A védelmező maffia +18 (szünetel)

XVII

Dominico szemszöge:

Miután Everly elaludt a sorozat közben, nem hagyott nyugodni a gondolata hogy a telefonja biztos nem az okból landolt a szekrény lábánál, amellyet próbált be mesélni nekem, vagy éppenséggel önmagának. Lassan ki csúsztattam a kezemet a feje alól, majd felvettem a telefonját a szekrény lába elől, és ki léptem a háló szobánkból. Amint kiléptem, gyors és hangos léptekkel sétáltam át a srácok kisházába. Amint oda értem, mindeggyikőjük a kanapén ülve tevékenykedett valamivel. Mikor közelebb léptem hozzájuk, le rakták az adott tárgyakat a dohányzó asztalra, majd minden figyelmük az irányomba szegezték.

-Feladatom van számotokra!

-Mondhatod is főni! - tapsolt Xavier.

-Veszekedtetek? - Kérdezett rá arra a pontra amire nem terveztem választ adni Daniel számára.

-Nem, csak volt valamilyen hivása, majd ezt.. -Mutattam fel az összetört telefont.

- Van valamennyi sejtésem, hogy ki hívatta de jó lesz ha utána néztek. - Adtam ki a feladatokat, majd oda dobtam Zanenek a rommá tört iPhonet.

-Ha a sim kártya benne van, akkor azt elrakjuk és már meg is van, hogy ki hívta Everlyt. - Felelte Jason, majd a telefon után nyúlt és már kezelésbe is vette.

-Nekem el kell mennem, szóval vigyázzatok Everlyre! - Mindenki mosolygott, majd Xavier a nyomomba eredt.

-Át öltözünk és mehetünk! - Ezen elmosolyodtam, majd Zane csapódott mellénk.

-Szóval akkor.. - Kezdett volna bele, de megelőztem.

-Srácok. Ti is nyugodtan maradjatok, csak kicsit szét nézek a városban.

Hamarosan jövök! - Meglepődve nézte vissza rám, de tudták hogy mi a dolguk.

Felmentem az emeletre, majd a hálónkba. Az órára néztem, ahogy beléptem a szobába. 0:00. Pontosan most éjfélt ütött az óra. Halkan de annál gyorsabban, a szekrényhez léptem és kivettem a megfelelő ruhát. Egy fekete, viszonylag vékony anyagú kabátot, és egy hozzá illő fekete inget. Amint ezekkel megvoltam, oda léptem a még, bőven alvó Everlyhez és csókot leheltem puha arcára. Kiléptem a háló ajtaján, majd becsuktam azt. Utam egyenesen, a gardrób szobába vezetett. Gyorsan át öltöztem, majd elővettem a telefonom. Jött egy hirtelen hívás apámtól amit először nem állt szándékomban felvenni, de valami azt súgta hogy kötelességem. Hát felvettem.

-Igen? - Kérdeztem Spanyolul, hogyha lehallgatnák a hívásunkat akkor nehogy megértsék.

-A fülembe jutott, hogy egy nővel élsz,ami nem igazán tetszik hiszen a lány apját ismerem..és nem a legboldogabb a kapcsoltam a családjával! Az apja.. Rawen. - Muszáj voltam bele szólni, mert az hogy ismeri annak a nőnek a családját, akivel a jövőmet képzelem el,nem jelent egyelőre semmit.

-Attól, hogy ismered a családját, de Everlyt nem. Erről nem tehetek apám. Esetleg engem is beavatnál abba hogy mire akarsz rá térni, vagy kerülgetjük még a dolgokat?

-Rendben. A te életed, te tudod de az apját messziről kerüld el fiam! Nem olyan mint amilyennek Everly gondolja. A lánnyal semmi problémám, de a későbbiekben azért hozd el ide Monaccoba. Örülnénk neki. - Ezen felnevettem, hisz nem sokszor mond ilyet..főleg egy ekkora maffia vezér.

-Rendben, értettem. Az apja ha jól gondolom, akkor meglopott.. igaz? Ő volt az akiről anno olyan sokat beszéltél hogy a legjobb barátod volt, de hátba szúrt téged.

-Igen ő volt az, és többször nem beszélünk erről! - Hallottam ahogy a hangja, megint átváltozik. Ismerem az apámat, hiába mást mutat.. arról aki valójában. Nem volt mindig ilyen a magánéletében, viszont mióta át került a maffiába azóta más.. Ennek közel 15 éve.

-Most több elintézni valóm is akad, így éjfél tájt.

-Menjél csak, majd hívlak fiam! - Ezen jó ízűen elmosolyodtam majd ki nyomtam a hívást.

Rá jöttem, hogy ilyenkor nem igazán van mit elintéznem csak egy kicsit gondolkoznom kell azon ami velem történt..
Le mentem a lépcsőn, majd kiléptem a bejárati ajtón. A garázsba vezetett utam. Amint oda értem, bepattantam a fekete jaguar f-typeba, majd az ajtó nyitódott és már ki is gurultam a bejáróról. Egyenlőre magam sem tudom, hogy hova menjek csak autózni szeretnék. Kicsit magammal törődnöm és elgondolkozni az életemen.. Everly jutott először az eszembe, majd az apja. Az apját csak látásból ismerem, viszont nem keltett fel bennem túl sok kérdést az hogy honnan származik,vagy hogy mivel is foglalkozik. Apám nagyon sokáig védett tőle, és sosem akart róla beszélni.. Hát, nem csodálom hogy miért nem. Csalódtam abban hogy az apja ennyire hazudozik Everlynek. El sem tudom képzelni, hogy mennyiszer verhette át. Everly rohadtul nem ezt érdemli, és tenni fogok érte hogy sokkal de sokkal jobb élete legyen mellettem mint az apjával. Az apja aligha megadott neki valamit. Sok élményt éltek együtt át, de nem annyit amennyit velem fog az elkövetkezendő életünkben. Ezekkel a gondolatokkal értem el, az úticélomhoz. Everlyék lakásához..vagyis csak az apja házához, ahol már egy ideje más nőket szórakoztat. Néha megfigyeltettem őket, hogy biztos lehessek a döntésemben.. Rosszul biztos hogy nem döntöttem, viszont az apjával szemben kételyeim vannak.
Haza érve be álltam a garázsba, majd fel mentem a lépcsőn és be léptem az ajtón.

-Na jutottatok valamire? - Kérdeztem a nappali kanapéján ülőktöl.

-Gyere csak, mutatok valamit amin te is meglepődsz.. - Utasított Daniel, mire a kanapé mögé léptem és a laptop képernyőjére szegeződött minden figyelmem.

-Valószínű, hogy nem kezd Everly zaklatásába viszont ez még minket is meglepett. - Mondta Zane majd megmutatták hogy miket találtak.

-Ezt nem hiszem el! - Kezdek nagyon ideges lenni, hiszen Alexejjel beszélt Everly.

-Ez még semmi.. - Értetlen fejet vágva, figyeltem azt ahogy Xavier lejátssza a hangröngzítővel felvett hívást.

-Ez nem annyira durva, viszont az amit a telefon vett fel miután Everly elhajította a telefont..-Folytatta volna, de intettem hogy inkább játssza tovább.

-Ez már több a soknál, nem hiszem el! - Idegesen hagytam magukra a srácokat és hangos léptekkel siettem fel, a hálónkba.

Hamarosan érkezem a következő résszel! Addig is puszi nektek drága olvasóim. 🥰💕