the apartment

8.

                 ✧༝┉˚*❋ ❋*˚┉༝✧

-Nick szemszöge-

-Baszódj meg Nick- hangzik édes ajkai közül, majd idegesen eltűnik a szobája irányába.
A kezem öntudatlanul is ökölbe szorul. Ennyi is elég volt hogy erre a napra is meglegyen az idegesség. Ez a lány, nem tudja elviselni, ha valaki csak törődni akar vele. Én pedig vigyázni fogok rá. Ha akarja, ha nem.

A reggelim után, ami sima tojás volt mint mindig, lementem az edzőterembe.
Két óráig nyúzom magam. Egy órát a gépeken, egy órát a boxzsák mellett. Kiadok magamból minden feszkót. Főleg hogy itt van az is, hogy a szex sem jöhet már szóba. Semmi kedvem hozzá. Minden nő kiakaszt akikkel csak találkozok, mind. Persze nem annyira mint a lakás fő tulajdonosa, a szépséges Anne.

-szerintem elég lesz, már haver -szól rám nevetve Nate, az egyik edzős haverom. Igaza van, lassan már kilyukad a boxzsák.

-ja, asszem- rántom fel a vállam.

-ki akasztott ki ennyire?- fogja meg a vállam még mindig a sorsomon nevetve

-semmi. Csak a suli- hazudom miközben leveszem a boxkesztyűt, és a zuhanyzók felé veszem az irányt

-mész is?- lepődik meg.

-ma korábban jöttem. Már itt rohadok Két órája. Muszáj mennem.  Na, majd koccanunk. - intek neki, és gyorsan bemegyek az öltözőbe. Gyors tusolás után, már útnak is eredek hogy elintézzek valamit.
Muszaj megtennem. Bár gyűlölöm magam ezért, hisz mit érdekel engem egy fekete hajú luxuscsaj hogyléte. De valahogy a belsőm nem engedi, hogy ennyivel letudjam. Szeretem látni, ahogyan ideges lesz rám, és elpirul ha valami olyat mondok. Muszáj vele lennem ma este is. Hogy lássam, minden jól van-e vele.
Ahogy hajtok az autóval, kitaláltam egy nagyon jó taktikát arra, hogy tudjam szemmel tartani Anne-t.

Egy hatalmas ház ketjébe gurultam be, hogy elintézzem az esti kis programomat.  De először is, egy helyszínt kell megtudnom. Ha jól hallottam, Anne azt mondta Chrissel mennek abba a bárba. A telefonommal már csörgetem is azt a gyereket.

-cső, haver mondjad - szól bele a barátom, picit talán túl jó kedvel. Valószínűleg Caty-vel van. Baszki. Csak el ne mondja Anne-nek hogy tudakolózok.

-szia. Este otthon lesztek?- kérdezem minden feltűnés nélkül.

-nem, megyünk a Tc-be. Szóval vihetsz fel csajt. Bár azért Anne ne tudjon róla. -nevet tovább. Tökéletes alibit hozott fel nekem, hogy miért is akarom megtudni hova mennek.

-igen, kösz. Már elegem volt ebből a pap életből- nevetem el magam, bár inkább direkt mint ténylegesen.

-na jól van. Olyan kilenc körül indulunk. Viszont most megyek- hallom hátulról Caty idegesítő nevetését, és inkább rá rakom a telefont. Bunko vagyok ? Igen. De kit érdekel. Undorodom a kapcsolatoktól, bár igaz csak egyszer volt benne részem. Az elég is volt. Már régóta csak csajról csajra megyek. Anne kivétel. Bár igaz, mindent megtennék azért hogy csak hozzá érhessek, azért is megtennék mindent hogy csak megvédjem. Nem ismerem ezt az érzést. Új számomra hogy valakihez csak közel akarok kerülni. Tudni akarom milyen volt előtte, milyen volt az élete. Hogy hol van, mit csinál. Közben pedig mikor meglátom, csak ő körülötte forog a világom. Ezt érzem az első nap óta, mikor kiszállt abból a fehér audiból, és a fiúkkal beszélgetett. Én csak nézni tudtam volna. Felmérni minden egyes porcikáját. Bár leginkább csak rejtve, néha néha néztem oda nehogy feltűnő legyen.

Kiszállok a kocsiból, és becsengetek a házba. Pár perc után, már nyílt is a hatalmas, díszes ajtó. A környék legnagyobb telke, és legmodernebb háza, a több emeletes, üvegpalota.