the apartment

9.

                   ✧༝┉˚*❋ ❋*˚┉༝✧

-Anne szemszöge-

A testem lángol, a vágytól amit Nick kelt bennem. Kezeim a mellkasán pihennek, ami gyorsan mozg, hisz mind a ketten lihegünk a heves csóktól. egymás szemébe nézünk. Barna szemében ég a vágy, és az érzékiség. Megígéz minden mozdulata. A keze, ami a derekamon pihen, alatta ég a bőröm. Bizsereg érintésétől.

-vele volt ilyen?- húzza a szája sarkát mosolyra. Szexi, kócos haja belelóg, azokba a gyönyörű szemekbe, amiben most már a féltékenység lángja lobban fel.

Kapd be Nick- mondom, de ő hírtelen húzott közel magához, a derekamnál fogva. És ismét a szájának esek. Csókolom, harapom, szívom hogy minnél jobban kikészítsem Nicket. Mikor eltávolodok ijesztően veszélyesen lángoló pillantásától a lábam között lüktet a vágy

-nem. Nem volt. Senkivel se volt ilyen még.- mondom ki őszintén, úgy hogy én is meglepődök
Ő elmosolyodik, és odahajol hátha folytathatja velem ezt a tevékenységet, de én elhúzom a fejem.

-menjünk innen. Borzongok a kluboktól. -mondom inkább, és eltávolodok Nick izmos testétől.

-haza viszlek-és elindulunk a sikátorból, ki a parkolók felé.

-Nick, te ittál.- állok meg előtte.

-nem az első hogy így vezetek. Hidd el tudom mit csinálok- neveti el magát. Nem hangzik túl biztonságosnak, de valami okból kifolyólag bízok benne. És rá hagyom magam. Gyorsan írtam egy üzenetet Abby-nek hogy rosszul lettem, és az egyik diákom haza vitt akivel kint találkoztam. Legalább igazat mondok. Annak a kivételével, hogy rosszul vagyok. Hisz nem vagyok. Csak sokkal jobban tetszik az otthon melege, mint az itt lévő tömegben való zsúfolt heringparty.
Nick kinyitja előttem a még mindig elképesztő bmw- ajtaját, majd át sétál a másik oldalra, és beül az autóba.
Ugyan olyan kínosan érzem magam, mint amikor először vitt haza. Bár akkor egy pár fokkal jobban forgott velem a világ. A bmw belseje elkezd világítani, felkapcsolódott a kilométer óra, és hangos zajjal beindul. Majd el is kezd előre felé gurulni.

-audi párti vagyok- bukik ki belőlem véletlenül a gondolataimban megférkőzö kicsiny beszólás
Nick felnevet, és rám néz. Nem sokszor látom igaziból mosolyogni, de tetszik a látvány. Sőt, igazából csak a mosolyát nézném, a tökéletes fogsorával. Zavar hogy nem az utat nézi, de sokkal jobb érzés volt mikor rám néz. A hasamban valami megmozdul, felfelé indul egy csikis, bizsergető érzés.

-azt láttam, az audidon. Egyébként én nem vagyok egyik pártja sem. Volt audim. De ez a bmw jó árban volt. És nagyon szeretem a sebességét. De a te audid is tetszik. Egyszer elvihetsz vele egy körre- mosolyog rám. Keze a váltón, túl közel a combomhoz és idegesít hogy ezen jár az eszem!

-értem. Hát, egyszer elvihetlek. Legalább időben beérsz órára. - kököm oldalba

-ez tetszik. Bár a tanárnénit nem nagyon csípem. Talán ezért is van hogy nem érek be időben- elveszi a figyelmem hogy hosszú, karcsú ujjaival dobol a kormányon.

-na szép. Ezt majd elmondom neki-nevetek rá ezzel a borzalmas "visszavágással?!" Még annak is hitvány. Teljesen elvesztem mellette a fejem. Megérkeztünk a házhoz, így kiszállok az autóból amíg Nick leparkol a ház mellé. Bemegyek az ajtón, köszönök Mollynak, és egyből megszabadulok a magassarkúmtól. Lábfejeim zsibbadva mondanak köszönetet, majd ledobva a földre sürgősen alkohol után nézek. Ehhez muszáj innom, hogy Nickel még kitudja mennyi ideig kettesben leszünk. Találtam egy nagyon finom bort a hűtőben, levettem két poharat a szekrényből, és megtöltöttem őket. Majd az üveggel együtt megindulok hogy leüljek a folyosóra.