the apartment

19.

                  ✧༝┉˚*❋ ❋*˚┉༝✧

-haho- jött be egy mélyebb hangú férfi a házba. Nekem nem volt erőm felkelni, a kanapéról. Nem volt kedvem semmihez, nem volt kedvem beszélgetni, vagy csak simán megszólalni. Feküdtem, úgy ahogy tegnap is. Alig huszonnégy óráig lehettem csak boldog az életemben. Elegem lett másokból. Csak egyedül akartam lenni.

-Na miaz kislány, már nem köszönsz. Vagy egy hete láttalak. Boldog karácsonyt. Lassan újévi buli - mosolyog valaki felettem, így hát felnézek.

-Szia Luke- tettetem hogy örülök neki.

-mi újság szépségem- simogatja meg a lábamat. Picit túl közvetlen is volt. Nem olyan mint szokott lenni.

-Luke... ohm. Nincs most jó kedvem.- húzom el a számat.

-Mond mi a baj - ül hozzám közelebb. Talán, megpróbálhatok beszélni vele.

-Chrisel össze vesztem. Nagyon. Elköltözött.- nézrk le a kezemre.

-oh baszki. Beszéljek vele? - áll fel egyből.

-Ne tényleg ne. Légyszíves. Kell neki idő. - fogom meg a kezét, és ő az arcomra teszi

-Én is elmenjek? Cody elutazott egész sok időre. Szóval ő amúgy sem lesz itt.

-Hova ment ? - döbbenten nézek rá.

-A családjától egy Párizsi utat kap karácsonyra. Már el is utaztak. - forgatta a szemét. Én csak kitágult szemekkel nézek rá. Ez azt jelenti hogy egyedül kéne lennem ? Nem. Az nem menne most. Valaki kell hogy túl éljem ezt az évet.

-szeretném ha itt maradnál velem- nézek fel méz színű szemeibe.

-Rendben. Maradok. Egy film? - mosolyog rám.

-mehet- és bekuckoztunk a kanapé közepére, egy kis chipsel karöltve. Lukeról egyébként a félév alatt, teljesen más belátásom volt mint előtte. Nem is volt egoista, és habár még mindig egy kis pojáca, belátom nagyon jószívű is egyben. Mindig figyelt rám, és isteni reggeliket tudott készíteni. Élveztem a társaságát. Picit új volt még hogy vele filmezek, és beszélgetek minden hülyeségről, egyben nagyon is élveztem. Talán teljesen más lett volna ha ő lenne az, aki az elejétől kezdve megtetszett volna. Talán, ha Nick nem jött volna a képbe, már több is lett volna kettőnk közt. Bár ebbe nehéz úgy bele gondolni, hogy halálig szerelmes vagyok Nickbe.

-Viszont kislány én megyek aludni. Fáradt vagyok. Persze ha nem bánod- szól közbe, miután a harmadik filmnek is vége lett

-nyugodtan. Én is megyek. -mosolygok, és gyorsan össze raktam a kanapét. Holnap úgy hiszem, takarítok. Legalább könnyű lesz gondolkodni a dolgokon. Aztán ideje lesz rendbe hozni az életem. Nem így akarom újra kezdeni az új évet. Eddig minden rendbe volt. Sohase gondoltam hogy el tudok jutni eddig.

Beesve az ágyamba, egyből elkapott az álom. Bár csak jó álom lett volna. De még az álmaimban is gyötrődöm

--

Lassan hat nap telt el. Hat átszenvedett nap, mikor csak azert imádkoztam hogy legyen már vége ennek az évnek, mintha jelentene valamit. és a folyamatos szenvedésemnek. Nickről nem hallottam semmit, ami bár zavart, inkább Chrissel voltam elfoglalva. Bármennyiszer is hívtam, vagy írtam neki, nem válaszolt. Luke sem tudott róla semmit. December 31.-e van. Ma van a legnagyobb buli az évben. Az egész egyetem ott lesz, így hát nekem is kéne mennem. Próbáltam itthon maradni, de Luke nem hagyta. Szépen lassan sok mindenbe beavattam. Kivéve Nickbe. Arról nem tudott. Csak arról hogy Chris kiakadt hogy jóba lettem vele, mert félt tőle. Pechemre, Chris oldalára állt. Ő is emlitette, hogy Nick veszélyes játék. De mint haver, soha se volt vele baja, és mindig jóba voltak. Csak néha vannak rossz napjai, amit túl kell élnie. És ez is ilyen. Ilyenkor senkivel se beszél, és senki se látja. Majd megjelenik, és el kell fogadni, és ki kell élvezni hogy most itt van. Nicket nem látni, nehéz volt. Túl nehéz. De Luke segített picit kikelni az ágyból, és most hogy készülök az év legnagyobb bulijára, félek. Félek hogy újra látom Christ. Vagy Nicket. Nem tudom mit fogok majd tenni ha meglátom őket.