A védelmező maffia +18 (szünetel)

XX

Everly szemszöge:

Miután faképnél hagytam Zanet, fel sietve a háló szobába magamra zártam az ajtót és le ültem elé. Ki kell adnom magamból valahogy minden dühömet. 100 féle kérdés nyomja a lelkemet, amiket olyan szívesen tennék fel NEKI. Igen, neki.. Domnak. De nem tehetem, mivel erősnek kell maradnom, és figyelmen kívűl hagyni hogy mi van vele. Összeszedtem magam a földről és engedtem magamnak 1 forró fürdőt. 1 órán keresztül áztattam magam a vízben, mire erőtvettem magamon és kiszálltam. Felvettem a fekete csipkével borított pizsoma felsőmet és a hozzá passzoló rövid nadrágomat. Azonnal az ágynak estem és annyira fáradt voltam, hogy el nyomott az álom amint le csuktam a szemeimet. 

Amint ki nyitottam a szemeimet, egy fekete ruhás alak állt előttem fegyverrel a kezében. Amilyen halkan csak tudtam, felálltam és hátrálni kezdtem. Nem tudom ki ő de a legjobb lesz, hogyha sietősen távozom innen. Körbe néztem és találtam magam mellett egy feszítő vasat. Ahogy csak tudtam a kezembe vettem, és felfelé tartottam hogyha megfordulna az előttem álló.

-Én nem tenném. -Szólalt fel morcos hangján, a háttal álló alak.

-Mert ki a fasz vagy? -Sehogy máshogy nem tudtam volna kifejezeni magam, hiszen ezen kívűl amit a kezemben tartok, semmi nincs amivel megvédhetném magam.

-Az akit mindenkinél jobban szeretsz, csak te sem tudsz róla drágám! -Megfordult és azt hittem elájulok ahogy megláttam kivel is állok szemben.

-Dominico.. -Semmi másra sem tudtam figyelni, csak Dominico szemeit pásztáztam hiszen sosem gondoltam volna róla, hogy valaha is tenne ilyet.

-Kedvesem.. -Közeledett felém mellynek hatására nem tudtam hátrálni így egyre közelebb került hozzám.

-Ne gyere közelebb! -Nyomatékosítottam szavaimat azzal, hogy közvetlenül felé szegzetem a feszítő vasat ezzel kisebb helyet hagyva kettönk között.

-Mit tudnál te csinálni ezzel a szarral a kezedben? -Nevetett fel öntelt hangnemben, és kiverte a kezemből az eggyetlen tárgyat amivel megvédhettem volna magam ellene.

-Mit akarsz tőleem?!! -Ajkaim csak úgy remegtek, és el akartam futni de mégsem tettem.

-Nem is tudom.. talán megölni téged! -Nevetett fel ördögien, majd rá szegezte pisztolyát és ki biztosította azt.

Megszólalni sem tudtam, olyan gyorsan történtek az események köztünk. Sosem gondoltam volna hogy ezt fogom tenni, de ha ennyire azt akarja elérni hogy meghaljak akkor csinálja. A szerelme semmit sem ér számomra, ezért nincs miért ezen a világon maradnom, többé..

-HÚZD MEG! -Üvöltöttem Dominicora, aminek következtében elvette a fejemtől a pisztolyát és magához rántott.

-TE! Sosem parancsolhatsz nekem.. -Suttogott erőteljesen a fülembe, ezzel elérve hogy végig futott testemen minden érintése, és liba bőrös lettem.

-Ha annyira nem parancsolhatnék neked, akkor most nem tartanánk itt kedves Dominico! -Ha játszunk, hát játszunk szabályosan. A saját csapdájába fog beleesni.

-Hogy mondtad? -Hangos csattanás hangja ütötte meg a fülemet, majd egy éles fájdalom és már a földön is voltam.

-JÓL HALLOTTAD! -Üvöltöttem rá mire ki biztosította fegyverét, immáron másodszorra és bele lőtt a kezembe.

Fel ordítottam a fájdalomtól de akkor sem hagytam magam. Dominico sosem volt ilyen, de most végre meg mutatta a foga fehérjét. Soha nem fogom ezt megbocsáltani neki. Utálom őt azt is hogy találkoztunk és hogy megismertem. Utálom Domincot!