the apartment

13.

                   ✧༝┉˚*❋ ❋*˚┉༝✧

-Nick szemszöge-

Az étterem, amibe jöttünk egy elég puccos helynek bizonyult. Szép asztalok, gazdag vendégek, és sürgő forgó pincérek végezték dolgukat. Rendeltem egy egész jónak tűnő édes fehérbort, és megrendeltük az ételeinket. Anne gyönyörű mint mindig. Kék szemei világítanak, és magával ragad, hogy csak azokat tudjam nézni. Érdekes az érzés, hogy a batátnőm. Olyan egyszerű volt kimondani, még is számomra olyan nehéz. Hülyének tűnhet hogy akarom, még sem tudom felfogni és elfogadni de nem akarom hogy más fiúk lássák így, ahogy én és más fiúkat nézzen így mint engem. Nem tudnám elviselni ahogy rá néznek ahogy megérintik.

-tényleg gyönyörű vagy- bókolom

-köszönöm. - pirul el az arca ismét. Elcsabít az érzékeny, pisze oldala. Nem sokszor látom, de  csak én tudom ezt belőle kínozni.

-mit csináltál ma? Nem sokat írtál- néz rá a pohárra, szemei keresik a pontot ahol el tudna bújni. Hangja mézédes még is valami szomorú csengést is észreveszek

-semmi érdekeset. Apámmal voltam, segítettem neki pár dologban. Sajnálom hercegnő- nyúlok oda a kezéhez. A mosolya mindent megér számomra. Bármennyire félek, elég leszek-e neki, vagy biztos rám van-e szüksége. Mindent meg szeretnék neki adni. Magával ragadt a vele töltött idő, és magával ragadt a hirtelen sodrás amivel vonszol magaután.

-értem. Mikor szeretnéd elmondani hogy együtt vagyunk ? - kérdezi. Ez a kérdés, sajnos és régi emléket ébresztett bennem, ami elvette a hangulatom. Nem szerettem volna erről beszélni soha. Újra akartam kezdeni vele. Nem ezzel szeretnék indítani. Majd megtudja, ha meg kell tudnia.

-Chris ellenünk lesz. mindenkit akit ismer, félt tőlem. Bármennyire is az egyik legjobb haverom, nem tart jó embernek. Ellened lenne. Hidd el, kiborulna.- kezdek bele, mire feltette a kezét, és bólintott

-értem. Szépen lassan majd. Elég ijesztő, de én már most bemutatnálak a szüleimnek- nevet zavarában. Annyira édes mikor nevet.

-örömmel elmegyek apádhoz.  Aztán majd te is át jössz hozzánk. Figyelj. Nagyon rég nem éreztem ilyet, és én tényleg veled szeretnék lenni. Mindened szeretném. - vallom be. Miért teszek ilyeneket?

-én is így érzek. Te hoztál az életembe szikrát, a napjaimba fényt. Izgalmat. Semmit nem csináltam soha. Veled érzem hogy élek- válaszolja mosolyogva.
-tudod, igaz az elején vagyunk, és tudom hogy ez az egész nagyon gyors- folytatja picit elvesztve szavai őszinteségét.

-pontosan. Nem tudtam hova kapjam a fejem, mikor megláttalak.- én igazat mondok. Sosem éreztem még ilyet, és félek is ettől.

Közben az ételeinket kihozták, és miközben falatoztunk lelkesen beszélgettünk egymás napjáról, és életéről. Én csak elbűvölten néztem ahogy Anne csillogó szemekkel beszél. Annyira fiatal, még is olyan idősnek kell lennie az apja hülyesége miatt.

Fizetés után, Anne megfogta a karom, és így sétálunk ki az étteremből. Úgy gondoltam milyen jó lenne  egy kocsikázás a városban és a csillagok között beszélnénk még. Addig Anne áradozott az életéről, és a dolgokról amit nagyon szeret. Abbyékkel való kapcsolatáról, és a pörgős bulikrol. Én is meséltem neki az életem egyik verekedősebb oldaláról, amit nem nézett jó szemmel, de hallgatagon tűrte. A bulikról, és egy picit még az exemről  is. Jár neki majd az igazság, de nem most, és nem ebben a pillanatban. Elmesélte hogy napközben Chrissel megbeszélte hogy elvezné ha mindannyian nála laknánk, hisz így a legkönnyebb hogy együtt legyünk. Sajnos a többieknek is muszáj ott lenniük. A fiúk mint imádják Anne-t. Nem is tudom őket megvetni hisz ki nem imádná. De szívesebben zárnám el a világtól hogy csak én kaphassak belőle