A védelmező maffia +18 (szünetel)

XXX

Everly szemszöge:

Miután Domincio is elment, elmosogattam nem volt szívem Marinara hagyni ezt a sok mosogatni valót. Hamar kész lettem vele, így el indultam az emeletre és helyet foglaltam a hatalmas ágyon. Át kell gondolnom hogy mit is szeretnék, mivel nem teljesen tiszta számomra sem a jelenlegi helyzet. Először is..Ügyvédi tevékenységem miatt utaztunk egészen idáig. Sikeresen kihoztam a védencemet, majd a szállodánál félig meztelenül újra összefutottam vele. Az akkori főnököm, Gereth végre megmutatta az igazi arcát. Elájultam. Felkeltem az Ő ágyába, mindent megtett hogy rendben legyek. Megismertem az embereit, és megtudtam róla 1-2 új dolgot. Nem nagyon tántorított el. Egyezséget ajánlott, én pedig elfogadtam. 3 hónap, amennyiben ez nem működik közöttünk, elmehetek egy titoktartásival. Biztos lépni akarok?Újra megtörént. Újra elraboltak, szörnyű volt. Méghozzá az unokatestvére, nem is gondoltam volna. Megmentett, kiszabadított. Ideiglenes otthonomba hozott, és gondoskodott rólam. Ellátta a sebeimet, amelyek nem is miatta/az ő keze által keletkeztek. Most pedig, itt ülök a hálónkban, és nem igazán tudom hogy mit kezdjek magammal. Le kellene lépnem vagy inkább maradnom, és megpróbálni vele ezt az egészet? Talán kiépíthetnénk jobban a bizalmunkat egymás felé,és egy szép kapcsolat is lehetne ebből az egészből, de ehhez jobban meg kell ismerjem és elnézve a helyzetet nem lesz könnyű.

Fülemet egy ajtó nyitódás ütötte meg. Azonnal felugrottam az ágyból és az ajtó felé néztem. Zane állt az ajtóban, kezében egy doboz csokoládéval. Lassan becsukta maga mögött az ajtót és helyet foglalt az ággyal szemben lévő fotelba. Én is így tettem, de ellenben vele én az ágyra ültem. Csendben figyeltük egymást,mire nagy sóhaj között bele kezdett mondandójába.

-Nos Everly.. -Hangja furcsán csengett, mintha sajnált volna vagy ilyesmi.

-Az a helyzet hogy a családbarát ismerős, akit lent említettem a nappaliban, nos ő.. -Húzta tovább az utolsó szót, mire intettem a kezemmel hogy folytassa. -Ő egy egészen furcsa alak. Mármint ne érts félre, normális és nincs vele semmi gond, de legutóbb volt egy nagyobb incidens ami miatt Dominico teljesen ellenzi hogy oda vigyelek, ami érthető de ha profi ellátás kell akkor a helyzetünket nézve, ő a legjobb akit most el tudunk érni. Plussz van rá esély hogy az a heg is, ami majd lesz a gerinceden, eltűnik.. -Fejezte be mondandóját, mire felcsillogtak a szemeim. Mennyire jó lenne, ha tényleg eltűnne és soha többé nem lenne már ott. Nemtudom hogy mi ez az egész Dominico és az orvos között, de nagy szükségem lenne erre. Nem akarok azzal a tudattal élni, hogy akárhányszor viselek majd a hátán kivágott ruhát, látszódni fog és mindenkinek kiszúrja a szemét.

-Elmondod mégis hogy mi történt? -Kérdeztem félve, mire megrázta a fejét, felállt és átnyújtotta a csokoládét.

-Dominico elfogja neked mondani, én azért jöttem hogy egy kis lelket öntsek beléd, mert ahogy láttam kicsit elvesztetted magad. Ami teljesen érthető. Ez pedig a tiéd, edd meg nyugodtan! -Féloldalasan mosolyogva fogadtam el tőle az említett finomságot, majd megöleltem. Zane olyan nekem jelenleg mintha a régen látott bátyám lenne. Hihetetlen ezt még nekem is kimondanom, de teljesen így érzek.

-Köszönöm! -Mire ez elhagyta a számat, Zane már csukta is be az ajtót.

Ezer meg egy kérdés kavarog a fejemben, és mindegyik csak egy válaszra vár. Dominico válaszára.Elhatároztam, hogy ma meg is kérdezem minden mindegy alapon, mert veszíteni valóm úgysincs. Maximum keresek én magamnak egy orvost. Hirtelen ötlettől vezérelve, le dobtam a csokimat az ágyra és az iroda felé vezetett utam. Hangos lépteim csak úgy viszhangoztak az üres házban. A nappaliba érve nem tartózkodott senki, így a konyhába mentem. Marina sütött-főzőtt ezért rámosolyogtam, és folytattam utamat az irodáig. Amint oda értem, megálltam előtte és elkapott a hányinger és a gyomorgörcs. Elmagyarázni sem tudom hogy miért vagy mitől, de el időztem az ajtó előtt. Most én ezt tényleg komolyan gondoltam, vagy csak úgy jött? Az utóbbi mellett tettem le a voksom, de mielőtt még elszaladhattam volna kinyílt az ajtó és Domincio lépett ki rajta. Tekintete egyből rám szegeződött, hiszen előtte álltam pár centivel.