A védelmező maffia +18 (szünetel)

III

Everly szemszöge:

Miután felkeltem a gépek csipogására, 4 szempárral találtam szembe magam. Minden előtört belőlem, egyből beugrott hogy ki csinálta ezt velem, hol és mikor. Gereth! Nem is vártam tőle mást. Utálom azt az embert. Azt hiszem hogy kórházban lehetek. Nem igazán látszik egy kór teremnek de valami olyasmi. Fehérek voltak a falak, volt 2 bőr kanapé amelyek sötét barna színben pompáztak. Volt egy asztal az ágyamtól balra. Letisztult fehér-sötét barna színben pompázott. A padló márványból volt, úgy ahogy a plafon is. Volt egy fekete színben pompázó álló lámpa az ágy mellett és a palfonon egy óriási feltételezem hogy aranyból készült csillár is. Gyönyörű ez a helység. Körbe néztem és megláttam Dominicot aki engem pásztáz gyönyörű tengerkék szemeivel. Másra sem tudok gondolni, csak hogy nem tudok megmaradni ezen az ágynak nevezett valamin. El kezdtem mocorogni ahogy csak tudtam de nem segített sokat rajtam. 

-Doomm.. -Nyöszörögtem a nevét hátha lesz valami.

Felemeltem a kezeimet Domincio felé,hátha segít és az ölébe vesz ami szemmel láthatólag sikerült. Mert menyasszony pózba vett és vissza ült a kanapéra.

-Így már nem fog mocorogni Doki! -Mondta az orvosnak Dom, amit egy mosollyal nyugtáztam.

Az orvos elővette a kötszereket és óvatosan próbálta lekezelni a lábaimat de képtelen voltam meg maradni Dom ölében,annyira csípett az a szar és rohadtul fájt is. 

-Nyugodj meg,mindjárt kész! -Szólt rám Dom amire befejeztem a mocorgást. Majd visszakapja ha nem számít rá.

Az orvos folytatta a lekezelést de képtelen voltam elnézni neki a fájdalmat amit a fertőtlenítővel okozott. Ennyire még nem fájt semmi amit orvos kezelt rajtam.

-Áu elnézést, de ez kurvávra csíp és fáj! -Nem hazudtam, tényleg így volt.

-Elnézését kérem, de kötelességem lekelezni vagy elfertőződik amit szerény meglátásom szerint sem ön, sem Mr. Damiani sem szeretne.. -Persze hogy nem szeretnénk,de akkor siethetne baszki.

-5 perc és kész vagyunk, azt kérlek bírd ki drágám.. -Erre a kijelentésére, rá vezettem a tekintetem annyira meglepődtem.. Mi a frász történt veled Dominico Damiani.. Amíg én ezeken gondolkoztam,észre se vettem hogy az orvos befejezte a kezelést. 

-Rendben,kész vagyunk! -Amint az orvos ezt ki mondta, már álltam is fel Dominico öléből. 

Domicio is követte a példámat,mert ő is feállt és kezet fogott az orvossal. Az orvos felém fordulva fel írt 1 gyógyszert és 1 kenőcsöt a sérült lábaimra. Köszönetem jeléül keze fogtunk. Domincioval is kezett fogtuk,majd a derekamat fogva kiléptünk ajtón. Most sikerült realizálnom hogy nem egy kórházban vagyok hanem valamiféle villában ha nevezhetem így. Ijedtségemben hangot is adtam gondolataimnak..

-Hol vagyok?..-Megrémülve néztem Domra,aki mosolyogva fordult felém.

-Nálam -Erre a kijelentésére nagyot néztem, amire rám kacsintott. 

Jobbnak láttam magam összehúzni, és úgy neki simulni az oldalának mivel nem éreztem magam biztonságban teljesen. Új hely ahol még sosem jártam,és nem is akartam.

-Gyere bemutatlak a többieknek, és felkísérlek az ideiglenes szobádba,amíg lábadozol.. 

Erre megtorpantam és nagyot néztem. Na azt már nem, nem akarok itt maradni! Nem megyek innen sehova faszikám. A saját lábamon biztos nem. Majd viszel ha meg nem,akkor itt öregszem meg. Amíg ezen gondolkoztam, Dominico nem viccelt mert felvett menyasszony pózba és úgy vitt tovább amit egy ideig élveztem is,de annyira fájt a lábam ahogy fogott hogy képtelen voltam meg maradni a kezei közt.