the apartment

21.

                  ✧༝┉˚*❋ ❋*˚┉༝✧

Mikor felébredek, egy sötét szobában feküdszem. Jobbról, egy halvány fény jutott be a szobába, és vilagította be, a jobb szegletét. Pislákoltam, szemem alig akarta érzékelni a körülöttem lévő helyiséget. Kintről hangos ujjongás hallatszott. Az ablakon kinézve, ami az ágy mellett helyezkedett el, pár fiatalt láttam, akik próbáltak egyenesen menni a repedezett betonon.
Az ajtó, lassan, nyikorogva nyitódott ki teljesen, és egy magas ember lépett be rajta. Az árnyékai sietve követték a mozgását a falon.

-Anne, felébredtél- szól hozzám egy mély hang, majd a titokzatos alak, közeledni kezdett felém

-Sajnálom de teljesen elvesztetted az eszméleted. A táskában nem találtam a kulcsot. Így felhozatalak magamhoz.

Erősen hunyoritottam, de a sötétben nem láttam a hang tulajdonosát. Felülök, és felkapcsolom az ágy melletti kis lámpát. Előttem Nick ül az ágyon. Haja kócos, szeme tágra nyílt és törődően simogatta a combom felső részét. Alig emlékszem valamire az estéről. Egyáltalán hány óra van? Kinézve az ablakon, még sötét van odakint. Sok újjongás hallatszódott ki.

-Hány óra van?- kérdezem hidegen. Nem tudom mit keres itt Nick, és miért vagyok az ágyában, de szinte biztos vagyok benne hogy örülhetek annak, hogy nem emlékszem.

-Hajnali három. - néz rá a csuklóján lévő órára. Tehát még nincs annyira késő. Nem is tudom, hogyan tudom magam ennyire korán kiütni. Arra még emlékszem, hogy megittam egy majdnem teli üveg vodkát, majd... luke. A csók. Majd Nick a fürdőben, Nick meztelenül, és Nickel a földön. Szinte filmbeli élménnyel ugrottak be az emlékek a fejembe. Valószínűleg ijesztő látvány lehettem, mert Nick össze vonta a szemöldökét, és közelebb jött.

-Anne jól vagy ? -óvatosam megfogta az arcom.

-mi... szexeltünk -mondom ki, a kérdésnek szánt kijelentést.
Nick hátrább ült, és az arcom fürkészte. Kereste rajta a jeleket, hogy mit éreztet velem ez a kijelentés.
Kint eldurrant egy-kettő tüzijáték, a fényei bevilágították a szobát. Pár pillanatra láttam Nick szomorú arcát.

-Anne, nem az én ötletem volt. Gondoltam hogy így fogsz reagálni. Azért jöttem hogy bocsánatot kérjek, és rendbe hozzuk.

-Nick tudok mindent. Minden kis titkodat, minden egyes hazugságodat. Szerinted az után, hogy másodszorra hagysz itt, és tűnsz el napokra még akarok tőled mást? Ha én szexeltem veled, az azért volt mert csak arra kellettél. - meleg, kétségbe esett tekintete hírtelen rideg, és ellenséges lett. Az izmai megfeszülnek, és felállt az ágy mellől.

-Tehát azt mondod, amikor könyörögtél hogy dugjalak meg, az csak azért volt mert csak dugni akartál? És pont ott voltam?- üvölti rám. A hangjától össze rezzentem, hirtelen ért a felindulása. Bár nem ijedtem meg tőle.

-Azt mondom, hogy az üveg vodka után, amit csináltam, kezdve azzal a csókkal, és a veled való együttléttel, ezeket nem józan eszem miatt csináltam!- üvöltöm vissza neki, és én is felkeltem az ágyról. Egyből rá jöttem hogy olyat mondtam, amit nem Nickel akartam közölni, és nem így.

-Milyen csók- néz rám, erei kidagadtak izmos karján. Szeme pattogott a dühtől, és az arca kifogásolhatatlan idegességet tükrözött. Semmi mást nem láttam rajta.

-Nick, nem ez a lényeg- csaptam egyet a levegőbe, remegve az idegességtől.

-ugye nem Luke? -méreget idegesen. Lassan tényleg félelmet érzek. Tőle. Nem tudom mire számítsak. Nem ismerem, nem tudom mire lenne képes ha kiderül az igazság. A félelem kiült az arcomra, és a testem sem az idegességtől remegett már.