𝐑𝐨𝐲𝐚𝐥 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐲 𝐬𝐢𝐱

— mindent vagy semmit

"Mi van veled Park Jimin? és ne hazudj nekem, ismerlek" Jimin én is próbálom kitalálni magam" kuncog, miközben Yoongi felvonja a szemöldökét.

yoongi nagyot sóhajt, keresztbe fekteti a karjait, "remélem, rendbe teszed ezeket az érzéseket, már nem vagy önmagad, és a többiek is észrevették, mi csak aggódunk érted, jimin ah, kérlek vigyázz magadra".

"Tudom hyung, köszönöm" - vigyorog rá yoongi, teste ellazul, "tae partiján te és jungkook feszültnek tűntetek. nem akartam mondani semmit, de tényleg láttam, hogy kedvel téged jimin ah "Néhány pillanatig csend van, mielőtt jimin megszólal. "tényleg kedvel engem? még sosem hallottam tőle, és néha túl sokat gondolkodom. együtt élünk, együtt reggelizünk, együtt csinálunk dolgokat, talán csak azért kötődött hozzá, mert van valaki, aki vele van. de én aggódom, amikor nem látom, magányosnak érzem magam, amikor nem vagyok vele, és csak a karjaiban akarok lenni, azt akarom, hogy azt mondja, hogy ő is így érez, de akárhányszor haladunk, mindig visszaesünk a kiindulópontra. és akkor veszekszünk. Elismerem, hogy irracionálisan viselkedtem, amikor ellöktem magamtól anélkül, hogy meghallgattam volna a magyarázatát, de csak félek, hyung, mi van, ha amikor tényleg megbeszéljük a dolgokat, nem hallom meg azokat a szavakat, amiket kétségbeesetten hallanom kell? miért reménykedtem olyan sokáig, hyung? én csak nagyon fáradt vagyok, és tudom, hogy ő is az." yoongi nem mond semmit. ehelyett magához öleli a férfit, hagyja, hogy a melegsége megnyugtassa őt.

"Minden rendben lesz, Jimin ah, bízz hyung-ban"

jimin átveti a vállán a táskáját, amikor kilép a táncstúdióból, a korábbi edzéstől kimerült testtel. elsétál a nézőtér mellett, és megáll, amikor meglátja, hogy valaki odabent gyakorol. hagyja, hogy belépjen a hátsó bejárathoz, ahol nem lehet látni, mivel a színpadi fényeken kívül sötét van, és látja, hogy Yugyeom az egyik saját táncdarabjára táncol. jimin szemei kitágulnak, amikor valaki feláll az egyik székről, ami egy kicsit megijeszti, mert nem látott senkit korábban, de a szemei keményre fordulnak, amikor észreveszi, hogy Jungkook az.

jimin látja, hogy jungkook gyors léptekkel odasétál a táncoshoz, leteszi a dobozt, amit cipelt, miközben jungkook bokáját nézi.

jimin elmegy, hogy ne kelljen látnia, mi történik utána.

"Szóval elhoztad?" - kérdezi Yugyeom lágyan, és Jungkook bólint, a dobozt a férfi felé tolva. "yugyeom,azt hiszed,hogy mindig a magam módján csinálom a dolgokat,nem törődve másokkal?"- kérdezi hirtelen jungkook,ahogy leül a színpadra,ujjaival idegesen babrálva. yugyeom kötekedve gúnyolódik,a férfira pillantva. "Most jöttél rá?"

"Micsoda?"

"bánj vele rendesen jungkook. ahogyan te és én is hasonlóak vagyunk, jimin és te is különbözőek vagytok. el kell mondanod neki, meg kell mutatnod neki, hogy érzel iránta valamit. mielőtt túl késő lesz." jungkook nem válaszol, egyenesen előre néz, amíg tekintete a nézőtér bejáratára nem esik.

jimin kopogást hall az ajtaján, és megfordul, és csak azt látja, hogy jungkook lép be, az ezüsthajú becsukja a könyvét, és ránéz, de nem mond semmit. "yugyeom ma indul Londonba. akarsz velem jönni a reptérre?"

"mehetsz egyedül is" - motyogja végül a férfi, és visszapattintja a könyvét, de Jungkook elveszi tőle a könyvet, és megragadja a csuklóját. "Nem megyek, ha te nem jössz velem".

jimin sóhajt, és végre rendesen megnézi a férjét. istenem, olyan sápadtnak tűnik, jimin azon tűnődik, hogy vajon ő tette-e ezt vele. annyira hiányzik neki jungkook, de nem tudja egykönnyen odaadni a szívét, ha jungkook nem hajlandó rá. "megvan az okom, hogy ne legyek ott. kérlek, csak menj el jungkook. ha ott leszek, úgy érzem, hogy csak közétek állok".