A védelmező maffia +18 (szünetel)

VII

Everly szemszöge:

Nem emlékszem semmire, és lehet nem is akarok. Hirtelen ki ugrottak a szemeim és egy szobában találtam magam. Kicsit meglepődtem de megláttam Dominicot aki egyből fel ugrik ahogy meglát, és le ül a lábaimhoz..El sem tudja képzelni hogy mekkora biztonságot jelent nekem hogy itt van.

-Nincs semmibaj,itt vagyok ne aggódj kedvesem.. -Próbált nyugtatni de nem hatott rám túl sokat, amit ő is észrevett és megfogta a kezem.

-Köszönöm Dom,hogy meg mentetted az életem.. -Könnyes szemekkel meredtem magam elé,miközben Dominicohoz beszéltem.

-Hey,ne sírj kedvesem -Oda húzott magához, én pedig nem bírtam már magammal és el kezdtem zokogni, annyira fájtak a múltban történt dolgok számomra, hogyha most nem adom ki magamból, akkor holnap felakasztom magam a csillárra..

-Nem fáj semmid? -El tolva magától kérdezte Dominico az arcomat fürkészve amire csak megráztam a fejem

-Nem,de lehet be kellene vennem a gyógyszert amit fel írt az orvos.. -Gondolkoztam hangosan,amikor Dominico ki rohant a szobából úgy mintha ágyúból lőtték volna ki.

10 perc elteltével vissza jött a szobába és becsukta maga után az ajtót. Helyet foglalt a lábaim mellett és a kezembe adott egy palack vizet és a gyógyszeres dobozt.

-Ezt vedd be de nagyon gyorsan! -Utasított Dominico, hát így is tettem mert nem volt más választásom.

-Be kellene kennem a lábaim,szóval kicsit arrébb tudnál menni és oda adni kérlek a kenőcsöt? -Kérleltem alig hallhatóan,de reménykedtem benne hogy Ő hallotta..

-Bekenem én,hagyd csak. Inkább feküdj hasra! -Hasra feküdtem Domincio pedig nyomott egy kis adagot a kenőcsből és el kezdte bele masszírozni a sebeimbe..

-Nem mondom,rohadtul csíp de csináld csak. Minél előbb túl akarok rajta lenni.. -Szavaimat Dom felé intéztem aki,ahogy tudott sietett bele masszírozni az érintett területekre a krémet.

-Rendben,készen vagyunk! -Szólalt fel a semmiből Dom én pedig le türtem a nadrágom szárait és fel ültem.

Dom el ment lemosni a kezét,én pedig bámultam ki a fejemből mint aki azt se tudja hogy hol van. Mondjuk tényleg nem tudom hogy hol vagyok..

-Hol vagyok? -Kérdeztem Domot,aki valószínű hogy nem hallotta de azért reménykedtem benne hogy nem kell még egyszer megismételnem a kérdésem.

-A háló szobámban vagy édes -Jött ki Dom a kezét törölve a fürdőböl.

-Hát ez így elég kellemetlen,hogy elfoglaltam az ágyad te pedig a kanapére kerültél..

-Dehogy is kisszivem! Simán bevihettelek volna egy vendég szobába de nem tettem, mert fontos a testi épséged számomra.. -Amint ezt ki mondta, egy percere megállt bennem az ütő is.. Fontos vagyok neki... Micsoda?.

-Aludjunk inkább drágám, mert ma mindkettőnket túl sok dolog érte.. -Amire ezt ki mondta lekapcsolta a lámpát és elhúzta a függönyöket.

-Így alig látok valamit.. -Erre felnevetett de én is mosolyogtam rajta egy jót.

-A sötétségnek pont ez a lényege életem,hogy az ember nem lát semmit! -Jó ízűen kuncogott eggyet,amit halk sóhajjal díjjaztam.

Dom befeküdt mellém, és betakarta a testünket. Nekem sem kellett több egyből elnyomott az álom. Itt volt velem, és ez biztonság érzetet adott. Nem azért mert fegyvere van hanem, mert fontos vagyok neki és mindent megtenne a biztonságomért.. Ez a férfi a megtestesült álom.