A védelmező maffia +18 (szünetel)

XXIV

Everly szemszöge:

Ma van péntek, a party napja. Zane ma reggel beavatott mindenbe. Luke-al azóta sem jövünk ki túl jól, de hamarosan utazik vissza. Alig várom hogy végre el tűnjön ez az idióta. Tegnap alig találkoztam vele amit nem bánok, legalább nem kellett azt hallgatnom hogy mennyivel többre tartja magát a báttyával szemben. Alig vártam hogy végre csend legyen körülöttem és békén hagyjon. Az utóbbi 3 napban, száműztem a kanapéra. Nem fogok csak miatta kipakolni a vendég szobából csak azért, mert őfelsége ágyon akar aludni. Épp Zane-el haladtunk az autó felé mikor csörgött a telefonja ezért átadta a kezembe a szatyrokat és felvette a telefont. 

-Mondd mi a helyzet? -Kérdezte még mindig a telefonba.

Be raktam a szatyrokat, Zane pedig be csukta az ajtót. Be szállt a vezetőbe én pedig az anyósra. Nem indította be a motort, ezért nézelődni kezdtem hogy addig is elfoglaljam magam.

-Rendben, meg lesz, ott leszünk időben! 

Ránéztem mire ő is rám, és farkasszemet néztünk majd felszólalt.

-Vigyázok rá, ne aggódj! -Ki gondolta volna, hogy nem Dominicoval beszél. Be csatoltam az övemet és hátra dőltem. Rohadtul nem hiányzik Dominico.

-Kivel beszéltél? -Tettettem a hülyét, mire be indította az autót és elhagytuk a parkolót.

-Van tipped? -Mosolygott rám, miközben ki kanyarodtunk az utcából.

-Dominico nagyon oda van! -Horkantam fel cinikusan rá nézve.

-Csodálkozol? - Hogyne, majd megsajnálom a kis szívét, nem? Hogyne.

-Ezek után nem tud érdekelni hogy mi van vele. -Nevettem kínomban

-Figyelj kicsi lány.. -Meg értem, de nem haragudhatsz rá egész életedben! -Nevetséges komolyan, hogy nem tudja senki sem felfogni hogy már nem akarok Domtól semmit.

-Hagyjuk is.. -Szemeimben könny gyűlt, de nem tudnám szavakkal meg magyarázni hogy miért. Talán azért mert itt hagyott, és mert védtelenül ment el. Ki tudja..

Nyitódott a vas kapu, ahogy közelebb értünk a hatalmas villához. Zane felhajtott a lejáróra majd le állított a motort és kiszállt. Xavier ki nyitotta az ajtómat, majd segített kiszállni. A csomagokat a kezembe véve indultam a bejárati ajtó felé.

-8-ra legyél kész! -Kiabált utánam Zane, mire megfordulva csak bólintottam.

-8:01-re talán kész leszek! -Vettem viccesebbre a dolgot, és egyenesen a vendég szobámba siettem. 

Le raktam a ruhákkal és cipőkkel teli szatyrokat és be feküdtem pihenni az ágyba. Annyira néztem a plafont hogy elnyomott az álom. Nagyon fáradt vagyok az elmúlt időben, amit nem teljesen értek de valoszínűleg azért reagál így a testem, mert Dominico egyedül hagyott. Ki a fene tudja hogy hol van, és hogy miket csinál amiről én nem tudok..

- 2 órával később -

Mire felkeltem a ruhák amiket vásároltunk, ki voltak pakolva a szatyrok pedig eltűntek az ágy elől. Felkelve első utam, a fürdőbe vezetett. Le vetkőztem és beálltam a zuhany alá. Az egész testem, szinte már-már könyörgött a forró vízért. A hajamat is megmostam, majd kiszállva magam köré csavartam egy fehér törölközőt és beszárítottam a hajamat. Kopogás hangja ütötte meg a fülemet, ezért egy fésüvel a kezemben ajtót nyitottam.

-Azzal akarsz megölni? -Kérdezte nevetve Mason.

-Persze, hogyne. -Vágtam rá mire teljesen elfehéredett.

-Zane kérdezi hogy van, egyéb kívánságod vagy ennél-e valamit mielőtt el indulunk? -Az igaz hogy pár órája nem ettem semmit, de nem is vagyok éhes.