the apartment

11.

                  ✧༝┉˚*❋ ❋*˚┉༝✧

Csing csing. 

Vagy húsz percen keresztül hallgatom az ébresztőm idegesítő, hangos csillingelését.  Én csak nézek fel a fehér, unalmas mennyezetemre, és imádkozom hogy valamilyen okból ne kelljen kikelnem az ágyamból. Egész nap csak itt feküdnék, és egész nap csak aludnék. Az éjszaka semmit sem pihentem, rémálmok, és megtörtént események játszódtak le a fejembe. Nehéz felállnom, a fejem egyből fájdalmas ellentmondást mond. Minél kíméletesebben felöltözök, hogy ne kelljen oda figyelnem rá. Csak egy sima kék nadrág, egy bézs feszülős ujjatlan, és egy fehér blézer. A hajam felső rétegét copfba fogom, a többit csak egyenesen hagyom. Korrektor a karikákra, és egy szájfény. Mint minden reggel. Kiérve a nappaliba, nem találok senkit, így hát minden ajtón bekopogok hátha felkelnek a ház urai. Bár ezen nevetnem kell. Szokásos dolgaimat fehagyva, ma nem csinálok reggelit a fiúknak. Inkább csak majd beugrok a Starbucks-ba. Mikor a fiúk, már félkómásan sétálnak be a fürdőbe, én inkább meg is indulok a suliba.

-légyszi valaki vigye még ki Mollyt. Nekem sietnem kell.- üvöltöm

-majd én, úgy is még akarok futni.- kiáltja utánnam Cody.

Beindítom szeretett kis audim, és el is indulok szokásos kávémért, és a sajtkrémes bagel-ért, amit szoktam enni. Közben telefont intézek Thomas nevében, hisz én erre vagyok csak jó. Legalább az végén majd ír nekem egy csodálatos ajánlatot egy hatalmas ügyvéd irodának. Nem szeretném egyből itt hagyni New Yorkot a tanulás után, és elfoglalni becses helyem apám cégébe.  Majd rá érek azzal később. Előtte igazán bele akarok nézni a jogászok életébe. Át venni egy céget nagy falat lenne számomra.

Beérve az egyetemre, az első dolgom persze hogy egy hatalmas kupac dolgozat kijavítása. Utánna órákat tartok. Teljesen jól elterelték az agyam pár másodpercig. Hogy ne gondoljak Nickre, vagy a vele töltött éjszakára. Túlságosan jó volt ahhoz hogy csak le tudjam egy éjszakának. Azok nem ilyenek. 
A telefonom rezgéssel szólít, hogy jött valamilyen üzenetem.

-gyere a mosdóba- ismeretlen szám.

Egyből egy név ugrott a fejembe hogy  ki is lehet az.
*De honnan tudja a számom* játszódik le a fejembe ez a kérdés. Lehet csak Cam az. Megkérdezte Abbyt.
Felálltam a székről, és megindultam a wc felé. Az egyetem ezen részén, a wc uniszex. Nem csináltak külön férfi, és női részt. Hisz egy nagyobb előtér, és mosdókagylókon túl csak egy darab wc- van.
Óvatosan Belépek az illemhelyiségbe, és az első akit meglátok, bár nem lepődök meg rajta, inkább csak a testem adja fel a szolgálatot.  A fejem bizsereg, a pulzusom megemelkedik és a lábaim  a földbegyökereznek

-szia hercegnő- kacsint rám egyszerre.

-hol voltál? - flegma stílusra váltok. Nem adom meg neki azt a boldogságot hogy a lelkembe lévő könyörtelen fájdalmból egy minimálisat is lásson.

-dolgom volt. Gondoltam nem akartad volna hogy Chris, vagy a többi fiú találjon ránk.- folytatja ugyan abban az édes hangszínnel.

-elköszönhettél volna. Ne keverj össze a kurváiddal. Alapvetően se lesz több alkalom hogy ez megtörténik. - vigyorgok rá felszínesen

-nem keverlek össze senkivel. Egyszerűen el kellett mennem. Nem hazudtam tegnap, csak te voltál részeg, én nem. Én komolyan mondtam hogy csak te kellesz nekem.- a hangja megemelkedett, pánikszerű keserűség hangzik belőle és idegesen megindul felém. Pár centire megáll előttem, a lábfejünk össze ér. Nem akarok hátrálni, büszkén felemelt fejjel állok előtte. Igaz, legszívesebben inkább visszavonulnék és elbújnék egy sarokba, inkább kiállom Nick szúrós tekintetét. Érzem finom illatát, bőrének melegét. Hallom saját szívem, hangos és gyors dobogását.