the apartment

18.

                   ✧༝┉˚*❋ ❋*˚┉༝✧

Végre egy reggel, ahol igazán kialudtam és kipihentem magam. Arra ébredni, hogy két erős kar ölel át, és Nick édes szuszogását hallgatni. Mindennél jobb. Még azután is, hogy nem tudtam megbocsájtani az miatt, hogy egyedül hagyott és nem avatott be az életébe. De arra pedig nem lehetek mérges ha nehezen nyílik meg előttem.
Megfordultam, hogy lássam az arcát. Nyugodt volt, mikor aludt. Olyan szép volt. Lassan kinyitotta a szemeit, és lebuktam hogy őt bámulom.

-Jó reggelt hercegnő.- reggeli rekedtes hangja mindent megért

-Jó reggelt hercegem- nyomtam egy puszit az orrára. Ő magára emelt, és erősen megszorított, hogy alig kaptam levegőt..

- már nagyon hiányoztál. - mosolygott, és reggeli mély csókot kaptam tőle. Lábam között éreztem, reggeli keményedését. Kicsit rá nehezedtem, amitől Nick a fogai között fújta ki a levegőt.

-ha ezt sokáig csinálod, reggeli kényesztetésben lesz részed - markol bele a fenekembe.

-akkor inkább csinálok reggelit- kacsintottam rá.

-nem szöksz meg előlem- vigyorog majd a hátamra fektetett, és lehúzza rólam a gatyát. Én csak visítok egyet, és röhögök rajta. Nick elkezd csókolgatni a combom belsejét, fel a nőiességemig.

-olyan kurva gyönyörű vagy - néz fel rám a lábaim közül. Majd lehúzta rólam a piciny anyagot. Valószínűleg én vörösebb lehetek mint egy paradicsom.

Nick végig puszilta a combom, egészen a nőiességemig, és kissebb csókot nyomott bele, majd erősen kezdett nyalni. Én hangos nyögésekkel fogadtam, közben erősen túrtam bele a hajába, és nyomtam magamhoz a fejét. Erősen, és gyorsan csinálta. Nem kímélt. Közben erősen szorította a lábaim, és ujjaival segítette nyelve munkáját. A fellegekbe kerültem. Erős ujjaival be, és ki mozgott. Nem hagyott nekem időt, hogy felfogjam a közeledő orgazmusom.

-Nick -nyögtem ki a nevét.

-élvezz el babám- eleget tettem a kérésének, és ezer darabra estem az ujjai körül. Az orgazmus határtalanul söpört végig a testemen. Mindenem megfeszült, és észre se vettem hogy Nick már felállt az ágyról. A testem zsibbadt.

-ne hidd hogy ennyi volt - vette le a nadrágját. A szívem ismét gyors vonatként dobogott a mellkasomba...

-finom az illata-szagol bele Nick a levegőbe.

-gofri készül. - mosolygok rá. Nick nagyon ellazult. A reggelünk után, együtt feküdtünk be a kádba, és legalább egy órán keresztül a forró fürdőben beszélgettünk. Tényleg, újra mind a ketten vidámak vagyunk, és újra egymásra találtunk. A veszekedés nem ért véget. Ott lebeg közöttünk a folytatás. A titok feltárása, és az egymással való ellenségeskedés. De most nem hozzuk fel. Nyugodt, vihar előtti csendben vagyunk. Ami talán mesébe illő boldogság lenne ha nem lenne bennünk kétség. Nick Furcsán viselkedik. Sokszor csöndben van, és nem figyel rám, ha kérdezek tőle valami. Talán őt is nyomasztja a kettőnk közötti feszültség. Vagy talán rágódik valamin. Valószínűleg az anyján. Hogy még is csak mostohatesók lettünk, habár Nick nem nagyon tekinti az anyjának Ellát. Így hát, mintha meg sem történt volna. Ugyan úgy, csak a pasim. És semmi több. Felesleges lenne ezen rágódnunk.

-szerintem nem kéne anyukádon gondolkoznod- teszem le elé a nagy tál gofrit, majd leülök mellé.

-hát, egész életemben csak szenvedtem ez miatt. Újra látni, úgy hogy te szereted és a te családodba tartozik...- hal el a hangja.

-figyelj, a családom soha nem volt teljes. Az én anyám is elhagyott. Ellát soha se tekintettem anyukámnak. Inkább mint egy szituáció, amit vagy jól tűrök vagy nem. Igaz, kedves nő. És megtaláltuk a hangot, de nem fogom tudni megbocsájtani neki azt, amit tett veled. - simogatom meg a kezét.

-köszönöm. De nekem ő nem hiányzik. Nem is emlékszem milyen volt vele élni. Az igazi apám, drogfüggő volt. Alkoholista. Gondoltam hogy nem fog vele maradni. Könnyebb volt így neki, és nem is tudok rá mérges lenni. Nagyon jó életem volt. Igaz, sokszor csúfoltak emiatt, és nekem is eléggé fájt hogy egy képeslapot sem küldött soha. De hálás vagyok a családomnak, hogy befogadtak.

