűnt,hiszen mindig gyönyörű!

Miután ezen túlestünk helyet foglaltunk és mindenről szó esett. A legrégebbi dolgokat is felhoztuk,mikor kisebb koromban a nagyapám vigyázott rám,és tanítgatott. Persze a maffia ügyleteibe nem mentünk bele,hiába van vele tisztában Everly is. Nem kell hogy mindenki tudjon róla,hogy ő is benne van,valamennyire.
Órákon át beszélgettünk,mire Daniel szakította félbe a beszélgetést egy halaszthatatlan problémára hivatkozva. Nem akartam itthagyni Everlyt hiszen annyira felszabadult volt. Mikor a szemébe néztem és elmotyogtam hogy pár perc az egész,a mosoly lefagyott az arcáról és látszott rajta hogy nincs ínyére az hogy itthagyom.
-Sietek! -suttogtam a fülébe,majd gyors puszi után elengedtem és hagytam hogy jobban megismerjék egymást.

Kellemes ünnepeket drágák! Puszilok mindenkit! Sietek a többivel,szokásomhoz híven🙏🏼🎄❤️
Ezerpuszi!<3
K