A védelmező maffia +18 (szünetel)

XXXVIII

Everly szemszöge:

*Visszatekintés*

-Úgy gondolom hogy megtaláltam a legjobb párt melléd kislányom! -nyitott be az irodám ajtaján édesapám. Meglepődöttségemben kiesett a kezemből a szerződés amiket nagy erőkkel kutattam 2 napig.

-Mégis miről is beszélsz apa? -Intettem hogy helyet foglaljon mire én is így tettem. Nem vagyok benne biztos ogy tudni akarom kita talált mellém, aki segíthet fejlődni ebben az egész ügyvédi dologban. 

-Tudom hogy azt mondtad hogy nem kell melléd senki, viszont én mégis találtam melléd egy egész normális férfit, akinél tudsz majf fejlődni és mindenben átadja a tudását amiben csaktudja, és ami az ügyvédi pályához kapcsolódik. Segíteni fog neked! -bíztató szavai nem éppen értek kellemesen, de muszáj vagyok beletörődni mert nincs más választásom. Egyenlőre kilátástalan a helyzet hiszen Shanon sem tud fogadni az elkövetkezendő egy hónapban. Shanon a felkészítő tanárom volt egészen idáig, amíg drága jó édesapám ki nem találtaezt az egészet.

-Többször is mondtam már neked Apa, hogy nem kell mellém senki. Az eszembővenmegvan hozzá hogy egyedül tanuljak és Shanonnak is átküldhetek egy pár anyagot hogyha esetleg nem érteném vagy elakadnék de nem fogok, hiszen van már benne tapasztalatom, és voltmár két ügyem is. Ott voltál, láttad hogy mire vagyok képes miért nem hiszel nekem?! -kérdeztem immár feszültebb hangnemben, mire lerakta a kezében lévő dossziét benne azillető papírjaival akit mellém talált amolya "társnak"hogy segítsen fejlődni. 

-Tudom kicsim, de még csak 19 éves vagy és akármennyi idős is az ember.elkél a segítség néhol. Te is elfogsz akadni és segítségre les szükséged. Mi nem leszünk ott mindig édesanyáddal hogy választ adjunk a felmerülő kérdésedre. Ha annyira szörnyű akkor áthelyeztetlek. Csak egy szavadba kerül. De adj egy esélyt Gerethnek. Jó ember, és biztos megtaláljátok a sok rossz ügy között a közös hangot. Egy szóval nem mondtam azt hogy láncold magad hozzá, és legyél mellette mindig. Csak próbáld meg. 

Elgondolkoztam most az egyszer édesapám szavain. Legfőképp az lebeg aszemem előtt hogy egy szavamba kerül áthelyeztetni magam. Apám sem hülye, nem hiába kereste idáig a megfelelő embert aki mellett még öbbet tanulhatok. Nemtudom mihez kezdek majd ezzel az egésszel vagy hogy egyáltalán szimpatikus lesz-e a fazon aki érkezik de meglátjuk. Egyenlőre kételyeim vannak ezzel kapcsolatosan.

-19 Éves vagyok tudom használni a fejem. Gondolkozni pedig nem nehéz szóval ha el akadnék megleszek. Te is tudod jól hogy el vagyok egyedül és ha elakadnék egy idő után megoldom. Önfejű vagyok ezt pontosan jól udom de ismersz. Megoldom. Talán egy esélyt adhatok ennek az egésznek de ne bízd el magad. Azért mindenesetre köszönöm hogy szántál erre időt de megoldom! -néztem sötét kék íriszeibe mire felvntszemöldökével felállt a székből majd betolta a helyére. Én is hasonlósan tettem és kisétáltam azíróasztalom mögül hogy elköszönhessek tőle.

-Azért örülök hogy vitatkozás nélkül végig hallgattál, aármennyire nem értesz egyet a döntésemmel. Tisztában vagyok vele hogy önfejű vagy és hogy így vagy úgy megoldanád, de ez most nem megoldás. El kell még sajátítanodpár dolgot hogy mg jobb legyeél. Nem azt mondomhogymost nemvagy jó a szakmádban és nem vagy talpraesett csak elkél a plussz segítség. 

-Ahogy azimént is mondtam, még átgondolom. Amint döntésre jutottam jelzek de egyenlőre nem szeretnék rá választ adni. -zártam rövidre a mondandómat, miközben megöleltem édesapámat.