-elhiszem. - megpuszilom az arcát. Kinyílt nekem, valamennyire. Nekem ennyi elég is volt. Eltereltem a témát, és csak simán folytattam a kis játékot, hogy nem haragszunk egymásra. Talán ő nem is haragszik rám. Én viszont rá, igen. Ott hagyott. És nem válaszolt nekem több napon keresztül. Egy párkapcsolat, legalábbis az én fejemben nem ilyen. Nem tudok így bízni benne ha ennyire egyszerűen csak eltűnik az életemből napokra.

-Anne. Nagyon szeretlek és nem akarlak elkészíteni. Sajnálom amit csináltam. Ígérem többet nem csinálok ilyet- olvasott a fejembe. Én erre, csak egy mély csókkal válaszoltam. Nem akartam beszélni, vagy hallani a sajnálkozását. Hisz tudom, nem tudok ilyen könnyen fátylat tenni az egészre mintha meg sem történt volna. Igenis, fájt ez a három nap. Nem éltem még át, ilyen fájdalmat.

-Mi a fasz- kiált fel valaki, a bejárat felől. Nickel, egyből oda kaptuk a fejünket. El sem jutott az agyamig amit láttam. Chris volt az. Döbbenten, és dühösen néz rá Nickre. Rám, rám sem néz. Csak annyit látok hogy szinte futva megy oda Nickhez, és öklével telibe találja Nick arcát, úgy hogy Nick egyből leesik a földre.

-Te faszkalap. Újra játszuk hm?- Chris szeme szikrákat szór, és bele rúgott egyet a földön fekvő Nickbe

-Chris mibajod van ?- lökök egyet a rajta

-Te hozzám se szólj. Nem tudod mit csinált. Mondtam hogy kerüld el erre- akad el a szava, és katartikus nevetésbe tőrt elő. Úgy nézett ki, mint aki meghibbant. - persze hogy ugyan azt csinálod te is. Rohadt faszkalapok. - üvölti

-Még egyszer ne merd ezt mondani Annere - áll mellém Nick, és minden létező izma befeszül. Én csak megfogom a könyökét, ne hogy elfajuljon ez az egész.

-Nick ne !- szólok rá, és az én szemem is szikrát szór.

-Ja hogy én vagyok most a rossz ? Mert a buzi legjobb barátocskádnak nem tetszik valami- akad el a szava, és arrébb lép, mintha megütöttem volna.

-Nick én- nyúlok utánna

-Baszódjatok meg.- elviharzott, mellettünk, és ismét hangosan csapódott a bejárati ajtó. Ép úgy, mint Apám házába. Egyszerre elő tört belőlem egy ironikus nevetés. Mindig más bassza el a kapcsolatunk, de még is mindig mi vagyunk a hibásak.

-Ez most mire volt jó? - üvöltöm rá Chrisre. - soha se mondtad miért nem lehetek vele. Féltékeny vagy rá? Vagy mi a fasz Chris- kiabálom továbbra is, és patakoztak a szememből a könnyek.

-Ne hogy te kezdj el sírni. A legjobb haverom volt ez a faszkalap. És elbaszta! Tudni akarod mit csinált? Legyen. Megölt valakit. Nem mást, mint a húgom. Igen, volt egy idősebb húgom. De ez a faszkalap, össze jött vele. Ő volt Nick első szerelme. Az első kapcsolata. Szerették egymást, Anne. Szerették ! Majd Nick felcsinálta. De arra már nem volt képes hogy vállalja a felelősséget. Ott hagyta, és fizetni akart neki hogy vetesse el. Szakított vele Anne, és megzsarolta. - sírta ki a szemét a végére.
A világom darabokra tört. A szívem, három felé szakadt a mellkasomba. Nem tudtam erre semmit se mondani. Álltam, lecövekelt lábakkal, a szememből pedig folytak a könnyek.

-És ez után, a tesóm megölte magát. Azóta, Nicknek megbocsájtottam. Rég volt, és a húgom is jobban kezelhette volna ezt az egészet. Tényleg. De megígérte hogy senkit se vesz el tőlem többé. És nézz most magadra. Itt sírsz előttem, mert ezzel a fasszal vagy együtt. Ezzel - mutatott az ajtó felé.
Én csak a lábam elé néztem. Nem tudtam a szemébe nézni. Lassan elindult, és a szobájából hangos zajok szűrődtek ki. Én a földre rogytam, és simán csak sírtam. Pár perccel később Chris lépett elő, egy nagy bőröndel.

-haza költözök. Nem akarom végig nézni ahogyan te is szétbaszod magad miatta- vigyorog rám.

-Ez nem túl szép viselkedés Chris. A legjobb barátom vagy. Én is mindig segítettem, miután Caty miatt sirtal hónapokig. - nézek rá könnyes szemekkel.

-De én nem ígértem meg neked hogy nem leszek vele soha.- majd kiment az ajtón. Ott hagyva engem, és a magányos lakást. A lakást, amit ő miatta is vettem meg. A lakást, amiben annyi minden történt fél év alatt.