the apartment

14.

                  ✧༝┉˚*❋ ❋*˚┉༝✧

-Anne szemszöge-

Fáradtan nyitottam ki szemeimet, és tértem vissza a világomba, egy csodás álomból amiben Nickel voltam.

Mikor felöltöztem otthoni ruhákba, ami mint mindig egy melegítő szett, a hajam laza kontyba fogtam, és kimentem a szobámból. Viszont ami a konyhában fogad, egyszerre ledöbbent, és felspanol. Nick áll a konyhában, és nagyban csinál valamit a főzőlapon, aminek az illata egyből felébreztette az éhségemet.

-jó reggelt szerelmem. - hagyja ott a sülő ételt, és odajön hozzám, hogy megöleljen

-jó reggelt. Miért vagy itthon ? - kérdezem tőle bizonytalanul.

-jöttem hogy veled legyek. Nincs itthon már senki. Én pedig kivettem egy szabad napot. -ezer wattos mosolya kizökkent, majd megcsikikizi az oldalamat, én pedig ugrálva próbálom lefogni a kezét

-ne- kököm el játékosan

-Gyere bébi csináltam reggelit. Tojás, szalonna és pirítós. Igazából csak ezt tudok- nevet magán. Annyira ellazult nem is tudtam hogy tud ilyen is lenni. Beszédes. Imádom hogy csak én látom ilyennek. Fiatal, és energikus. Nem tudom miért van ennyire bezsongva, de örülök hogy vele tölthetek egy teljes napot, és együtt lehetünk. Az étel nagyon finom, volt és Nickel reggelizni biztosan felkerült a "legjobb élmények" listámra. Felszabadultan beszéltünk, és egymást etettük mint a filmben lévő szerelmespár.

-imádom amikor ilyen kis melegítőbe vagy. - mér végig miközben én mosogatok

-kényelmes, tökéletes itthonra. Akarsz nézni egy filmet?

-persze, benne vagyok- simogatja meg az arcom. Én bólogatok. Úgy éreztem magam mint egy kislány, aki az apukájával tölti a napot. Bár, igaz nekem ez az érzés hiányzott kiskoromban. Kihoztam a laptopom a szobámból, főztem teát, és Nickel bekuckóztunk a kanapéra. Ő betett egy akciófilmet, én pedig takaróval, egy forrócsokival elkeztem a munkáim. Nick addig masszírozta a talpam, és nyugodtan nézte a filmet. Néha beszélgettünk, de inkább csak élveztük egymás társaságát így titokban a többektől egész távol.

-imádok veled lenni- bukik ki belőlem.

-én is. Rég nem voltam már ilyen kiegyensúlyozott.- sóhajt fel, bár a szeme nem teljesen ezt mutatta. De biztos csak túl gondolom. Mellettem csörgött a telefonom, aminek a kijelzőjén Thomas volt.

-Jó napot- köszöntem a kedvenc tanáromnak.

-ugyan Anne tegezz nyugodtan. Rég dolgozunk már együtt. Szia , azért hívtalak hogy nem tudsz beugrani a termembe mert ott hagytam egy pár iratot. Csak annyi hogy el kéne hoznod. Kijavitani nem kell, azt még rá ér, meghát ha haza értem az üzleti útról, utánna már te is folytathatod a tanulást. Az iratokat majd én kielemzem.

-Persze tanárúr. Megyek és be is ugrok. És jó további utat. Viszlát.- letettem, és lecsuktam a laptopot. Mögülle Nick, emelkedett szemöldökkel bámul rám

-Thomas volt. Be kell mennünk valami iratokat elhozni. - forgatom a szemem, mintha elegem lenne a tanáromból, ami nem igaz hisz örömmel dolgozom neki, jó pénz, jó lehetőség hogy megismerjenek és ne csak úgy hogy apám nevét használom.

-olyan vagy neki mint egy szolga... nem is értem miért csinálod- szándékosan keményebb hangsúllyal szól oda.

-nem vagyok szolga, Nick. Segítek neki, hogy ő koncentráljon a tanulók tanítására. Én pedig elemezek ügyeket, és ügy elemzéseket olvasok. Amivel fejlődik a technikám. Majd aztán kapok a legjobb tanártól egy ajánlást, amivel bárhova mehetek. Ő pedig nyerészkedik majd azon hogy segítek neki, és persze azon hogyha sokra viszem, henceghet azzal hogy engem tanított. Ezért ilyen kedves. - magyaráztam el neki.